TDT-55A – A lánctalpas erdészeti gép, amely majdnem lenyomta az LKT vonszolót (+KÉPEK)

tdt_2A TDT lánctalpas erdészeti gép nagyjából abban az időben jelent meg a magyar piacon, amikor az LKT is terjedni kezdett. A 70-es évek közepén-végén 15 ilyen eszköz végzett fakitermelési munkát a Mátrában, de a sok előnye mellett volt egy hátránya, ami miatt végül alulmaradt a piaci versenyben. Erdő-Mező Nosztalgia.

„A mostani Egererdő elődjénél, a MEFAG-nál jelentek meg ezek az erdészeti gépek a 70-es évek végén. Minden erdészet kapott belőle egyet. Én ezek közül azt tudtam megvásárolni 1992-ben, amit a mátrafüredi erdészeti szakiskola használt” – emlékezett vissza Bíró Zsolt, a fakitermeléssel foglalkozó Black and White Bt. ügyvezetője. Mint mondta, a többi TDT ekkor már le volt amortizálódva. Végül összesen két ilyen gép tulajdonosa lett, a másikat alkatrésznek vásárolta.

A szakember 1990-ben kezdte a fakitermelést testvérével, akkor még csak egy 1000-es Dutra traktorra futotta, ezt fejlesztették a lánctalpas erdészeti gép megvásárlásával. Hazánkban már nem nagyon dolgoznak ilyennel, de Szlovákiában van néhány belőlük, főként az újabb típusokból. Bíró Zsolt felvidéki munkái során sok ilyen géppel találkozott a közelmúltban is.

Háttérben a Dutra - Bíró Zsolt képe

Háttérben a Dutra – Bíró Zsolt képe

75 szovjet lóerő

A TDT-55A szovjet gyártmány volt. „Elég jó, stabil gép, nagy a vonóereje, a teljesítménye” – mondta el az Erdő-Mező kérdésére a fakitermelő.

A gép legnagyobb előnye az volt, hogy az LKT-hoz képest nagyon kevés kárt tett a talaj szintjén. „Van a TDT-n egy puttony, azt hátra kellett nyitni, arra felhúztuk a kicsörlőzött fát. Ha hidraulikával visszacsuktuk a puttonyt, és közben ezzel párhuzamosan csörlőztünk, akkor felvette a hátára a rakományt. Így a terhelés a lánctalpakon volt, és a vonóerő sokkal nagyobb lett, mintha maga után húzta volna a fát”.

Kisebb volt a kár a talajon - Bíró Zsolt képe

A TDT használatával kisebb volt a taposási kár – Bíró Zsolt képe

„Ha okosan ment vele az ember, akkor hasonlóan lehet használni, mint a forwarderes technológiát. Ha a fordulókra odafigyeltünk, akkor a taposási kár fele vagy harmadrésze volt annak, amit egy LKT eredményezett” – fejtette ki Bíró Zsolt, aki hangsúlyozta; nem mindegy, hogy egy négyzetcentiméterre mekkora nyomás nehezedik, és a lánctalpak miatt a nagyobb felület ezt a nyomást csökkenteni tudta.

Bíró Zsolt arra is visszaemlékezett, hogy az akácos tarvágásban az egri erdészetnél különösen szerették a TDT-55A erdészeti gépet, mert a gyökérszaggatást is megcsinálta az eszköz, ami előnyére vált az erdőnek. „Ahol ezzel a géppel dolgoztunk, ott sokkal jobb volt az újulat, mint ott, ahol kézzel végezték a sarjaztatást” – mondta a szakember.

A gép egyébként 75 lóerős, a DT 75 motorja dolgozott benne. Az újabbakban már ennek a turbós kivitelével is lehetett találkozni. A 11 tonnás eszköz sebessége ugyan kisebb volt, mint amit az LKT tudott, és nehézkesebben is mozgott, de terhelhetőségben a dupláját bírta.

Terhelhetőségben többet bírt, mint a versenytárs - Bíró Zsolt képe

A TDT terhelhetőségben többet bírt, mint a versenytárs – Bíró Zsolt képe

Ráadásul a TDT-n működő gyári csörlő páratlan volt. „Ez egy mechanikus, nagy dobátmérőjű csörlő volt, ami a köteleket nem törte, és a 16-os kötélből akár 100 méter is ráfért. 6-7-8 köbméteres bükköket simán kivett a vágástérből” – tudta meg az Erdő-Mező.

Nem volt elég gyors az átállás

De miért nem tudta mégis a TDT legyőzni az LKT vonszolót? Bíró Zsolt szerint elsődlegesen azért, mert nehézkes volt a közlekedés vele. „A koncentrált, nagy fatömeggel rendelkező területeken nagyon gazdaságos volt. De az LKT megjelenésével jól látszott, hogy egy gumikerekes traktorral könnyebb nagyobb távolságokat megtenni. Míg egy átállás a vonszolóval mondjuk 1 órát vett igénybe, addig a lánctalpas traktornak 4-5 órát is, hiszen akkor még nem volt tréler, amivel szállítani lehetett volna egyik erdőrészből a másikba”.

Lassabban ment az átállás a lánctalpas TDT használatakor - Bíró Zsolt képe

Lassabban ment az átállás a lánctalpas TDT használatakor – Bíró Zsolt képe

Hiába volt tehát jobb a terepjáró képessége, hiába ment el szinte bárhol a TDT, az LKT rugalmasabb munkavégzést garantált, gyorsabb átállással, és bár teljesítményben alulmaradt, még így sem kellett szégyenkeznie.

Végül aztán Bíró Zsolt is egy LKT-120 vonszolóra váltotta le két TDT erdészeti gépét. „2 garnitúra lánctalpunk volt, és az 1992-től ’98-ig tartó időszakban mindegyik nagyon elkopott. Akkor még nem volt internet, ahol könnyedén lehetett volna szerezni belőlük, így a fejlesztés mellett döntöttünk, és egy 120-as LKT vonszolót vásároltunk”. Érdekes története pedig ennek az erdészeti gépnek is van, amiről egy következő cikkünkben olvashatnak majd.

Folytatás következik!

(Gribek DánielErdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?