2025. október 29. szerda,
Nárcisz napja
Nárcisz napja
Mekkora medvepopulációról beszélünk?
A világháborúk után a medvék száma 1000-en alul volt. 2016-ban hivatalosan 6-7 ezer egyedre becsülték számukat. Mivel azóta betiltották a vadászatot, így évi 10 százalékos szaporulattal számolva most 9000 körül lehet az egyedek száma, bár én meg vagyok győződve, hogy a számuk tízezer felett van. Ez egyszerűen túl sok.
Miért késlekedik a megoldás?
Mert nincs rá politikai akarat. Az országos vadászszövetség próbál minden vonalon, még politikai vonalon is, képviselőkön keresztül hatni, de falakba ütközik. A politikusok 2016 óta nem mernek a medvéhez nyúlni, mert a választók 70 százaléka szereti a plüssmacit, és a politikusok nem akarnak választókat veszíteni. A nyugati ökoimperializmus hat éve próbál terjeszkedni Kelet-Európában. Magyarországon és Lengyelországban az ország politikusai a sarkukra álltak, sajnos Romániában a politika még nem erősödött meg annyira, hogy ezt a lépést meg merjék tenni. Pedig minden lehetőséget kimerítettünk, petíciókat írtunk, tüntetést szerveztünk, sőt per is van folyamatban 2022-es terminussal. Mert a törvény szerint a környezetvédelmi minisztériumnak minden évben május 15-ig ki kell adnia a prevenciós medvekvótát. Azzal, hogy ezt nem teszik, szerintünk bűncselekményt követ el.
Korábban hangoztatta, hogy az Európai Bizottság által remél nagyobb nyomásgyakorlást a román kormányra.
Nem csak Romániában feszegettem a medvekérdést. Globálisan három szervezet foglalkozik a vadászattal, az egyik a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC), amelynek romániai tagja vagyok, a másik a Safari Club International, ez inkább amerikai központú, a harmadik az Európai Vadászszövetségek Szövetsége. A medvekérdés a budapesti kiállításon is téma volt, ahol én is felszólaltam. Brüsszel egyelőre sikamlósan viszonyul a témához. Bár vannak jó példák is, Svédországnak 3000 medvéje van és évi háromszázat kilőnek. Minálunk évi 500-600 egyedet kéne kilőni, főleg a középkorosztályból, mind a két nemből, javítva az állomány minőségét.
Mire számít, ha ez továbbra sem történik meg?
A már amúgy sem rózsás helyzet tovább rosszabbodhat, amíg az embereknek elege lesz ebből, és a puliszka robbanni fog. Pedig nem lenne szabad idáig eljutni. Idén 30 olyan medvetámadás volt, hogy az áldozatok kórházi kezelésre szorultak, hárman meg is haltak. 2019-ben 8 halálos áldozata volt a medvetámadásoknak. A vadkárok is növekednek, úgy, hogy a károk egyötöde be sincs jelentve. A károk értéke 2016-ban fél millió eurót jelentett, most már 3-4 milliónál tartunk.
A pohár betelt, csordul ki, annyira súlyos a baj. A kormány tétlenségét látva, az emberek saját kezükbe vették a probléma megoldását, önbíráskodó módon ott ölik a medvét, ahol tudják, dacára annak, hogy a medve eszmei értéke 40.000 euró, ennyit kell fizessél, ha rád bizonyítják. Más kérdés, hogy a medve által okozott sérülésekre 15 ezer eurót fizetnek, kérdem én, hogy akkor most ki mennyit ér?
De van, amit nem lehet pénzben kifejezni, a túlzott medvejelenlét megváltoztatta az életmódunkat is. A gazdák már nem ültetik be azokat a földeket, ahol gyakran fordulnak meg vadállatok. A városi ember már gombászni sem mer elmenni, a természetjárás életveszélyes kalanddá változott, felnőtt emberek nem mernek kimenni a természetbe, nemhogy még gyermekeiket is magukkal vigyék.
Mi lenne a megoldás?
Ma már ott tartunk, hogy a medve nem tartja veszélyesnek az embert, a korábbi halálfélelme eltűnt. Vannak rá módszerek, hogy ezt „visszaszerezze”. Az emberek véleménye is megoszlik. A városiak, akik sosem találkoztak még a medveproblémával, túlzottan szeretnék megvédeni a plüssmacit, míg a falusiak legszívesebben kiirtanák a nagyvadat. Valahol középen kellene keresni a kiutat. Oda jutottunk, hogy a medvék kóbor kutyává vedlettek, minket vadgazdákat pedig odaraktak, hogy sintérkedjünk fölöttük. Így sem jó. És ez csak a jéghegy csúcsa, amikor látjuk, hogy az emberek a baltával mennek neki a medvének, vagy a medve szétmarcangolja az ember arcát, testét.
A helyzet már tragikus, szenvednek a medvék is és az emberek is. Ide jutottunk, mert a döntéshozók kivették a probléma kezelését a szakemberek kezéből, döntéseiket pedig többnyire irodákban hozzák meg. Egyszerűen nem engedték, hogy szakszerűen gazdálkodjunk. A megoldás egyszerű, kellő kezekbe kellene adni a probléma kezelését. Ha rám bíznák, két év alatt megoldanám a medvekérdést.
(Maszol.ro)