Szeretek dolgozni? Szeretek dolgozni!
Vajon hányan gondolják ezt így ma Magyarországon? Az Ünnepek alkalmával 2 hétig leállás volt nálunk. Nem néztünk e-maileket, kikapcsoltuk a telefont. Így bizony január 3-án, vasárnap délután meglehetősen borús hangulattal gondoltam az elkövetkező hétfői napra. Megint korán kell kelni, munka lesz, dolgozni kell.
De milyen teendőink is lesznek a 2016-os évben?
Amíg ilyen fagyok vannak, nem tudjuk folytatni a szántást és a tuskózást sem. A tuskózó ugyan ki tudja emelni a tuskókat, de azokra annyi föld ráragad, hogy nem tudjuk tuskósorba rendezni őket. Így marad a gépkarbantartás, és a hideg miatt tönkrement akkumulátorok cseréje, mert az is akad bőven.
Ültetni ugyancsak nem lehet ilyenkor, helyette sarjleverést végzünk. Mit értek ez alatt? A természetes erdőfelújítás fogalma nálunk kimerül a sarjaztatásban. Vagyis vágástakarítás után megszaggatjuk az akác és/vagy hazai nyár gyökérzetét így elősegítve a gyökérsarjak felszínre törését. Azonban a tuskóról mindig erőteljesebben indul meg a hajtások fejlődése, így azokat vissza kell szorítani (az erdőtörvény előírása szerint). Eddig az erdőfelügyelők meglehetősen könnyen kezelték a gyökérsarj-tuskósarj arányokat az erdőkben, de a tavalyi évben felvették a kesztyűt. Így az utóbbi 10 évben nem kaptak a környékünkön lévő erdőgazdálkodók annyi büntetést, mint a 2015-ös évben. Mert ha túl sok a tuskósarj, az erdő nem befejezhető. Marad a bizonytalanság, mert a törvény az ugyan törvény, de minden felügyelő máshogy értelmezi azt. Ha a létszámhiány miatt a hegyvidékről rendelnek az Alföld közepére egy felügyelőt, akkor könnyen jönnek ám a büntetések dögivel. Ezért ezentúl pénzt és energiát nem kímélve, igyekszünk minden erdősítést úgy elvégezni, hogy még a Himalájáról érkező Buddha erdőfelügyelők is átvegyék azt. Ugyanis soha nem lehet tudni, holnap ki távozik az erdészeti hatóságtól, és ki lesz az erdőfelügyelőnk… Mi is és az erdőtulajdonosok is azt szeretnénk, hogy az erdő a lehető legjobb és legszebb legyen, hiszen ebből élünk. Ezért amíg fagyos az idő átjárjuk a 2-3 éves erdősítéseket, tuskósarjakat irtva.
Megkerestek továbbá, egy Budapest környéki szálloda bővítése kapcsán is. A város közepén található egy magánkézben lévő telek, amelyen erdő van. Ezt szeretnék kivágni és helyette bővíteni a jelenlegi hotel épületét. Ehhez azonban rengeteg engedély szükséges. Mert az erdő nem tűnik el, csak átalakul. Tehát valahol újat kell ültetni helyette. Ez egy nagy projekt az idei évben mert az engedélyeztetés papírmunkájától kezdve, a fakitermelésen keresztül, a csereerdősítés kivitelezéséig mindent mi fogunk elvégezni. A munka folyamatairól szeretnék a későbbiekben is beszámolni.
Ilyen gondolatok keringtek a fejemben január 3-án, vasárnap délután. És akkor rájöttem, ÉN SZERETEK DOLGOZNI! Alig tudtam elaludni, annyi ötlet keringett a fejemben. Hétfő reggel a kávé mellett üldögélve azon gondolkodtam, miért nevelik belénk azt, hogy utáljunk dolgozni? És miért nem csinálja mindenki azt, amit szeretne? Hiszen lehet, hogy nem egy tökéletes országban élünk, tökéletes törvényekkel, de kész csoda, hogy a pattintott kőkortól eljutottunk odáig, hogy bárki, BÁRKI szabadon alapíthat céget és saját lábra állhat.
Ehhez azonban nagyon sokat kell dolgozni. Dolgozni akkor, amikor mások pihennek, tv-t néznek, moziba mennek. Dolgozni, amikor nem látszik az eredménye, éjjel-nappal, hét közben és hét végén. És akkor sikerülni fog. Azt csinálhatod, amit szeretnél, jól érzed magad, SZERETSZ DOLGOZNI! A magad ura vagy! Persze ez sokkal nehezebb, mint hátradőlni a fotelban és bámulni a tv-t, közben arra gondolni, hogy bezzeg a főnököm „jókor volt, jó helyen”.
Kiczkó Mónika
Kövesd a Kiczkó – alföldi magánerdő Facebook oldalt minden nap! >>>
Alföldi magánerdő blog >>>