Somogyban is egyre nagyobb problémát okoz a bálványfa
Egyre nagyobb problémát okoz az erdészeteknek a bálványfa. A hathatós védekezés elsősorban vegyszerekkel lenne megoldható, ám ez költséges és környezetterhelő is egyben. Egész Somogyban elterjedt már a bálványfa.
Ez az invazív fafaj rendkívül agresszíven terjeszkedik, így szorítja ki élőhelyéről az őshonos fafajokat. A bálványfa gyökérsarjaival évről-évre újabb területekre „gyalogol be”, szárnyakkal rendelkező termése a szél segítségével messzire jut, és így újabb és újabb, addig nem meghódított területeket tud kolonizálni. A faj tulajdonképpen egy egy láthatatlan „vegyi fegyverrel” rendelkezik: leveléből olyan anyagok párolognak, illetve az eső segítségével kimosódnak, amelyek az őshonos növényeinket növekedésükben, fejlődésükben hátráltatják, vagy bizonyos fajoknál teljes mértékben gátolják.
– A SEFAG Zrt. területei közül a Szántódi Erdészet területén szaporodott el tömegesen és okozza a legnagyobb problémát, valamint jelentős többletfeladatot jelent az erdőfelújítások során – hangsúlyozta Ihárosi Péter, a SEFAG Zrt. szóvívője. – Nem csak a fiatal erdőket veszélyezteti, mert megjelenik és gyorsan képes elterjedni bármely korosztályban és főfafajú állomány esetén.
Hozzátette: noha heroikus küzdelmet folytatnak elenne, addig amíg nincs együttes és erélyes fellépés, addig nincs esély a visszaszorítására ott sem, ahol még nem terjedt el tömegesen.
– Az invazív helyett az inváziós kifejezést használom a fajra, ami más néven özönfajt jelent, mert rövid idő alatt nagy területeket tud meghódítani, s aztán tartósan kolonizálni – tájékoztatott Bartha Dénes, Nyugat Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán a Növénytani és Természetvédelmi Intézet professzora, kiemelve, hogy a gyökérsarjak első éveikben évente akár két métert is nőhetnek jó termőhelyen. – Legjobb védekezés a megelőzés lenne, ma már mindenképpen be kellene tiltani az egész ország területén a bálványfa ültetését. 2014-ben viszont a fehér akáccal kapcsolatban fölöslegesen gerjesztett félelmek miatt nem került fel az EU inváziós listájára, így szervezett, összehangolt és anyagilag is támogatott védekezésről nem beszélhetünk. Úgy vélem, hogy az akkor tanúsított ellenállás hiba volt a magyar fél részéről, aminek a következményeit még jó ideig viselnünk kell. A fa kivágása önmagában nem jelent tartós megoldást, ugyanis nagyon jól sarjadó fafajról van szó. A hathatós védekezés vegyszerekkel oldható meg, de ez költséges és környezetterhelő is egyben.
– Üzemi méretben a védekezés mind vegyszeres, mind mechanikai úton zajlik visszaszorítása, kiirtása érdekében – tette hozzá Ihárosi Péter. – A SEFAG-nál zajló közmunkaprogram feladatainak gerincét éppúgy ez adja, mint az invazív fajok elleni védekezés költségeinek. A cég együttműködik az Erdészeti Tudományos Intézettel és a Nyugat Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karával. A ma már belterületeket veszélyeztető probléma miatt folyamatos kutatásokat végez, de megnyugtató megoldást még nem talált a bálványfa ellen.
– A klímánkban bekövetkezett, napjainkban érzékelhető változások trendjét feltételezve mindenütt gondot fog a jövőben okozni, főleg ha arra gondolunk, hogy közvetlen lakókörnyezetünkben, a köztereken és parkokban, mennyi termő fa van, akkor külterületen milyen mértékben lehet jelen – mutat rá a SEFAG szakembere. – Véleményünk szerint programozott módon szervezett védekezéssel, erélyes és együttes fellépéssel lehet eredményt elérni. Ehhez az kell, hogy valamennyi földbirtokos és gazdálkodó komolyan forduljon a problémával szembe, de belterületeken is felelős magatartás jellemezze a problémát, azaz minden érintett „gyomlálja ki” a birtokán megtelepedett bálványfát. A fafajta térfoglalása és tömeges megjelenése hasonló a parlagfűvel, de azzal, hogy népegészségügyi kockázatot nem jelent, nem kap elég hangsúlyt sem a nyilvánosság, sem a szakmán belül.
Kínából indult világhódító útjára
Világméretű elterjedése az 1740-es években kezdődött, az első hazai hiteles tudósítás erről a fajról 1841-ből származik. Az erdészek főleg az alföldi területeken sokfelé ültették, de a kertészek is alkalmazták igénytelensége miatt települések fásításánál.
– A Kínából induló fafaj inváziós fellépése a XX. század közepétől tapasztalható, de néhány évtizedig ezt csak szemléltük, s különösebben nem tettünk ellene – tájékoztat Bartha Dénes. – Csak az utóbbi másfél évtizedben próbáljuk meg visszaszorítani, de ezt is csak helyi jellegű kezdeményezések formájában. A parlagfüvet leszámítva összehangolt védekezési stratégia az özönfajok tekintetében még nincs az országban. Bartha Dénes szerint további probléma, hogy szűkebb érdekcsoportok még most is terjesztik a bálványfát, miként a szintén nagyon veszélyes selyemkórót is, illetve a bizonyos energiaültetvényekben és az ezzel járó támogatásokban érdekeltek sem biztos, hogy negatívan értékelik ezt a fafajt.
A bálványfa azonban nem csupán az egyetlen „közellenség”: több, ilyen viselkedésű fafaj él az országban, például az amerikai kőris, a zöld juhar, a kései meggy, a nyugati ostorfa, és bizonyos területeinken a fehér akác. Bartha Dénes a kérdést komplexen kezelné.
(sonline.hu)
