Fakitermelés a zselici erdőben - A bányászat után a favágás a legveszélyesebb szakma

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2013.11.25.
• Kategória: Kiemelt, Erdőhírek
• Forrás: 6828

A folyamatosan ismétlődő, puskaropogásszerű hang nem önfeledt vadászokat jelent a zselici erdőkben, hanem teljes gőzzel dolgozó favágókat. Védett terület lévén a brigádoknak hét hónap alatt kell kidönteniük és feldarabolniuk az éves mennyiséget, úgy háromezer somogyi család tűzifáját.

– Vigyázz, dől a fa!
Várjuk a kiáltást, de csak egy lövésszerű robaj hallatszik, miután elhallgat a motoros fűrész, s a százéves tölgy a tisztásra rogy. Mely az avatatlan szem számára csak egy gondozatlan, gazos területnek tűnik a Zselici erdészet kardosfai erdejében, a valóságban azonban egy tízéves terv szinte napra megkomponált folyamatába csöppenünk. A négyfős favágóbrigád egy 2,5 hektáros területet termel le éppen, a határt narancssárga csíkok jelzik a fákon, s miután az emberek már több mint egy hete dolgoznak, lassan már látszik a munka vége.
– Évente 130 hektáros fakitermelési engedéllyel rendelkezünk – magyarázza Pintér Ottó, a Sefag Zrt. Zselici erdészetének vezetője –, ám ezt nem szoktuk teljesen kihasználni, 115 hektárt vágunk, ami nagyjából 60 ezer köbméter fát jelent.

Elmondva egyszerűen hangzik, ám rengeteg kritériumnak kell megfelelniük: az erdészet 9300 hektáros területéből ugyanis 6700 tájvédelmi körzet, 7000 pedig Natura 2000-es terület, s mint ilyen szigorú szabályozás alá esik. Fát kitermelni például csak a vegetációs időszakon kívül, vagyis szeptember elejétől március végéig lehet – nem véletlen, hogy jelenleg másfélszázan dolgoznak teljes gőzzel, hogy a céldátumra sikerüljön befejezni a feladatokat.

– Közelítő traktorra, szállítójárműre és motoros fűrészre érvényes jogosítványok nélkül senki sem dolgozhat fakitermelőként – állítja Pintér Ottó. – Ráadásul rendszeresen meg kell újítani az engedélyeket, ugyanis ez egy rendkívül balesetveszélyes szakma, például jelentkezhet vibrációs betegség, amit a fűrész rezonanciája válthat ki, s felboríthatja a vérkeringést.

Nem hangzik túl bíztatóan, noha a favágókkal kapcsolatban a laikusnak inkább a csonkolt sérülések jelennek meg – és a kocsmában feltartott két ujj képe, mely

öt sört jelent... –, ám hiába vizslatjuk a brigádtagok kezét, a négy emberhez láthatóan negyven ujj tartozik...
– Senkinek sem hiányzik semmije – mosolyodik el Orsós János, a csapat fadöntője, majd a térdére mutat: – Itt viszont csúnyán elkapott egyszer, amikor szakadt a lánc...
A motoros fűrészeken éppen emiatt alapvető kellék a láncfogó, s hogy nem túlzott biztonsági előírás: a favágók láncfogóin látszik már sérülés, vagyis élesben is kiállták a próbát – lehetséges, megmentve ezzel kezelőjüket a csonkolástól...

– A bányászat után ez a legveszélyesebb, legtöbb sérüléssel járó szakma – jegyzi meg Bulátkó Attila, s ezek után még nagyobb tisztelettel nézzük Orsós Jánost, aki negyed százada dolgozik az erdőn. Másképpen nem is alakulhatott volna az élete, apja és nagyapja is favágóként kereste a kenyerét, így a férfi számára egyenes út vezetett a barcsi erdészeti iskolába. Naponta átlagosan hatvan fát dönt ki, vagyis eddig legalább negyedmillió döntés áll mögötte, ami azt jelenti, egymaga kivágott már jó nyolcszáz hektárnyi – nagyjából három desedányi – somogyi erdőt...

