Az egész magyar faápolás reformra szorul – Interjú Lajkó Bendegúzzal

lajko_bendeguz_arcLajkó Bendegúz 1982-ben született Szegeden, azóta is a dél-alföldi településen él. 1999-ben Ásotthalmon a Bedő Albert szakiskolában erdőművelő-fakitermelőként végzett, majd 2003-ban Szegeden a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban erdész technikus lett. 2005 óta foglakozik fal- és sziklamászással. Gyermekkora óta a természet rabja, solymászik, vadászíjászik, ebből adódóan pedig sokat mászik fára. Valahol itt kezdődik a történet… Erdő-Mező Portré.

 

———————————
Kapcsolódó cikkeink:
Favágás 40 méter magasan – Interjú Barati Richárd favágóval
Első alkalommal rendeztek Faápoló és Famászó Versenyt
Az alpin favágók kedvence lesz? – Díjazott Pellenc motorfűrész Bolognából
———————————

Erdő-Mező: Mióta foglalkozol favágással, faápolással?

Lajkó Bendegúz: Gyakorlatilag 1997-től, amikor megkaptam az első 021-es STIHL motorfűrészemet. Ez egyébként azóta is megvan, és mindennapos társam. A sziklamászással, és ezáltal a kötéltechnikával 2005-ben ismerkedtem meg. Persze, ezek még kezdeti szárnypróbálgatások voltak, de ekkor indultam el azon az úton, hogy komolyabban is foglalkozzam a témával.

Részletekért kattintson a képre!

Részletekért kattintson a képre!

Erdő-Mező: Honnan, és hogyan sajátítottad el a fogásokat?

Lajkó Bendegúz: Az első lépéseket még a sziklamászó technika kapcsán tettem meg, azután szépen lassan jöttek be az ipari alpinban használatos eszközök. Azonban minduntalan problémákba ütköztem, és ez sarkallt arra, hogy bővítsem ismeretanyagomat. Kezdetben videókat és képeket böngésztem a neten. A ház előtti téren álló nyárfán este „titokban” próbálgattam a látottakat. Voltak kínos pillanatok, amikor a szomszédok nyárestéken az erkélyről figyeltek. A sötétben feldobott dobózsákból semmit se láttam, így utólag bele gondolva vicces, és persze veszélyes is volt az egész.

Sokat tanultam szegedi kollégámtól, Hajnal Efraim Gábortól, aki sokban támogatott a versenyzés terén is. Eközben az interneten megismerkedtem külföldi faápolókkal, akikkel azután személyes barátságok is szövődtek. Innen felgyorsultak az események, csak gyakorolni kellett.

Erdő-Mező: Honnan jött a versenyzés ötlete?

Lajkó Bendegúz: Erre is a videók inspiráltak. Nagyon tetszett a faápoló versenyek hangulata, de persze semmit sem tudtam róluk. Mindenfelé írtam érdeklődő leveleket, de nem jött válasz. Már el voltam keseredve, amikor egy lengyel srác végül válaszolt, és meginvitált, hogy menjek el hozzájuk. Nagyon fellelkesültem. Annyit tudtam meg, hogy magyar versenyzőről még nem hallottak, és ők is kíváncsian vártak. Felkerestem a Grube Kft.-t, hogy támogatnának-e ebben, és szerencsémre fantáziát láttak bennem. Így nagyon sok felszerelést ők biztosítottak számomra.

lajko_bendeguz_1

Erdő-Mező: Mióta és milyen eredménnyel versenyzel?

Lajkó Bendegúz: Ott kezdeném, hogy mivel nem voltak egyértelmű válaszok külföldről, de a szeptemberi EB-re mindenképpen ki akartam menni, méghozzá versenyzőként. Ehhez kellett egy itthoni verseny a kvalifikáció miatt. Ez nagyon nehéz volt, mert egyfelől senki nem volt még ilyen versenyen versenyzőként, és a nemzetközi szabályzatot sem lehetett teljes egészében átvenni. A Magyar Faápolók Egyesülete magára vállalta ezt a nem kis feladatot, a Grube Kft. pedig biztosította hozzá a szükséges felszerelést. Végül májusban egy nagyon jó hangulatú versennyel indult el itthon valami új! Itt ismerkedtem meg Kmety Krisztián barátommal, aki Ausztriában dolgozik, és már több versenyen is volt. Vele sokat konzultáltam.

Erdő-Mező: Hogyan kezdődött a nemzetközi szereplés?

