Az erdő aranya - Mi lesz a méz jövője?

Az OMÉK 2025 keretében, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának szervezésében tartották meg az „Erdei melléktermékek hasznosítási kérdései és lehetőségei” című kerekasztalbeszélgetést. A program részeként a szakemberek a méz gazdasági, kulturális és egészségügyi jelentőségéről, valamint a méhészet előtt álló kihívásokról és lehetőségekről cseréltek gondolatot. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a helyi, minőségi mézek iránti kereslet növekedése, az új termékfejlesztések és a gyermekkorban megkezdett edukáció kulcsszerepet játszanak a méhészet jövőjében.

A méz a mai napig fontos gazdasági és kulturális értéket képvisel, amely nemcsak egy hagyományos élelmiszer, hanem egészségügyi szempontból is jelentős, valamint a méhek beporzó tevékenysége is meghatározó az agrárium, a biodiverzitás, az élet fenntartása szempontjából.

Az utóbbi évtizedekben azonban a méhészek számos kihívással szembesülnek. Az egyik legjelentősebb probléma a méhpusztulások növekedése, illetve a klímaváltozás kedvezőtlen hatása. A szélsőséges időjárási jelenségek, a hosszan tartó aszályok vagy a kora tavaszi fagyok megzavarják a virágzási időszakokat, így csökken a nektárforrások elérhetősége- hangsúlyozza Szakálosné dr. Mátyás Katalin PhD, a Soproni Egyetem adjunktusa.

További gondot jelent a piaci verseny és az import mézek térnyerése. A világpiacon sokszor olcsóbb, gyakran hamisított vagy cukorsziruppal kevert mézek jelennek meg, amelyek veszélyeztetik a helyi termelők megélhetését, és rontják a fogyasztói bizalmat.

Pozitívum, hogy egyre nagyobb a kereslet a helyi, ismert eredetű, kiváló minőségű mézek iránt, különösen az akácméz és más fajtamézek esetében. A fogyasztói tudatosság növekedése, a biotermékek iránti érdeklődés, valamint az egészséges életmód térnyerése új lehetőségeket kínál a méhészek számára.

A kerekasztal beszélgetésben résztvevő kollégák közül Lászka István Attila (erdőmérnök, mérnöktanár, OMME szakmai elnökhelyettese) beszélt arról, hogy a méhészeti ágazat versenyképességének megőrzése érdekében számos megoldási alternatíván dolgozik az Egyesület, illetve kitért a méhlegelők fejlesztésének szükségességére.

Varju József (osztályvezető, Vérteserdő Zrt.) az Erdőgazdasági méhészeti tevékenység tapasztalatairól, nehézségeiről számolt be.

Dominkó Emese (tudományos segédmunkatársat, Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar) bemutatta a méz és pollenvizsgálatok nagyon érdekes eredményit, dr. Kovács Zoltán (tudományos főmunkatárs, SOE ERTI) pedig az Egyetemen zajló „GreenBee”, méhcsaládokon alapuló környezeti monitoring rendszerről is mesélt.

A beszélgetésben résztvevők mindannyian kihangsúlyozták, hogy a méhészeti termékfejlesztéseknek és a kisgyermek korban elkezdett edukációnak rendkívül nagy jelentősége van és lesz a jövőben.