Eredményes kísérletek az idős, hazai lombos állományok fenntartása érdekében
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság mintegy 3000 hektárnyi fával borított területet kezel. Ezek egy része idős, hazai lombos állomány, melyek fenntartását az igazgatóság a korábbi években folytatott kísérletek eredményeire támaszkodva végzi.
A kísérleteket 2014-ben, a Soproni Egyetem kutatóival közösen kezdte meg az igazgatóság a Körös és a Maros folyók ártéri, puhafás ligeterdeiben. Ezeket az erdőket zömében fehér, fekete és szürke nyárak, valamint azok természetes hibridjei alkotják. Problémát okoz azonban, hogy hiába jelennek meg az őshonos fafajoknak a sarjú újulatai, egy-két év után sajnos elhalnak, így az erdő természetes felújítása nem valósul meg. Ennek oka az idegenhonos, invazív fajok (gyalogakác, amerikai kőris, zöld juhar) nagymértékű térhódítása. Ezek az invazív növények agresszíven szaporodnak, leárnyékolják a fiatal nyarakat és gyökérzetükkel elszívják a vizet előlük. A probléma megoldása több erdőrészletben a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság egyik legsürgetőbb feladata (erdészeti szempontból), mert a felső lombkoronaszintet alkotó idős hazai nyárakon az állományokból hiányoznak az őshonos fafajok. Ezen idős nyárak kiöregedése és elpusztulása után az állományok könnyedén özönnövények homogén állományaivá alakulhatnak át.
"A kísérlet során arra kerestünk választ, hogy ha kiirtjuk az idegenhonos fajokat, akkor a fiatal nyárak életképesek lesznek-e. 2015-ben a Körös ártéri erdőiben, Szelevény és Kunszentmárton térségében, különböző méretű lékeket nyitottunk, melyekben a cserjeszintből és a második lombkoronaszintből kiirtottuk az inváziós fajokat, felszabadítva ezzel a területet a fehér és szürke nyárak számára" - áll az igazgatóság közleményében. A fakivágásoknál elsődleges szempont volt, hogy az őshonos cserjefajok, és fás szárú fajok semmilyen korosztályban ne károsodjanak. A lékek kialakításakor fontos volt, hogy a nyitott lékek a gyepterületekkel közvetlenül ne érintkezzenek, azok szélén egy keskeny erdősávot hagytak.
Az inváziós fajok visszaszorítása érdekében évente minimum négy alkalommal végezték el az irtást, kizárólag mechanikai úton. A területeket folyamatosan monitorozták, az adatokat feldolgozták.
"Arra kerestünk választ, hogy az őshonos fehér nyárak gyökérsarjai életképesek maradnak-e, hogy képesek leszünk-e az idegenhonos növényeket pusztán mechanikai irtással kordában tartani, hogy egyéb fafajok egyedei is megjelennek-e a kísérleti területeken, továbbá, hogy miként alakul a gyepszint fajösszetétele."
A kísérletek bebizonyították, hogy a fehér és szürke nyárak sarjai életképesek maradnak, a 2015-ben megnyitott lékekben a sarjak már elérték a 150 cm-es átlagmagasságot. Kiderült az is, hogy az özönnövényeket képesek vagyunk pusztán mechanikai úton kordában tartani, de ez nagyon munkaigényes feladat. A lékekben megjelentek egyéb fásszárú fajok magoncai is, például kocsányos tölgy, egybibés galagonya, kányabangita.
A kísérletek eredményeire támaszkodva 2020-ban újabb, ezúttal már több hektáros területeket jelöltek ki Csárdaszállás, Gyomaendrőd és Kunszentmárton térségében.
Ezeken a területeken már nem kísérletek zajlanak, hanem az erdőfelújításokat a fent leírt módon folytatják.
(KMNPI, fotók: Marcsisin Tamás Máté)