Lajkó Bendegúz: Június végén volt az első komoly verseny Lengyelországban. Sokat gyakoroltam, de persze minden nagyon új volt. A szabályok, a versenyszámok is. A lengyelek nagyon barátságosak, és emellett nagyon komoly szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Lezajlott a két napos verseny, ahol nagyon jól éreztem magam. Meglepődve hívtak a dobogóra, miután is az egyik versenyszámban bronzérmes lettem. Hihetetlen volt. Ezután ismét szólítottak. Lengyelül ment a díjátadó, így csak akkor tudtam meg, hogy a legjobb külföldi indulónak járó aranyérmet én nyertem meg, amikor kimentem. Megelőztem egy szlovák és egy ukrán versenyzőt. Összetettben itt a nagyjából 30 versenyzőből a 11. helyen végeztem.

lajko_bendeguz_3

Erdő-Mező: Ez nagyon szép eredmény! Aztán pedig jött a folytatás…

Lajkó Bendegúz: Júliusban Bécsben rendezték meg az osztrák bajnokságot, itt már komolyabban vettem a versenyt, előrébb szerettem volna végezni, ez pedig sikerült is. Összetett 7. hely és egy bronzérem lett a vége. Augusztus végén Szlovákiába utaztam, itt is a 7. hely lett meg összetettben, viszont egyéni legjobb idővel footlock kategóriában ezüstérmet szereztem. Szeptember végén újra Lengyelországba utaztunk az Európa Bajnokságra. Ez meghívásos alapon ment. 5 embert hívtak meg, akiknek az országa nem tagja a világszervezetnek, az ISA-nak. Emellett a tagországok a legjobb 3 férfi, és – ha van – 2 női versenyzőt delegálhattak. Itt már nagyon komoly volt a tét, a célom pedig az első 30-ba kerülés volt. Emellett persze az új kapcsolatok, barátságok kiépítése is. Jól sikerült, a mintegy 50 versenyzőből a 28. helyen végeztem. Ha az egyik állomáson nem futok ki az időből, még a 20. hely is lehetségessé vált volna. De így is nagyon komoly teljesítmény volt bekerülni az első 30-ba, mert több mint 10 európai ország delegálta a legjobb versenyzőit. Nagyon büszke voltam magamra, mert sikerült egy olyan lengyelt is magam mögé utasítani, aki még az első versenyemen a 3. helyen végzett.

lajko_bendeguz_2

Erdő-Mező: Az eredményeidet így már ismerjük, ám a versenyszámokat még nem. Miből áll egy-egy ilyen megmérettetés?

Lajkó Bendegúz: Minden versenyt nagyon komolyan vesznek, ahhoz képest, hogy ez mindig is egy jamboori marad. Ettől olyan jó a hangulat! Szóval, mindig egy felszerelés ellenőrzéssel kezdődik. Mindent átnéznek, ha egy csomó nincs megfelelően megkötve, átköttetik. Bécsben például az egyik karabinerem nyelve nehezebben záródott, és nem engedték használni. A legelső versenyen voltam meglepődve. Amikor megkérdezték, hogy a karos mászó gépet mire szeretném használni, először nem is értettem a kérdést. Később világos lett, hogy a kérdés arra irányult, hol és hogyan fogom azt használni. A felszerelések ellenőrzése legtöbbször a versenyt megelőző napon van.

Az első nap a selejtezőké, ahol öt állomást kell teljesíteni. Az állomások a következők: dobósúly és kötél feljuttatása a koronába, társmentés, imitált munkamászás valamint gyorsasági mászás fán, és kötélen, ez a „footlock”. Az egyes állomásokra nem csak időkorlát van, hanem számtalan hibapontot is be lehet gyűjteni. Például, ha valaki a megengedettnél vastagabb ágat tör le, vagy véletlenül leejti valamely felszerelését, azért akár diszkvalifikálhatják is. A gyorsasági számokban az idő a legfontosabb. Azonban például a mentésnél nem csak ez az elsődleges. Az imitált munkamászásnál öt érintendő állomás van, amiket nem csak gyorsan, de a legkörültekintőbben kell elérni, és az adott feladatot végrehajtani.

Erdő-Mező: Ez tehát az első része a versenynek. Mi történik a második napon?

Lajkó Bendegúz: A verseny másnapján a döntő, azaz a Masters következik. Itt létszámtól függően a 3-5 legjobb mászó indul. Itt már csak egy feladatot kell megoldaniuk, az imitált munkamászást, de ezt onnan, hogy a fára feljutás sincs biztosítva a selejtezőkkel ellentétben.

lajko_bendeguz_6

Itt kell megemlítenem, hogy ezeken a versenyeken mászóvas használata nem megengedett, és fát sem vágunk. Talán ezért is jobb szó az egészre, hogy faápoló, mint a favágó.

