Viola napja
Nagy öröm számomra, hogy újabb köszönőlevelet fogalmazhatunk közös élményeink margójára a 2018-as Equus napok nyomán, ami sok minden mellett arra is emlékeztet bennünket, hogy eltelt egy esztendő a nálatok tett első látogatásunk óta. Már az elején szeretném egyértelművé tenni, hogy én nem a Soproni Egyetem, sem az Erdőmérnöki Kar, hanem a meghívott erdőmérnök hallgatók nevében szeretnék hozzátok szólni.
Az ember huszonéves korára, már sok helyen, sok közösségben és sok ember között megfordulés az ezen idő alatt szerzett tapasztalatok – úgy gondolom –, kellő viszonyítási alapot jelentenek ahhoz, hogy ne legyen hiteltelen az a kijelentésünk, hogy a ti egyetemetek és közösségetek minta értékű és páratlan hazánkban, mindebbe beleértve Sótonyi rektor urat, a oktatóitokat, benneteket hallgatókat, a kutyákat, a macskákat, a kampuszt, a kollégiumot és a hagyományokat. Csak egy éve, hogy elkezdtük megismerni egymást, de ezalatt az esztendő alatt egyértelművé vált számunkra, hogy a viszonyunk nem ragad meg az átlagos ismeretség szintjén. Úgy gondolom – és hiszem –, hogy nincsenek véletlenek, mint ahogyan a találkozásunk sem az volt. Az első perctől kezdve önzetlen, odaadó és gyermekien őszinte barátságotok a mai világban igen ritka, mondhatni "unikális" és közöttünk egy ilyen barátság szálai fonódnak.Mindez reményt ad, inspirál mindennapjainkban és az kiindulópontja lehet sok mindennek. Komoly tudományos és szakmai potenciállal bír kapcsolatunk, ami érzésem szerint a közeljövőben már konkrét eredmények formájában is testet ölthet sokunk örömére. Viszont, ha csak a legpesszimistább forgatókönyvet is tekintjük, már így is szép eredményeket értünk el, hiszen közel 50 főt sikerült új élményekhez juttatni, akár Sopronban, akár Budapesten és még nem is említettük azokat, akik a közös programoknak köszönhetően ismerkedtek meg egymással. Tehát kimondhatjuk: "Már megérte!"
Mindezek mellett nagy öröm és megtiszteltetés is egyben számunkra, hogy Magyarország egy ilyen megbecsült, emblematikus és hosszú múltra visszatekintő egyetemére szervezhettünk soproni erdőmérnök hallgatókból álló delegációt, ahol idén is az első perctől kezdve – Fehér Sára állatorvostan hallgató szervező munkájának köszönhetően –, felhőtlen jókedv és baráti vendégszeretet fogadott mindenkit. Örömmel emlékszem vissza a felvonulás perceire, arra, ahogyan dr. Sótonyi Péter rektor úr már ismerősként üdvözöl minket a kollégium előttés messziről integetett, "Jó szerencsét soproniak!". Kétségtelen, hogy ezek rendkívüli élmények, viszont számomra a nap során később érkezett el az, amit csak tényleg kivételes alkalmakkor érezhetünk. Mégpedig az az érzés, ahogyan a Marek kollégium udvarán este a fehér gyertyák fényében, az erdész himnuszt nótázva, szerenádot adtunk a hölgyeknek, majd egy-egy szál vörös rózsával köszöntve őket könnycseppeket láttam csillanni arcokon. Ez egy olyan pillanat volt, amely azonnal rádöbbentett arra, hogy mit is alkottunk közösen. Erre életem végéig emlékezni fogok és ezt tőletek kaptam. Tőletek mindannyiótoktól, amiért nagyon hálás vagyok.
Ezekkel a gondolatokkal szeretném zárni levelünket a soproni viszontlátás és a jövőbeli hasonló közös élmények reményében.
Erdész üdvözlettel: Sárközy Áron erdőmérnök hallgató
(Erdő-Mező Online)