Szegélyek hatása szántóink gyomnövényzetére
Szegélyek hatása szántóink gyomnövényzetére
Zalai Mihály
Szent István Egyetem, Növényvédelmi Intézet
2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.
Zalai.Mihaly@mkk.szie.hu
Bevezetés és leírás
Intézetünk 2000 óta foglalkozik ökológiai gazdálkodású területek gyomosodásának vizsgálatával és az azóta eltelt vizsgálatokkal teli időszak alapján megállapítottuk, hogy a gazdálkodási gyakorlatnak jelentős hatása van a gyomnövény-összetételre. Mindemellett fontos hatása van egyéb helyi adottságoknak is, ideértve a tábla talaját, előéletét, vagy akár a szomszédságát.
Művelt táblák esetén jellemzően három szegélytípus fordul elő. A táblát övezheti füves, vagy fás terület, illetve az egymás mellett lévő táblák egymás szomszédjaként kihatnak a másik tábla gyomnövényzetére. Utóbbi hatásnak az adja az alapot, hogy a szomszédos táblák a termesztett kultúrnövényben, a tápanyag utánpótlás intenzitásában, a művelés módjában vagy az alkalmazott növényvédelmi technológiákban eltérhetnek, így eltérő összetételű és tömegű gyomállományt tudnak kialakítani.
A szegélyek szántókra gyakorolt hatásának megállapítására 2013 óta folynak vizsgálatok. Célunk feltárni azt, hogy az eltérő összetételű szegélyek milyen mértékű hatással vannak a szántókra, és ez a hatás a szegélytől milyen távolságon belül érvényesül.
Mivel az ökológiai területeken jellemzően nagyobb mértékű gyomosodással találkozunk, így egy időben figyeltünk meg herbiciddel kezelt és herbicidektől mentes (ökológiai) táblákat azzal a céllal, hogy a szegélyek hatását eltérő gyomosodási mérték mellett vizsgáljuk meg.
A vizsgálatok alapját 2013-2014-ben őszi kalászos, napraforgó és kukorica táblák adták, melyeket a szegélytől számított meghatározott távolságban több ponton vizsgáltunk. Első lépésben feljegyeztük a jelen lévő gyomnövényeket és minden fajnak a talajborítását. Mivel a jelen lévő gyomfajok között találhatóak olyanok is, melyek kiemelkedő hatást gyakorolnak a környezetre vagy a gazdálkodásra így ezeket a növényfajokat kiemelten értékeltük. Ide sorolható például a parlagfű, melynek megjelenése a táblán belül szabályos mintázatot mutathat. Az összes gyomosodás vizsgálata a terméscsökkentő hatás miatt lehet érdekes.
A fajonkénti eredmények összegzése után lehetőségünk nyílt a táblák gyomnövényzetének ökológiai értékelésére is. Így vizsgálatba vontuk a területek fajgazdagságát, illetve a diverzitási mutatókat is.
Eredmények
Eredményeink alapján a szegélyek és a táblák belső növényzete között csak kis mértékű eltérések tapasztalhatóak, függetlenül attól, hogy milyen típusú szegélyről beszélünk.
A vizsgált szegélytípusok közül a fás és füves szegélyek hatása közel azonos volt. Ez azzal magyarázható, hogy mindkét esetben a füves szegélyen kizárólagosan előforduló, míg a fás szegélyen az aljnövényzetet alkotó lágyszárú fajok jelentek meg a táblákban, mint „extra” gyomok. Ezzel szemben fás szárú fajokat (bálványfa, kökény, fekete nyár) ritkán észleltünk. Az olyan esetekben ahol a táblát egy másik művelt tábla övezte, ott a szegélyhatás kisebb mértékben, de szintén megfigyelhető volt.
Jelentős eltérést mutatnak az eltérő módon művelt (herbiciddel kezelt, ill. herbicidmentes) táblák. Az ökológiai táblák gyomosabbak voltak, több fajt találtunk meg rajtuk – egységnyi vizsgált területen, és a számított diverzitási mutatók magasabb értéket értek el, a szegélytől mért távolságtól függetlenül. Az ökológiai táblákban gyommentes felvételezési pontot nem találtunk, azonban a herbiciddel kezelt táblákban gyakori volt az a jelenség, hogy a szegély melletti első és második felvételezési pont (0-2 méteres távolság) kivételével gyomokat nem találtunk, vagy csak a táblára jellemző 1-1 faj volt jelen.
A táblák belsejében nem előforduló, de a szegély közelében megjelenő „extra” gyomfajok a legtöbb esetben sekélyen gyökerező évelők voltak, mint például a gyermekláncfű, a tarackbúza vagy az útszéli zsázsa. Megjelenésüket indokolja a szegély közelében rosszabb minőségben elvégzett talajművelés és a tarackosok esetében a könnyű vegetatív terjedés.
A ma közellenségnek számító parlagfű megjelenése igen szórványos volt. Az őszi kalászosokban a vizsgált tizenkilenc tábla közül egy esetben ért el 1% feletti borítást a tábla szegéllyel közvetlenül szomszédos sávjában. Ennek a növénynek a jelenlétét különösen segíti, ha az előkészített magágyon egy bevetetlen sáv marad a szegély mellett. Itt erőteljes kelésére számíthatunk. A parlagfű a tavaszi kultúrákban gyakoribb vendég volt, de uralkodó fajjá nem vált egyik táblában sem. Jelenlétének mértéke az összes gyomosodással volt szoros kapcsolatban. Így az ökológiai táblákon több, a herbiciddel kezelt táblákon kevesebb növényt találtunk. A táblaszegély nem fejtett ki hatást a jelenlétére.
A vizsgálatok alapján összefoglalva elmondható, hogy a táblák szegélyei fenntartói lehetnek olyan növényfajoknak, melyeket a művelt táblákban gyomként tartunk számon. Ezeknek a táblába való bejutása azonban nehézkes, és megfelelő talajművelési gyakorlattal akár meg is akadályozható. Legnagyobb gondot a lágyszárú évelő fajok jelenthetik, melyek földalatti szerveikkel (karógyökér, szaporító gyökér, tarack) nagyobb ellenálló képességgel rendelkeznek.
A cikk alapjául szolgáló botanikai kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
(Zalai Mihály - Erdő-Mező Online)