Erdő-Mező: Hogyan lehet egy ilyen versenyre felkészülni?

Lajkó Bendegúz: Mivel a „mindennapi” munkát imitálja, így aközben tudok készülni. De természetesen lehet sok mindenben fejlődni, ha az ember kicsit tudatosabban is gyakorol. Az EB előtti 3 hétben például minden nap edzettem. Főleg a dobósúlydobást és a footlock-ot tökéletesítettem, valamint a munkamászást finomítottam. Ezeknek a gyakorlásoknak a mindennapokban is meg van a hatása.

Erdő-Mező: Van kedvenc, vagy épp nem kedvenc versenyszámod?

Lajkó Bendegúz: Igen, nagyon szeretem például a footlock-ot, eddig ebben nyertem a legtöbb érmet. A legjobb időm 17,85 másodperc/15 méter. Igazából mindegyiket nagyon kedvelem, mert mind új szituáció. A gyorsasági mászás viszont nem az erősségem, itt a magasabb versenyzőké az előny. A dobáshoz kell egy kis szerencse is, hogy a 6 perces limitidőbe minden összejöjjön. Mégis, a társmentés a legösszetettebb. Figyelni kell az időre, a mászásra, a sérültre, és hogy az ember eleget kommunikáljon a földi személyzettel (pl.: mentőhívás…).

lajko_bendeguz_mentes

Erdő-Mező: Hol van létjogosultsága a faápoló módszereknek?

Lajkó Bendegúz: A faápolásban a kötéltechnikával végzett favágás csak egy szegmens. Gyakorlatilag a fát elültetésétől a teljes kivágásig végigkíséri a faápoló. Beletartoznak a favizsgálatok, a fasebek kezelése, a betegségek gyógyítása. A kötéltechnika számos helyen alkalmazható. Ilyen például az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése, az értékmegóvásos vágások alkalmazása az erdészetben, a lakott területi faápolás-favágás, a koronabiztosítások, a madárgyűrűzési célok. Nem utolsó sorban pedig mentési helyzetekben is alkalmazható egy fennakadt ejtőernyős, vagy macska lehozásánál. Erre a célra ezek a módszerek sokkal hatékonyabbak és biztonságosabbak, mind a mentő, mind a sérült személyére nézve, mint az ipari alpin technikái. Tehát nem csak lakott környezetben használható, annak ellenére, hogy nyilván ebből van a legtöbb.

Erdő-Mező: Milyennek látod a faápolás hazai helyzetét, jelenét, jövőjét?

Lajkó Bendegúz: Sajnos, azzal kell kezdenem, hogy Magyarországon mindenki ért három dologhoz. Ez a foci, a politika, és a favágás. A nemzetközi szinthez képest legalább 20 évvel el vagyunk maradva. Nem megbántva senkit, de attól, ha valaki vesz egy motorfűrészt, még nem lesz favágó, és ugyanígy, ha valaki a lábára húz egy mászóvasat, és felmászik a fára, akkor még nem lesz „alpinista”! Sajnos, a köztudatba ez az alpinista szó nagyon beivódott. Idő kell mire a faápolás, faápoló kifejezés átveszi a helyét.

lajko_bendeguz_5

Mi a különbség egy szál kötéllel és mászóvassal rendelkező, és egy szakképzett faápoló között? Nos, egy szakképzett faápoló tudja, hogy mit, mikor, és hogyan kell levágni. Például nem használ mászóvasat olyan munkálatoknál, amikor a fát nem vágjuk ki teljesen. Képzett a különböző kötéltechnikákban, faismeretben, és képzett motorfűrész kezelő. Ebből már látható, hogy nem elég, ha valaki csak az egyik részhez ért. Sajnos, sok kár és sok baleset történik ezekből adódóan. Mégis sokkal nagyobb a „baj”, ha nem történik semmi. Miért? Mert ilyenkor az „alpinista” boldogan hátradől, hogy na, ugye ezt is kivágtuk valahogy. Ebből nem fejlődik sem a felszerelése, sem a tudása, sőt, a biztonsága sem. A laikus a szakmából meg csak ezt látja. Számtalan képet, videót tudnék mutatni a neten, ahol az alapvető biztonsági normákat nem tarják be, mégis magukat komoly „alpinista favágónak” titulálják, és bőszen hirdetik is ezt. Van, akin lehet segíteni egy hasznos tanáccsal, de van, aki legyint, hogy eddig jó volt így, ezután is jó lesz. Mindenképpen elindult viszont valami a hazai találkozó-verseny kapcsán. Új barátságok szövődtek, hasznos tanácsokkal látjuk el egymást. Egyre többen nyitottak ennek az „új” technikának a megismerésére és alkalmazására. Ez nagyon pozitív. A Grube Kft. céljául tűzte ki, hogy a faápoláshoz szükséges felszerelések teljes palettáját kínálja az érdeklődőknek. Ma már elérhető áron be lehet szerezni azokat a beülőket, köteleket, csigákat, amelyek erre a munkára lettek kifejlesztve.

