Már csak pár napig lehet szavazni az év beporzójára

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület az Év beporzói szavazást – csatlakozva sok hasonló figyelemfelkeltő törekvéshez – először 2023-ban hirdette meg. Nem egyetlen fajt szeretnének évente a társadalom figyelmébe ajánlani, hanem egy állatcsoportot. A közönség által három javaslatból, online szavazás útján kiválasztott csoportot és annak részletesebb bemutatását minden évben a Beporzók napja (március 10.) előtt, idén már február 20-án hozzák nyilvánosságra.

Az Év beporzói 2026

A 2026. évi versenyben a legyek közül választottak ki három csoportot. E kevésbé népszerű állatcsoport kiválasztásával nem titkolt cél a „nemszeretem” állatok iránti – gyakran indokolatlan – ellenszenv csökkentése. Szerte a világban kb. 150.000 különböző kétszárnyú rovarfajt ismerünk már. Ezen belül kb. 80.000 a légyfaj, a többi szúnyog és lószúnyog. Negatív megítélésükhöz hozzájárul, hogy többen közülük különféle kórokozókat terjesztenek, ám, többféle hasznuk vagy feladatuk mellett, az emberek számára létfontosságú növények beporzásából is igencsak kiveszik a részüket. Repülésre egy pár hártyás szárnyukat használják. A sokak számára kellemetlen, jellegzetes zümmögő hangot gyorsan (magas frekvenciával) rezgő szárnyuk adja. Ízelt lábaik vége karomban végződik, az ezek közt megbúvó tapadókorongnak köszönhetően bármilyen felületen biztonságosan meg tudnak kapaszkodni.

Szavazás

Segítsen kiválasztani a 2026-os Év beporzóit! Kérjük, tekintse át az alábbi jelöltek leírását, és szavazzon a leírások alatt található szavazólapon!

A szavazatok beérkezésének határideje: 2026. február 15.

Pöszörlegyek (Bombyliidae)

E szorgalmas viráglátogatók többsége tömött, gyapjas szőrbundával rendelkezik, ezért gyapjaslegyeknek is hívják őket. A szőrbunda alatt gyakran jellemző mintázatú kitinpikkelyeket viselnek. Közepes vagy nagyobb méretű, gömbölyded fejű, tömzsi kétszárnyúak. 10-12 mm hosszú, vékony, egyenes szívókájuk félelmetes fegyvernek tűnhet, de ártalmatlan táplálékszerző szerv: a csöves virágok rejtett nektár-tartalékához is könnyű hozzáférni vele. Kitűnő repülők, s akár egyhelyben is képesek lebegni egy-egy táplálékot rejtő virágkehely előtt. A szőrbundára tapadó virágport szállítva fontos résztvevői a beporzásnak.
A pöszörlegyek lárvakorukban különféle rovarokat fogyasztanak vagy rajtuk élősködnek. Egyesek más rovarok élelmiszerkészletét fogyasztják, de vannak köztük szép számmal olyanok, akik a gazdaállat testében fejlődnek, mintegy felemésztve azt. Így tizedelik meg a haszonnövények kártevőit: sáskalárvákat, hernyókat. A parazita életmódot folytató lárvák több hasznos rovar életét sem kímélik, ennek ellenére fontos tagjai a rovartársadalomnak.

Viráglegyek (Anthomyiidae)

E szép nevű kétszárnyúakat a kiskerttulajdonosok a veteményeskert kártevőiként is ismerhetik. Nevük a görög anthos (virág) és a myia (légy) szavak összetételéből származik. Egyes fajaik lárvái a különféle növények száraiban és gyökereiben rejtőznek, és rothadó növényi anyagokból falatoznak. Mások állati hulladékokon nevelkednek, például madárfészkekben. Megint mások aknát „ásnak”, azaz rágnak a zöld levelekbe, s onnan szerzik táplálékukat. Ezek a legyek kicsik, legfeljebb közepes méretűek. A hímek összetett szeme egymáshoz ugyancsak közel ül, akár össze is ér. Szárnyuk erezettsége jellegzetes, a mellkasukon jellegzetes sörtéket viselnek.
Egyes helyeken, például hidegebb hegyvidékeken is, ahol a méhek már nem annyira vannak jelen, a kifejlett viráglegyek nevükhöz méltóan gyakran látogatják a virágokat: a virágban párosodnak, éhségüket nektárral és virágporral csillapítják, eközben a beporzásban is részt vesznek. A kertekbe előszeretettel ültetett, egyébként hazánkban védett európai zergeboglár (Trollius europaeus) beporzását például négy viráglégy-faj végzi.

Zengőlegyek (Syrphidae)

A rovarvilág repülőbajnokai szinte mindenütt előfordulnak: az Antarktisz és néhány kisebb óceáni sziget kivételével bárhol találkozhatunk e népes család valamelyik tagjával. Többségük a virágzó növényeket, főként az ernyős virágzatúakat keresi, mintegy öt és félezer fajuk aktív résztvevője a beporzásnak. Olyan területeken is előfordulnak ők is, amelyeket a méhalkatúak nem látogatnak. A változó körülményekhez – így a klímaváltozáshoz – viszonylag jól alkalmazkodnak.
Méretük fajtól függően a 7-15 mm között lehet, testalkatuk változó: lehetnek zömökebbek, de karcsúak, lehetnek csupaszok, de szőrösek is. Rendkívül gyorsan rezegtetik a szárnyaikat: akár 300 szárnycsapást is végezhetnek percenként, vízszintes helyzetben, egy helyben lebegve a levegőben, fejükkel a légáramlással szembe fordulva. Számos fajuk mintázatával egyes méhalkatúakat utánoz, álruhájuk segíti túlélésüket.
Az imágók nektárt és virágport fogyasztanak, az 1-2 mm nagyságú petékből kikelő lárvák azonban vérszomjas ragadozók: bebábozódásukig fejenként több száz, vagy akár 1000 levéltetvet tesznek ártalmatlanná.

SZAVAZÁS>>>