Bennszülött fafaj pusztult ki a Vértesben

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2025.11.18.
• Kategória: Erdőhírek
• Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

Fajok kipusztulásával kapcsolatban általában a trópusi esőerdőkre vagy szigetekre gondolunk, de ez sajnos a mérsékelt övben is jellemző folyamat. Hazánk területén a bennszülött fajok száma nem túl magas, megőrzésük közös érdekünk és feladatunk, de úgy tűnik, még ezekre sem vigyázunk eléggé. Nemrég egy ilyen bennszülött, vagyis az egész világon csak nálunk, pontosabban a Vértesben előforduló fafaj, a kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata) pusztult ki természetes élőhelyéről: az idei felmérés során már nem találtunk élő egyedet. Ennek oka nem az építkezés, zöldmezős beruházás vagy erdei fahasználat, hanem a túltartott vadállomány volt.

Mi is ez a bennszülött berkenye?

A kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata) az úgynevezett Tormaria csoport tagja, melyek küllemükben a melegkedvelő barkócaberkenye (Sorbus tominalis) és a hűvösebb klímát kedvelő, nálunk jégkori reliktumnak tekinthető lisztes berkenye (Sorbus aria) között foglalnak helyet. Különleges tulajdonságuk, hogy bár a megtermékenyüléshez kell az idegen pollen, az mégsem épül be az utód genetikai állományába. A növény így gyakorlatilag klónozza magát. Az ilyen berkenye fajok többsége kis elterjedési területű. Ez a „kis” terület lehet egy hegység, de lehet akár egyetlen hegy, vagy északi lejtő is. Ezek a fajok rendszerint meredek, sziklás lejtőkön élnek és az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy ritkák. Fajaik elsősorban a levél és a termés alapján különíthetők el, de gyakran nagyon hasonlítanak egymásra, így csak kellő gyakorlattal rendelkező szakember tudja biztosan meghatározni őket.

Hogyan pusztít a túlszaporodott vadállomány?

Az már közismert tény, hogy a hazai vadállomány erősen túlszaporodott. A problémát tetőzi, hogy a hazánkban honos fajokat kiegészítettük idegenhonos, a hazai életközösségbe nem illő állatokkal. Ilyen például a Közel-Keletről származó muflon. Az éhes növényevő nagyvadak minden elérhető hajtást felfalnak az erdőben. A fák csemetéit is, így az erdő nem tud felújulni. Ezért kénytelen az erdőgazdálkodó a gazdasági célból letermelt faállományok felújításait körbe keríteni. Ezeket a vadkizáró kerítéseket láthatjuk sokfelé az erdeinkben. A sziklás területek rendszerint faanyagtermelési célokat nem szolgálnak, ezért itt a több millió forintba kerülő kerítések rendszerint nem épülnek meg. Valójában az lenne az ésszerű, ha nem lenne szükség kerítésre, különösen ezeken a területeken, ahol a természetes folyamatoknak kellene érvényesülnie. Az erdő azonban nem tud felújulni: a termést és a csemetéket (ha ki tud fejlődni egyáltalán) feleszi a vad. Az idősebb fáknak télen felhántja a kérgét, gyengítve a fát és utat nyitva a kórokozóknak. A meredek oldalakon jelentős a taposási kár, mely mindjárt utat is nyit az eróziónak: a termőtalaj lemosódik. Az egyre sekélyebb talaj egyre kevesebb éltető vizet tud megkötni, ráadásul a csapadék is egyre kevesebb az utóbbi években, így a fák kiszáradnak. Mivel nincs újulat (facsemeték), a terület idővel fátlan kopárrá alakul. Ez a folyamat pusztítja ki bennszülött berkenyéinket is. Mivel viszonylag rövid életűek és ráadásul szereti enni a vad, ezért gyorsabban tűnnek el, mint más fajok.

Kipusztulásra felkészül?!

Valójában nem ez az első bennszülött berkenyénk, amelyet már kiirtott a vadállomány. A Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye (Sorbus bodajkensis) már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről. Több olyan fajt ismerünk még, melyeknek mára kritikusan alacsony lett a populációja. Ezek a szemünk láttára tűnnek el, ha nem történik változás! 

Tűzoltás

Szerencsére a két említett, eredeti termőhelyéről kipusztult fajról van „biztosági másolat”: a mesterségesen szaporított bodajki berkenyék már fák (két példány megtekinthető a „Gaja-völgyi tájcentrumban”), a kőhányási berkenyék pedig kis fácskák. Ez azonban nem megoldás! Egyrészt ez a néhány példányt véletlen események (betegség, havária, stb.) is jobban veszélyeztetik. Egy életképes populációt szükséges fenntartani, melyben a csemetéktől a kifejlett fákig minden korosztály megtalálható. Másrészt az eredeti élőhelyet kell megőrizni annak rengeteg más értékével együtt!

DINPI

 

• Cimkék: erkenye, berkenye