grube_hirdetes_2

Részletekért kattintson a képre!

Hátráltatja továbbá a szakma fejlődését a rá vonatkozó előírások korszerűtlensége. Ezek javarészt már elavultak, javításra szorulnak. Ilyen az EBSZ. Emiatt speciális oktatásról még nem beszélhetünk itthon. Azok, akik jelenleg oktatnak, az ipari alpin oldaláról közelítik meg, ezzel gátolva a faápolás technikájának fejlődését, és színvonaluk a nullával egyenlő.  A faápolás jövője mindenképpen a mi kezünkben van, azokéban, akik ebben dolgoznak.

Erdő-Mező: Többször említed, hogy a faápolás más, mint az ipari alpin. Mégis miben más?

Lajkó Bendegúz: Míg az ipari alpinban a legtöbb munkahelyszínt felülről közelítik meg ereszkedéssel, addig a faápoló szinte minden esetben alulról teszi ezt. Nincs, aki előre felépítse a standot, és a köteleket. Szinte minden esetben egy a dobósúly és zsinór segítségével telepítjük a standunkat, vagy azt a kötelet, amelyen felmászunk, vagy éppen dolgozni fogunk. Míg az ipari alpinban két különálló kötelet használnak (egy munkakötél és egy biztosítókötél), addig a faápoló egy szimpla, vagy duplakötelet használ, és minden munkahelyzetben pozicionáló kötéllel biztosítja magát a kettős biztosítás érdekében.

lajko_bendeguz_9

Itt a fán az ipari alpin két köteles biztosítása a sok ág miatt nem használható, már csak a túlzottan sok átszerelés miatt sem. Az ipari alpinban nem fontos, hogy a standpontunk menet közben áthelyezhető, vagy a földről lebontható legyen. Nálunk ez nagyon fontos. A faápolásban jellemzően nem a kötelet kell védeni, hanem a fa kérgét, úgynevezett kambiumkímélővel. Fontos továbbá, hogy az ereszkedésre-mászásra használt eszközünk akár egy kézzel is biztonságosan működtethető legyen. Ami ennek megfelelne, az az ipari alpin eszközök között jelenleg nincsen.

Mivel az ipari alpinban használatos legtöbb eszköz személyes védőeszköz, és maximum 2 ember súlyával szabad terhelni, így ezek az eszközök már csak rendeltetésüket tekintve sem használhatóak másra, például törzs darabok lebontásakor 300 kilogrammos darabok dinamikus megtartására. A faápolásra speciális eszközöket terveztek, amelyek szintén nem az ipari alpin területén használhatók. Természetesen vannak átfedések, amelyek mind a két területen alkalmazhatók, de a legtöbb esetben speciális felszerelés használata nélkül nagyon nehezen lehet boldogulni.

lajko_bendeguz_4

Erdő-Mező: Egy kicsit térjünk vissza rád. Mik a jövőbeni terveid?

Lajkó Bendegúz: A legfontosabbnak azt tartom, hogy minél több érdeklődővel megismertessem a biztonságos és hatékony módszereket. Jelenleg írom a faápolás kötéltechnikájának ismeretanyagát, ez nagy űrt fog betölteni. Ez reményeim szerint tavasztól elérhető lesz. Természetesen minél több nemzetközi versenyen is szeretnék ott lenni, ahol már komoly elvárásaim lesznek magammal szemben. Terveim között szerepel egy magas színvonalú hazai verseny megszervezése a nyár elején, ahová külföldi mászókat is meghívok. Ez jót tesz majd az itthoni légkörnek. Oktatással és bemutatókkal is szeretnék foglakozni, és új faápolókat is rávenni a versenyzésre.

Erdő-Mező: Ehhez mi nagyon sok sikert kívánunk, és reméljük, részt tudunk venni ebben a munkában, mint szakmai sajtótermék! Köszönjük a beszélgetést!

(Gribek DánielErdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?