Favágás 40 méter magasan – Interjú Barati Richárd favágóval

barati_richard_3Fákat nem csak a talaj közelében kell vágni. Barati Richárd ezt jól tudja, hiszen majdnem 20 éve foglalkozik veszélyes fák eltávolításával. Végezte már munkáját 35-40 méteres magasságban is, és az is kiderült; nem kockázatmentes a hivatása. De hogyan lesz valakiből alpin favágó? Barati Richárddal az Erdő-Mező beszélgetett szakmájáról, annak kihívásairól, és a legveszélyesebb szituációkról.

Erdő-Mező: Először egy bemutatkozást szeretnék kérni…

Barati Richárd: 1975-ben születtem Jászberényben, ott folytattam iskolai tanulmányaimat és gyermekkoromat is ott töltöttem. Sorkatonai szolgálatom letöltése után megnősültem, és Tiszaföldváron alapítottam családot. Két gyermekem van, egy 18 éves lányom, és egy 5 éves kisfiam. A sorkatonai időm letöltése után először Tiszaföldváron, majd később Kunszentmártonban, mint önkéntes tűzoltó tevékenykedtem, összesen 3 évet. 1997-től 2000-ig a Kunszentmártoni Hivatásos Tűzoltóságnál, majd 2000-től napjainkban is Szolnok Megyei Jogú Város Hivatásos Tűzoltóságánál szolgálok.

barati_richard_4

Erdő-Mező: Hogyan kezdett el favágással, és főként az alpintechnikával foglalkozni?

Barati Richárd: Mint említettem, fiatalon önkéntes tűzoltó voltam, és ott egy káreset során olyan feladattal kerültünk szembe egy vihar után, hogy sem technikailag, sem szakmailag nem tudtunk mit kezdeni a problémával. Ezután a káreset után kezdtem gondolkodni azon, hogyan lehetne különböző kötéltechnikákkal úgy dolgozni, hogy a feladatot elvégző személy is biztonságban legyen, de a munkát is el tudjuk végezni. Ekkor kezdtem el érdeklődni az alpintechnika és a favágás speciális változata, az alpin favágás iránt. Az évek során megszereztem az alpintechnikai, fakitermelői, és a lakott területi fakitermelői képesítéseimet is. Szakmai tudásomat, felszereléseimet folyamatosan bővítem a kor technikai újításai miatt is, az aktuális igényeknek megfelelően.

Erdő-Mező: Csak az alpin favágással foglalkozik?

Barati Richárd: Nagyjából 3 éve elkezdtem az úgynevezett daruval végzett favágást, ami arról szól, hogy daruval emeljük le a fák nagyméretű ágait, vagy kompletten az egész fát. Itt fokozottan kell figyelni a súlypont elhelyezkedésre, és ennek figyelembe vételével kell az ágakat levágni. Hiszen az nem lenne jó érzés, hogy a fához rögzített favágót egy rosszul megkötött, több tonnás ág mellkason billentene. Ez a favágás a költségesebb kategóriába tartozik többek között a daru bérleti díja miatt. Ezért ezt a formát olyan helyen szoktuk alkalmazni, ahol fontos az időtényező és pár óra alatt kell elvégezni a feladatot, nem lehet napokra lezárni útrészeket, pályaszakaszokat.

barati_richard_1

Erdő-Mező: Nem szokott félni? Volt már olyan, hogy megremegett a lába?

Barati Richárd: Természetesen adódott már olyan helyzet, hogy féltem, vagy csak az adrenalin dolgozott bennem. De az ilyen helyzetek egyben éberré, még körültekintőbbé és megfontoltabbá is tesznek. Azok a helyzetek veszélyesek, amikor az ember nem is gondolja, hogy az a fa, amin éppen dolgozik, nem egészséges, belülről korhadt. Az ilyen, szemmel nem láthatóan beteg fák veszélyesebbek, mint az eleve, szemmel láthatóan kiszáradtak, hiszen azoknál eleve dupla biztosítással végzi el a feladatát az ember – már ha erre van lehetőség.

Erdő-Mező: Mi kell ehhez a szakmához egy hatalmas adat bátorságon túl?

Barati Richárd: A bátorságon túl hatalmas adag tapasztalat, és szakmai rátermettség szükséges, valamint a gyakorlat. Ismerni kell azokat a fákat, amiken dolgozunk, hogy milyen adottságokkal, tulajdonságokkal rendelkeznek, a lebontás során reped, hasad vagy éppen roppan. Nem utolsó sorban meg kell említeni a speciális felszereléseket is, amik egy része megkapható már Magyarországon is. De a favágás őshazája mindig Amerika lesz. Eszközeimet, felszereléseimet túlnyomó részt onnan szerzem be.

barati_richard_2

Erdő-Mező: Milyen eszközök védik az életét, testi épségét?

Barati Richárd: Vannak erre megfelelő szabályozások, melyek betartását nagyon fontosnak tartom. Nagyon fontos ennél a munkánál a tőlünk elvárható, maximális testvédelem alkalmazása. Ez egy kétélű dolog, mert ugye a fán mozogni, mászkálni kell, így nagyon vastag, vágás biztos ruhákat nem lehet felvenni. Olyan vágás biztos öltözetet, ami teljes védelmet ad, nem lehet felvenni, mert kényelmetlen lenne, és akadályozná a munkavégzést. Nagyon fontos felszerelés a sisak, a vágás biztos bakancs, és az előbbiek miatt egy a szokásosnál vékonyabb típusú vágás biztos nadrágon felül az úgynevezett acélkantár. A favágó deréktájon ezzel van kirögzítve a fához. Ennek a belsejében egy acél sodrony található, amit a fűrész nem, vagy csak nagyon nehezen tud elvágni. Az acélsodronyt kívülről műszálas kötéllel borítják. Amikor kezdtem ismerkedni az alpin favágással, ezelőtt 20 éve, akkor még Magyarországon nem volt kapható ez az eszköz, így ezt is az USA-ból kellett megrendelnem. Egyébként az acélkantárba már vágtam bele munkavégzés során láncfűrésszel, tehát egyszer már biztosan leeshettem volna, ha vágás biztos kötél nélkül dolgozom a fán.

