Először is, már régen nem írtam, ezért elnézést kérek. Úgy tűnik, a heti-kétheti frissítést néha nehéz tartani. De ilyen az, amikor az ember a saját lábára áll, sok idejét elveszi a munka, illetve az egyéb teendők.
A mostani bejegyzés egy kicsit rendhagyóbb lesz, és csak érintőlegesen foglalkozik az előző befejezésében ígért témával. Most egy élmény-, illetve úti beszámolóval készültem. Történt ugyanis, hogy az Erdő-Mező Online csapata megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elkísérni őket tolmácsként a négyévente megrendezett AUSTROFOMA osztrák erdészeti gépkiállításra. Természetesen igent mondtam.
Maga a rendezvény Európa egyik legnagyobb erdészeti gép kiállítása. Különlegessége, hogy mindig szabad téren rendezik meg, kint az erdőben, és a gépeket munka közben is meg lehet tekinteni. Nem olyan, mint a legtöbb ilyen jellegű rendezvény, ahol csak felsorakoztatják a gépeket egymás mellé, és a hoszteszlányok osztogatják a szórólapokat. Mindig más helyszínen rendezik meg, de csak négyévente, mint az olimpiát. Az idei a cseh-osztrák-német hármas határnál volt, a következő 2019-ben Burgenlandban lesz az Eszterházy-birtok területén.
[caption id="attachment_25093" align="aligncenter" width="600"] A kép jobb sarkában a szerző[/caption]
A 2015-ös AUSTROFOMA október 6. és 8. között került megrendezésre. A stáb 6-án hajnalban indult, és 7-én éjjel értünk haza, egy éjszakát töltöttünk ott. A szállást én szerveztem, kaptunk egy jó ajánlatot a határ túloldaláról, így az éjszakát bajor területen töltöttük egy nagyszerű kis szállodában.
A rendkívül korai (hajnali 2:30 körüli) indulásnak köszönhetően első nap nyitás körül odaértünk, és hozzá is láttunk a terület bejárásához, illetve a nagyjából hat-hét anyag leforgatásához, amivel az Erdő-Mezőt megbízták az itthoni cégek. A munka javát az első nap sikerült teljesítenünk. Maga a bemutató terület egy nagyjából hét kilométeres körsétából állt, ahol a különböző kiállítók standjait lehetet megtekinteni, illetve a környező erdőterületeken a gépeiket munka közben. Mi persze ezt a távot sokkal többnek éreztük, mert néhol jelentős szintkülönbségeket kellett leküzdenünk. Este kellemesen elfáradva értünk a szállásra, ahol a finom vacsora elfogyasztása után egy hosszú esti beszélgetés következett, majd elvonultunk aludni, mert másnap még sok munka és egy hosszú hazaút várt ránk.
Reggel sajnálattal vettük tudomásul, hogy az előző napi kellemes időjárás esősre, borongósra fordult. Mivel kicsit később értünk a kiállításra, mint első nap, ezért már csak lent a faluban találtunk parkolóhelyet, ahonnan busszal vittek fel minket. Ez nagyjából egy óra időveszteséget jelentett a nagy tömeg miatt. A második napon a munka is nehézkesebb volt, mert a felszerelést is védeni kellett az esőtől, így a felvételeket mindig két ember csinálta: az egyik kamerázott, a másik tartotta fölötte az esernyőt.
[caption id="attachment_25094" align="aligncenter" width="600"] Rákóczi Ágnes és Hasulyó Péter[/caption]
A megrendeléseket sikerült teljesítenünk, illetve egy kicsit azért mi is szét tudtunk nézni, így a második napon a késő délutáni órákban elindultunk haza, és nagyjából hajnali egy és két óra között meg is érkeztünk.
A tolmács munkája egy ilyen felkérés esetén igen változatosan alakul. A hivatalos tevékenységen túl - a mi jelen esetben a külföldi riportalany és a magyar újságíró közötti zavartalan kommunikáció biztosítása volt – számos egyéb teendő is rá hárul, kezdve a benzinkúton történő fizetéstől a vacsora megrendeléséig, illetve a szállás elfoglalásáig (amit sok esetben ő maga keres meg az utazás előtt és foglal le). Emellett én ebben a két napban stábtag is voltam, azaz vittem a felszerelést, tartottam az esernyőt az esőben, illetve minden egyéb dolgot megcsináltam, amit tudtam. Ilyenkor a tolmács sokszor nem csak az előre megállapított munkát végzi, hanem ő plusz egy főt jelent a csapatban, tehát ott segít, ahol tud.
Úgy gondolom, hogy ezt súlyos hiba elmulasztani, ugyanis a „sztárallűrök” (például az „én csak a tolmács vagyok, a többi problémát oldjátok meg, ahogy tudjátok” hozzáállás) a róla kialakított véleményt igencsak leronthatják, ami pedig döntő tényező abban, hogy a megbízó a jövőben ismét kíván-e vele együtt dolgozni, vagy sem. Ha pedig valakinek ez a fő kenyérkeresete, akkor az elégedett ügyfél az egyetlen biztosíték arra, hogy továbbra is lesz munkája.
Természetesen, ha az ember kijut egy ilyen rendezvényre, akkor igyekszik a saját szakállára is dolgozni, ha a megbízó engedi. Esetemben ez a minél szélesebb kapcsolatok kiépítését jelentette. Mindenkinek adtam névjegykártyát, akinek csak tudtam, illetve igyekeztem minél több elérhetőséget begyűjteni szórólapok, vagy névjegyek formájában, így mintegy öt kilogrammnyi papírt hoztam haza. Ez számomra azért fontos, mert nemcsak szakfordítással, és szaktolmácsolással foglalkozom, hanem nemzetközi áru- és ügyfélközvetítéssel is. Ez azt jelenti, hogy bárki megkereshet azzal, hogy segítsek neki szerezni például egy gépet külföldről. Ilyenkor jönnek jól a kiállításon felépített kapcsolatok. Annál is inkább szorgoskodtam ezen a téren, mert a szóbeszéd szerint hamarosan kiírják az erdészeti gépek beszerzéséről szóló támogatást, és szívesen segítek bárkinek a külföldi kapcsolatfelvételben, illetve a beszerzés lebonyolításában (ez volt a reklám helye). Emellett számos külföldi cég jelent meg a rendezvényen, akik kacsintgatnak a magyar piac felé, de egyelőre hivatalosan még nincsenek jelen. Nekik is jól jöhet a segítségem.
Az előző bejegyzés befejezését elolvasva úgy vettem észre, hogy azért most is sikerült a kijelölt iránynál maradni. Ugyanis a külföldi rendezvényeken történő megjelenés, vagy azok meglátogatása például lehet egy olyan alkalom, amikor szükség van szaktolmácsra.
A következő bejegyzések során szeretném sorra venni, hogy melyek lehetnek azok az alkalmak, amikor jól jön a tolmács, vagy a fordító (esetleg a közvetítő), és igyekszem minél több személyes tapasztalatot is megosztani ezzel kapcsolatban.
Hasulyó Péter
okleveles erdőmérnök, tolmács
Erdészeti szaktolmács blog >>>Erdő-Mező Videók az AustroFoma 2015 erdészeti gépbemutatóról: