Pusztulásnak indult a szárazságkedvelő cser is - Interjú Horváth Ivánnal

Több fafaj már biztosan eltűnik a klímaváltozás hatására: a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgató-helyettesét, Horváth Ivánt a Metropol kérdezte arról, hogy mi történik a magyar erdőkben.

Mi gyakorolja a legnagyobb hatást hazánk erdőire? – A klímaváltozás hatásai az egész életet befolyásolják, de a legnagyobb hatással az erdőkre vannak. A fák nem képesek helyet változtatni, ki vannak téve a viszontagságoknak, legyen szó sok esőről, szélről, vagy éppen az eső hiányáról. Évmilliók óta léteznek időjárási szélsőségek, de ezek gyakorisága korábban egyenletesebben oszlott el. Az elmúlt 150 évről vannak pontos adataink, ezek egyértelműen bizonyítják azt, hogy a klímaváltozás hatására egyre melegebb az átlaghőmérséklet, egyre kevesebb a csapadék, és annak eloszlása egyre szélsőségesebb. Mely fajok sínylik meg mindezt igazán? – A vegetációs időszakokban egyre hosszabbak a száraz periódusok, ami a felmelegedéssel és a szárazsággal együtt a fafajok alkalmazkodóképességét próbára teszi. A folyamat már hosszú ideje tart, az erdőpusztulás azonban tömegessé vált. Elsőre azt gondolhatnánk, a klíma-változást elsőként azok a fafajok sínylik meg, amelyek a nedvesebb klímát kedvelik, de a szárazságtűrő fajoknál is érezhető a veszély. Jó példa erre a Keszthelyi-hegység, melynek déli oldalán főként feketefenyő, cseres és molyhos tölgyes található. Ezek a szárazságot leginkább tűrő fajok, ennek ellenére a feketefenyő pusztulása megállíthatatlan. A térségből el fog tűnni: tömegesen, a hegység képét meghatározó módon nem lesz már itt jelen. Mi történik a fákkal? – Egyre hosszabbak az eső nélküli, meleg időszakok, aminek hatására a fa már nem olyan vitális, életerős. Ha ez évtizedekig tart, a fák legyengülnek. Nem a szárazság vagy a meleg öli meg őket közvetlenül, hanem a kórokozók és károsítók, mert a fák legyengült szervezetét a mikroszkopikus gombák könnyen megtámadják. A rovarok adják meg a kegyelemdöfést a fáknak. Ilyen például a szú. A probléma pedig tömeges: a feketefenyőn túl említhetem az egész országot érintő lucfenyőpusztulást. 30 év szakmai tapasztalatának birtokában jelenthetem ki, hogy keresztet lehet vetni erre a fafajra. El fog tűnni egész Magyarországról: ez nem azt jelenti, hogy kertekben, parkokban, foltokban nem marad meg egy-egy példány, de lucfenyvesek már nem lesznek. Más jelei is tapasztalhatók a klímaváltozásnak? – Az erdészetben vannak olyan több évszázados megfigyelések, amelyekre stabilan lehetett korábban alapozni. Ilyen például az, hogy a bükkfák hétévente teremnek nagy mennyiségben bükkmakkot. A hétéves szabály a 21. századra felborult: még csak 14 év telt el, de én már öt nagy bükkmakktermésről tudok. A folyamat felgyorsult, ami azt jelzi, hogy a bükkfák nincsenek jól, vesztüket érzik, utódokról akarnak gondoskodni. Komoly veszélyforrás ez is. De pusztulásnak indult a szárazságkedvelő cser is, ha ő sem találja meg életfeltételeit, ez azt jelenti, hogy óriási a probléma. Vannak a magyar erdőknek egyéb problémáik is, mint az illegális favágások vagy vadászatok, de ezek sajnos már össze sem mérhetőek a klímaváltozás okozta hatásokkal. Fel kell készülnünk a változásokra, miközben a tudomány nem áll olyan szinten, hogy pontos előrejelzéseket adjon. Különböző mértékű változásokkal számolnak az elméletek, ezek közül a közepes veszélyességű forgatókönyvvel számolva is óriási lesz a változás. A leginkább nedves és párás körülményeket jelentő bükkös klímaosztály e szerint a jelenlegi 9-ről 1%-ra zuhan vissza, míg a legszárazabb erdős sztyepp klímaosztály aránya, mely jelenleg 25%-ot képvisel, akár 70% fölé is nőhet. Az ország 21,5%-os erdősültsége is visszaeshet. Mit tudnak tenni? – A megoldás nem egyszerű. Lehet gondolkozni azon, hogy milyen fafajokkal válthatók ki az eltűnőben levők. A Keszthelyi-hegységben a feketefenyvesek helyén természetes úton megjelent már a virágos kőris és a molyhos tölgy, ezekre lehet alapozni. Általánosságban véve egy klímaosztállyal melegedett minden terület: a bükkösből gyertyános-tölgyes klímaosztály lett, a gyertyános-tölgyesből cseres, a cseresből pedig erdős sztyepp. Erre kell a fafajválasztásnál gondolni, miközben a veszélyeztető fafajokat, a gyomfákat nem szabad hagyni megtelepedni. Az erdő természeti erőforrás is, olyan erdőket kell létrehozni, amelyek faanyagot is tudnak szolgáltatni. Az idegenhonos fajok telepítése is a megoldás része? – Igen, de óvatosan kell velük bánni, mert ökológiai problémát is okozhatnak. Behozhatunk velük olyan gombákat és rovarokat is, amelyek korában nem voltak jelen, és ha agresszívan terjednek, olyan helyekről is kiszoríthatnak őshonos fajokat, amelyeken azok megélhetnének. A helyzet nem olyan egyszerű, hogy délvidéki fajok beültetésével megoldható legyen: melegebb van, de a szélsőségek megmaradnak, a füge vagy a babér elfagyhat télen. Fel van adva a lecke. Az erdő további lakóira hogyan hat, ha egyes fafajok eltűnnek? – Ez láncreakciót indít el. Állatokból is kevesebb él meg egy fajszegény erdőben, mint a fajgazdag, elegyes természetszerűben. Nem kell még a harangokat félreverni, de az erdészszakmának fel kell készülnie az új helyzetre. Mindenképpen figyelni kell a természet jelzéseire, a megjelenő természetes újulat összetételére, és meglévő erdeinket úgy kell kezelni, hogy reprodukciós és önfenntartó képességük fennmaradjon, az erdő immunrendszere működőképes maradjon. Erdősültség Magyarország területének 21%-a erdő. • Európában az élen Finnország (74%) és Svédország (67%) áll. • A mi régiónkban Szlovénia (62%) és Ausztria (47%) az erdőkben leggazdagabb, mi az utolsók között állunk. • Az európai átlaghoz (35%) közel esik Németország (32), Franciaország (28), Spanyolország (35), Olaszország (34) és Lengyelország (30) a WWF adatai szerint. (metropol.hu)