– A vágás a terpeszeléssel kezdődik – magyarázza az alapfogásokat Orsós János –, ami azt jelenti, elvágjuk a fa föld feletti oldalsó nyúlványait. Utána jön a hajkolás, vagyis a dőlési irányba éket vágunk a törzsbe, majd a döntés.
Be is mutatja élesben, s a százéves tölgy egy perc múlva hatalmas durranással elfekszik. Orsós Csaba, Czahec László és Bulátkó Attila veszik kezelésbe: felsír a Stihl, a Husqvarna, a Makita – darabjuk vagy negyedmillió forint –, a favágók egyike legallyazza, utána másikuk végigmegy a hossztolóval – egy méteres vasrúddal –, mellyel bejelöli a törzset, a harmadik pedig méretre vágja, majd előkészítik a fát a forwardernek. Utóbbi egy mokány, traktorszerű gép, mellyel kiemelik az irtásból a rönköket. Az úgy 120 milliós, brutális masina természetesen nem járkálhat keresztül-kasul az erdőben, szigorúan húszméterenként lehet csapása, karjával tíz méterre tud benyúlni a fáért, melyet aztán az út mentén máglyába rak. Kezelése nem egyszerű, jól kezelni pedig a szakemberek szerint igazi művészet...

– Favágót találni nem nehéz – jegyzi meg Kiss Nándor, a brigádot alkalmazó vállalkozó –, nem úgy jó favágót... Nálunk egy hónapig tart a kiképzésük, csak utána engedjük brigádba az újakat. Itt nem lehet hibázni, minden felelőtlen mozdulat súlyos sérüléssel járhat, de akár emberéletbe is kerülhet. A munka leginkább a derekat viseli meg, de vigyázni kell a hulló száraz ágakra is. Ötven-ötvenöt év fölött már nagyon kevesen bírják ezt a munkát.

A csapat tagjain viszont nem látszik, hogy bármi nyomasztaná őket, míg mi beszélgetünk, újabb két fával végeznek, sőt Orsós Jánosnak még egy kis poén is belefér: – A jó kép miatt megállítsam félúton? – kérdezi bőszen kattintgató fotósunkat... A röhögést elnyomja az elfekvő fa durranása – újabb gyors fejszámolás után kiderül, vagy hatezer évnyi tölgy adta meg magát a fűrészeknek.
– Védett területen 100-110 éves korban döntjük ki a tölgyfákat – mondja Sáfár József kerületvezető erdész. – Ez amúgy egy jó hely, viszonylag száraz a föld, kedvez a kocsánytalan tölgynek, így sűrű a fa, kiváló például hordógyártásra.

Példányonként a kidöntött tölgyek nagyjából 45-50 ezer forintot érhetnek – vagyis a brigád egy nap úgy hárommillió forintnyit termel ki –, a legfontosabb termék természetesen a rönk – két méternél hosszabb törzsdarab –, melyet a bútor- és építőipar, valamint a hordókészítők vásárolnak előszeretettel. Az 1-2 méteres darabok a tűzifa, az erdészet útjai mellett ezekből állnak sok száz méter hosszan, 160 centire felpakolva a sarangok.

– Nagyon nagy a kereslet – mutat a hosszan elnyúló farakásra Pintér Ottó. – Megkezdődött a fűtési szezon, a lakosság egy része is most kapott észbe, de mi biztosítjuk az önkormányzatoknak a szociális tűzifát is, amit szintén most kell kiszállítani. Így hát teljes gőzzel dolgoznak az emberek.
Szavainak egy újabb puskalövésszerű durranás ad nyomatékot...

Az Zselici erdészetben természetesen nemcsak kitermelik a fákat, de újra is telepítik. A vezetőség elsősorban a természetes megújítás híve, vagyis a meglévő tölgyállomány makkjából hozzák létre az új erdőt. A kitermelt területen már kibújtak az új csemeték, melyek rendkívül fényigényesek, így, ha nem akarják, hogy elpusztuljanak, legkésőbb három év után le kell vágni felőlük az erdőt.
– A lehulló makkból hektáronként itt 30-50 ezer csemete bújik ki – mondta Pintér Ottó –, vagyis természetes megújításkor jóval több facsemetével dolgozunk, mint a fatelepítésnél, amikor tízezer jut egy hektárra, vagyis négyzetméterenként egy.

Háromezer család éves tüzelője

Az erdészet legértékesebb fája a tölgy, köbmétere a minőségtől és a felhasználási lehetőségtől függően 25-50 ezer forint között mozog. Egy százéves példány általában másfél köbméter faanyagot ad, vagyis nagyjából tíz kidöntött fányi kerül egy teherautóra. Az erdészet egy vágási szezon során 4-5 ezer kocsi fát értékesít, ami nagyjából háromezer család éves tüzelője.

(sonline.hu)

• Cimkék: Környezettudományi Központ Alapítvány, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola és Kollégium, fűtés, Közös Halászati Politika