Visszatérő módszer a magyar erdőkben - Természetkímélő fakitermelés lovas fogatokkal (+KÉPEK)
A fogatos közelítés a legősibb faanyagmozgatási módszer. Ez a munkafolyamat nagy szakértelmet igényel, elengedhetetlen feltétele a jól képzett munkaló és a lovakhoz értő, velük együtt dolgozni tudó tapasztalt fogatos. A lovak az 1950-es évektől a gépesítés fejlődésének következtében háttérbe szorultak, napjainkban viszont a környezet- és természetvédelmi szempontok felerősödése miatt újra előtérbe kerültek.
A lovas faanyagmozgatás legelterjedtebb módja, mikor a lóhoz rögzített hámfához lánccal, illetve kötéllel kapcsolják a megmozgatni kívánt faanyagot. Ez a vonszolás. Erre a közelítési módra leggyakrabban úgynevezett törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítés során kapnak megbízást a vállalkozók. Ez egyrészt gazdaságosabb, másrészt a lovak számára is kímélőbb.
A lovak használata területi megoszlás szerint a főként hegyvidékeken jellemző, legfőképpen a nehezen feltárható területeken. A fogatos közelítést elsősorban védett és fokozottan védett természeti területen alkalmazzák, illetve ott, ahol elsőbbséget élvez a természetkímélő anyagmozgatási módszer, az értékes faállomány és az újulat védelme.
A lovas közelítés során a talaj, a visszamaradó állomány és az újulat védelme elsődleges szempont. A kisebb taposási kárnak köszönhetően az újulat növekedése nincs akadályozva. Legfőbb előnye, hogy sokkal kíméletesebb folyamat, mint a gépi közelítés, kevesebb tősérülést okoz a lábon álló fáknak.
Ezen kívül nem elhanyagolható tényező, hogy nincs káros üzemanyag-fogyasztás és károsanyag-kibocsátás, ezáltal nem történik talaj- és a levegőszennyezés sem, valamint nem emeli a zajszintet. A ló számára szükséges energiaforrás könnyen megtermeszthető. Ezzel a fenntartható gazdálkodás fontos elemévé válhat.
A CIKK FOLYTATÁSÁT AZ ERDEIPROGRAMOK.HU OLDALON ÉRHETI EL >>>
(Gombási Mónika - Erdeiprogramok.hu - Fotók: Gombási Mónika)