Mi (is) tehetünk róla, mi (is) tehetünk ellene! (II. rész) - Avagy mit is csinál az erdész?

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2015.03.11.
• Kategória: Kiemelt, Hagyomány-kultúra
• Forrás: 16892

Az előző írásom alkalmával a vadgazdálkodás társadalmi megítélése került górcső alá és az, hogy hogyan tudjuk mi magunk eloszlatni a tévhiteket hivatásunkkal kapcsolatban. Az ismeretterjesztő órák, foglalkozások természetesen nem értek véget egyetlen alkalommal. Ám mielőtt a vadászathoz kapcsolódó témákat folytatnánk, ezúttal az erdőgazdálkodás és az erdő volt terítéken az iskolában. Kapcsolódó cikkünk: Mi (is) tehetünk róla, mi (is) tehetünk ellene! Sajnálatos, hogy az erdész szakma, a régen olyan nagy megbecsülésnek örvendő hivatás mára sokak szemében egyet jelent az erdőirtással. Természetesen ennek is a tudatlanság, az ismeretek hiánya az elsődleges oka, amin változtatnunk kell ahhoz, hogy azon honfitársaink is értsék, mi történik az erdőben, akik nincsenek vele közvetlen kapcsolatban. Hiszen, aki erdő mellett nő fel, tudja, hogy ahol fát vágnak, ott telepítenek is, hogy az erdész óvja az erdőt, nem csak termeli, sokszor a belenyúlásaival segíti a megmaradását, de ne rohanjunk ennyire előre. Ez a foglalkozás komolyabb felkészülést igényelt, mint az eddigiek. Leginkább azért, hogy elegendő felszerelést tudjak vinni a gyerekeknek, hogy az erdőgazdálkodás legfontosabb munkálatait, eszközeit első kézből tapasztalják. Sajnos, nem minden foglalkozáshoz rendelkezem még a teljes bemutató anyaggal, így néha eltart egy ideig, míg minden felszerelést be tudok szerezni, legalább kölcsönbe. (Itt jegyezném meg röviden azt a hozzáállást, ami miatt – részben – nem sikerül előre mozdulnunk a társadalmi megítélés dolgában. Ugyanis több tízezer embert elérő oldalakon kértem segítséget, hogy olyan bemutató eszközökhöz juthassak, amik aztán közös ügyünket segítik. A barátaimon, ismerőseimen kívül egyetlen egy ember volt az országban, aki körülnézett a porosodó holmik között, így csak a postaköltséget kellett állnom. Nem panaszképpen írom, csak jól mutatja az arány, hogy egy erdészt, vadászt ért „civil támadás” után rengeteg ember képes felháborodni, de sajnálja a cél érdekében felajánlani az egérrágta agancsot, vagy a totálkáros motorfűrészt is…) Az erdőművelés, erdőtelepítési kötelezettség kiemelését nagyon fontosnak tartottam, ezért ennek érzékeltetésére neveltem itthon 100 tölgycsemetét, hogy lássák a kicsik, hogyan is néz ki az a csemete, amivel majd később erdősítünk. Emellé minden harmadikos kapott csírázásnak indult tölgymakkot, amit otthon csemetévé nevelhetnek. Később együtt fogunk kimenni egy felújításba fát ültetni, így megtapasztalhatják, milyen érzés 100 évre előre gondolkozni, életet adni, és büszkének lenni rá! Elmélyültünk az erdőbecslés rejtelmeiben is, amihez a bemutató eszközöket a Nyugat-magyarországi Egyetem biztosította. Mértünk átlalóval, kipróbálhattak egy famagasságmérőt, sőt, készítettünk is egy „famagasságmérő műszert” papírból, szívószálból, fonalból és gyöngyből. Horváth Tamás jóvoltából egy nagyon egyszerű, otthon elkészíthető „műszer” sablonját használtuk, és a matematika elveit. Ugyancsak az egyetemről kaptam kölcsön egy motorfűrészt, így a gyerekeknek lehetőségük nyílt kipróbálni, milyen kemény munka lehet egész nap kézben tartott fűrésszel dolgozni, mennyi veríték az ára az otthon melegének, vagy a bútoraink alapanyagának. Elvittem néhány egyszerűbb faragásomat is, egyrészt megmutatni, hogy egy tűzifa hasábban milyen lehetőségek rejlenek, másrészt kedvcsináló gyanánt a következő alkalomra, amikor is profi fafaragó mutatja majd meg nekünk, milyen érték egy kis darab fa, ha értő kezek alá kerül. Végül azt is meg tudtam nekik mutatni, miért nem szabad szemetelni az erdőben. Ehhez Török István ajándéka segített hozzá, aki postán küldött egy őzbak trófeát, az agancsain rengeteg bálamadzaggal. A bak egy bokorra felakadva lelte végzetét, a történet az aganccsal együtt sokkolóan hatott a gyerekseregre, azt hiszem, egy életre szóló leckét kaptak a szemetelésről! A kétszer negyvenöt perc alatt a gyerekek képet kaptak arról, hogy miről is szól az erdész szakma, hogy mennyi ismeret, munka és áldozat szükséges ahhoz, hogy az erdész óvja az erdőt, és a többi honfitársa számára gazdálkodjon vele. Hogy felújítási kötelezettség van a magyar erdőkben, hogy Trianon óta megduplázta az erdésztársadalom az erdőterületünket, hogy csak a növedék mértékéig vehetünk ki faanyagot, de még annyit sem termelünk ki. Hogy a „Bölcs hasznosítás” elvei mentén dolgozunk együtt, kéz a kézben a természettel. Ahol pedig mégsem ezzel találkoznának, ott majd tudni fogják, hogy ez a kivétel, és nem az, ami alapján általánosítaniuk kell! Köszönetnyilvánítás: Köszönettel tartozom a soproni fenyő téri általános iskolának, és Szegedi Tünde tanárnőnek, amiért lehetőséget biztosítanak időről időre a foglalkozások megtartásához! Külön köszönöm Domokos Gábor és Éliás Tibor erdőmérnök hallgatóknak, hogy a műszerhasználat során segítettek a kicsiknek! Illetve mindenkinek, aki eszközzel, tanáccsal, lehetőséggel hozzájárul ahhoz, hogy mind több gyermekhez eljusson, nem vagyunk ördögtől való fatolvajok, csak egyszerű, dolgos emberek, aki többek között a többiekért dolgoznak, és az ő örökségükre vigyáznak! Hajdu Márk (Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)

• Cimkék: hullajtott agancs, oktatás, Baláta-tó, gólya, Tuber aestivum