2024. november 22. péntek,
Cecília napja
Cecília napja
Tisztelt Magyar Magánerdő Tulajdonosok és Gazdálkodók! Tisztelt MEGOSZ Tagok! Nehéz feladatra vállalkoztunk, amikor elhatároztuk, hogy elbúcsúzunk és egyben köszönetet mondunk a magyar magánerdős társadalomnak azért, hogy bízott bennünk és közel másfél évtizeden keresztül támogatta munkánkat a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége élén. Tudjuk, hogy szokatlan műfaj, amikor két ember egy közös írásban fogalmazza meg gondolatait, de talán érthető is valahol, hiszen mind a ketten ugyanabban az időszakban, 2003 végén, 2004 elején vettük át az elnöki és a főtitkári funkciót a MEGOSZ-nál és az elmúlt időszak során napi munkakapcsolatban, nagy egyetértésben és egymás ötleteit, gondolatait folyamatosan támogatva igyekeztünk segíteni a magyar magánerdő gazdálkodás fejlődését. Nincs értelme most tételesen leírni az elért eredményeket és az elszenvedett kudarcokat, de abban reménykedünk, hogy talán az előbbiből volt a több. Megfelelő távolságtartással és a magunk mögött hagyott időszakot objektíven szemlélve azt a megállapítást is megkockáztathatjuk, hogy ez alatt az idő alatt a magyar magánerdő gazdálkodás ismertté és elismertté vált, egyenrangú partnerként kezelik a minisztériumok, a civil szervezetek, a hatóságok és véleményének valós súlya lett. Egy ágazat, egy szakterület sikerességét, eredményességét sajnos az is jól jelzi, ha sok az irigye, ellenlábasa. Ebből is bőven akadt szakmán belül és kívül, de ennek is jószerivel örülni kell, hiszen számunkra azt igazolja, hogy jó úton járunk és valóban az erdőtulajdonosok, gazdálkodók érdekeit tartjuk szem előtt a legkisebbtől a legnagyobbig. Ugyanakkor elérkezik minden sikeresnek mondható közös munkálkodásban az a pont, amikor meghatározó fontosságú feladatok befejeződnek, vagy közel kerülnek a befejezéshez, mint például az új, gazdálkodóbarát Erdőtörvény, vagy a Vidékfejlesztési Program erdészeti pályázati kiírásainak elfogadása, megjelenése. Az új feladatokhoz pedig új lendület, új emberek kellenek. Annak a döntésnek tehát, hogy mi, akik együtt kezdtük a MEGOSZ újjászervezését, most egyszerre, egy időben válunk meg a Szövetségben betöltött posztunktól többféle oka van. Igen, valóban újítani, fiatalítani, váltani szükséges és egyben meg kell erősíteni a magánerdős pozíciókat is![caption id="attachment_40791" align="aligncenter" width="600"] Luzsi József átadja a Rimler Pál Emlékdíjat dr. Sárvári Jánosnak a MEGOSZ 2016-os nagyrendezvényén - Fotó: Gribek Dániel, Erdő-Mező Online[/caption]
Összességében mindketten sikeresnek és hatékonynak ítéljük meg az elmúlt évek érdekképviseleti munkáját, de azt is be kell látnunk, hogy zavaróan sok, a tulajdonosi, gazdálkodói érdekeket akadályozó, felesleges adminisztratív akadály gördült a közelmúltban a magánerdő útjába. Ezek felszámolása, enyhítése, az előírások rugalmasabbá tételének kiharcolása már a megújult vezetés feladata lesz, akiknek ezúton is szeretnénk nagyon sok sikert kívánni! Búcsúzóul azt ígérjük, hogy mindketten továbbra is támogatjuk a magánerdőt és a MEGOSZ mindenkor számíthat ránk. Azt is pontosan érezzük, hogy egy betöltött pozíció lehatárolja az illető mozgásterét, szűkíti cselekvési lehetőségeit is. Ezektől a kötöttségektől megszabadulva szeretnénk, ha a jövőben aktívan segíthetnénk a magánerdősöknek sérelmeik jogorvoslatában. Rendkívül fontos ugyanis, hogy mindenkiben tudatosítsuk: a magánerdősöknek nemcsak kötelezettségei, hanem jogai is vannak! Erdészüdvözlettel: Luzsi József leköszönő elnök Dr. Sárvári János leköszönő ügyvezető elnök(MEGOSZ)