Erdő-Mező: Hol szokott dolgozni, és főként kik a megrendelői?

Barati Richárd: Az úgynevezett kisebb favágások egyre inkább háttérbe szorulnak. Gondolok itt gyümölcsfák, díszfák visszavágására. Az utóbbi időben ugyanis rengeteg „képzett favágó” tanulta ki a szakmát. Ezek a favágók azt gondolják, hogy egy szál kenderkötéllel és egy fűrésszel a létra tetején billegve, biztosítás nélkül mindenféle feladatot meg tudnak oldani. De a magyar ember amúgy is olyan, hogy két dologhoz ért igazán, a focihoz és a favágáshoz. Megrendelőim köre túlnyomó részt céges megkeresésekből áll, amit a szélsőséges időjárás is indokol. De vannak magánszemélyek is, és most már elmondhatom, hogy az egész ország területéről vannak megkeresések. Van civil megrendelő, de az autópálya kezelője, sőt, a MÁV is.

Erdő-Mező: Emlékszik, hogy melyik volt a legmagasabb, legnagyobb fa, amit kivágott?

Barati Richárd: Nem biztos, hogy egy nagy, magas fa kivágása nagyobb kihívás elé állítja az embert, mint egy olyan, ami ugyan alacsony, de alatta sokkal több a megvédendő dolog. Nagy, magas fa alatt általában elegendő hely van az ágak úgynevezett lengetésére, irányítására. Egy kisebb, száraz fa néha nagyobb kihívások elé állítja az embert, mint egy ártéren lévő, kapitális magasságú nemes nyárfa. Míg az egyik helyen a száraz fáról szinte darabonként kell kötéllel leengedni minden egyes ágdarabot, ügyelve arra, hogy a száraz ágvégek ne törjenek le, és ne okozzanak kárt, addig az ártéren lévő fára felmászva, kiépítve a biztosítást, majd visszaereszkedve egyszerűen csak le kell darabolni az ágakat, alulról fölfelé haladva. Úgymond le kell potyogtatni, majd összedarabolni. Egyébként a kérdésre visszatérve 35- 40 méteres fákon is dolgoztam már.

barati_richard_3Erdő-Mező: Mi volt akkor a legnagyobb kihívás is?

Barati Richárd: Minden fa nagy kihívás, mert minden fa más és más, ahogy minden megrendelő is más és más. Mindenki elvárásainak meg kell felelni, és mindenkivel meg kell találni a megfelelő hangot. Nem szabad csak rutinból dolgozni. Favágásaim során én még nem okoztam anyagi kárt senkinek. De tudom jól, hogy a lassan felépített hírnevemet egy pillanat alatt le tudom rombolni egy meggondolatlan vágással, vagy pusztán azzal, hogy rossz ágra állok rá. Hiába csak egy kerítést tör is össze, mikor leszakad. Akkor már azt mondanák, hogy jól és szépen dolgozott, de a kerítés mégiscsak összetört.

Erdő-Mező: Került már igazán komoly veszélybe a munkája során?

Barati Richárd: Belegondolva talán egyszer kerültem komolyabb veszélybe. Szorosan egymás mellett lévő, nagyméretű nyárfákat vágtunk ki. A tőtávolság nagyjából 3-4 méter lehetett. A munka nagy részét már elvégeztük, hátra volt még két fa, amiből az egyik teljesen száraz volt. A favágás abból állt, hogy mindegyik fára felmászva nagyjából 15 méteren a fölöttem lévő 10 méteres fát irányítottam. Leborítottam egy olyan helyre, ahol nem okozott fát. Irányítottan kellett, mert az egyik oldalon vezetékek, a másik oldalon gáztartály volt. Úgy gondoltam, hogy fölmászok az egészséges fára, és annak a tetejét ráborítom a mellette álló száraz fa lombkoronájára. Az majd letöri a száraz részeket, és nem kell arra a fára is fölmásznom, így a földről dönthető lesz az is. Tehát megadtam hajkolással az egészséges fa lombkoronájának az irányt, majd elindítottam a döntő vágást. Ekkor, mivel jókora lombkorona volt fölöttem, a fűrészt ide- oda mozgatva figyeltem, hogy a kis vágások után hol az egyik, hol a másik irányba kezd el mozdulni a fa. Ez nagyjából 3 másodperc alatt zajlott le. Csakhogy elkövettem azt a hibát, túl lassan túlzottan apró mozdulatokkal vágtam, a fának pedig így nem volt meg a megfelelő lendülete, hogy ráessen a száraz koronarészre, és letörje azt. Végül a törzsrésszel lefelé esett, nem pedig a csúcsa érkezett le először.

Ezt úgy tudnám szemléltetni, mintha két fa között egy harmadikat húznánk felülről lefelé, miközben a 30-40 centiméteres ágak a fejemtől és a testemtől centikre húztak el. Ha beleakad valamelyik ágrész a kötélzetembe, akkor valószínűleg ezt a történetet sem tudnám most elmesélni.

Barati Richárd honlapja >>>

(Gribek DánielErdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu) erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?