Így még nem láttunk kengurut és gímszarvast – Könyvajánló beszélgetés Szunyoghy Andrással

Már a borítója is ámulatba ejtő Szunyoghy András grafikusművész új anatómiai könyvének, amit a 2023-as FeHoVa vadászkiállításon mutatott be. Mintegy 130 oldalon úgy láthatunk számos vadfajt, ahogy átlag ember talán sosem, vadászember is legfeljebb a Magyarországon előfordulókat. Teljesen csupaszon, az izomzatukat a legapróbb részletekig kidolgozva.

h i r d e t é s

„Ez a könyv kifejezetten a FeHoVa kiállításra készült. 60 állatfaj anatómiai rajza található meg benne” - kezdte beszélgetésünket Szunyoghy András, miután grafikushoz illő módon egyedi rajzzal kiegészítve dedikálta számomra a „Vadállatok anatómiai rajzai” címet viselő, nem mellékesen fia által tervezett kiadványt a FeHoVán.

Mint megtudtam, a felkéréskor még csak 20 állat grafikái voltak a fiókban, akkor viszont ígéretet tett, hogy a nyomdába adásig annyi ábrát készít, amennyi az adott időbe belefér. Így aztán január 10-ére 60 fajnál lett vége a munkának. Ezek között többnyire afrikai, de jó pár ausztrál, amerikai és természetesen magyar vad is helyet kapott. Orrszarvú, gímszarvas, csimpánz, jávorantilop, kenguru és még sorolhatnám...

De hogyan kezdődött ez a történet?

- tettem fel a kérdést, és egy olaszországi estének a története kerekedett ki a válaszból. „A Képzőművészeti Főiskolán végeztem, ahol kedves mesterem Barcsay Jenő professzor úr volt. Ő tanította nekünk az anatómiát. Telt-múlt az idő, és egy ösztöndíjjal kikerültem Rómába, ahol találkoztam Amerigo Tóth-tal, vagyis Tóth Imrével, aki annak idején gyalog ment ki Magyarországról Olaszországba, és ott világhírűvé is vált. Egy asztaltársaságnál ültünk, és valamivel többet ittunk a kelleténél. Ilyenkor pedig az ember mindig fogadkozik, nagy tervei vannak. Azt mondtam, hogy „jó, a Barcsay megrajzolta az embert, én megrajzolom az állatot”. Ült mellettem egy lány, aki gyorsan rávágta, hogy „én meg kiadom, mert a Corvina Kiadónál dolgozom”. Eltelt egy kis idő, hazajöttünk, én megrajzoltam egy vázlatos szinopszist, leadtam a Corvinának, és még abban az évben kivitték Frankfurtba a könyv világkiállításra.”

Abban a kiadványban még csak kilenc állat szerepelt, de az alkotások mindenkinek nagyon tetszettek, így hamarosan jött a folytatás. Szunyoghy András állatanatómiát kezdett tanulni, majd hat év munkájának eredményeként elkészült a lóval foglalkozó könyve, ami ma is alapműnek számít a témában. „Végzett preparátor is vagyok, tehát állatokat nyúzni tudtam, így amikor kellett valamilyen „alkatrész”, akkor azt formalinban eltették nekem az Állatorvosi Egyetemen, és tudtam velük dolgozni" – mesélte, hozzátéve, hogy még oroszlánvégtagot is analizálhatott így.

A „Ló művészeti anatómiája” című könyve 1989-ben jelent meg, most pedig azt szeretné újraszerkeszteni, újrarajzolni, kibővíteni.

De honnan van a rajzokhoz az „alapanyag”?

- folytattam a beszélgetést. Mint megtudtam, Szunyoghy András egyik legjobb barátja a budapesti állatkertben volt állatorvos, így ha bármilyen egyed elpusztult, arról azonnal információhoz jutott. „Többnyire előbb bent voltam az Állatorvosi Egyetemen, mint maga az állat, legyen az zsiráf vagy oroszlán” - válaszolta.

Az tehát, hogy milyen fajokat rajzol meg, a véletlennek is köszönhető. Legjobban azonban a komodói sárkányt csodálja. „Az valami gyönyörű állat, de még nem volt alkalmam ilyen szempontból tanulmányozni. A gyíkok egyébként is nagyon különlegesek, a dinoszauruszok ma is élő, kicsi változatai. Imádom, szeretem őket. De a kedvenc vadállataim egyike még a varacskos disznó, valamint az aligátor, a krokodil. De ezek sincsenek még megrajzolva”.

Szunyoghy András tehát várja ezeket az alkalmakat, és bízik abban, hogy a fiatal preparátor, Kossuth Levente, akivel a FeHoVán is együtt állít ki, talán hozzásegíti őt néhány érdekes rajzolnivalóhoz. Nagyon szeretné megrajzolni például a különböző állatfajok fül- és orrporcait.

„Ez nagyon nagy vágyam. Ha végignézzük az anatómiakönyveket, akkor azt látjuk, hogy a fül- és orrporca csak a lónak, a szarvasmarhának, a sertésnek, a kutyának, esetleg a macskának van meg, a többieknek nincs. Arra szeretném megkérni a preparátor barátokat, hogy ha van lehetőségük, akkor tegyék nekem félre az orrporcokat, fülporcokat, mert azokból szívesen készítenék egy gyűjteményt. Ezt fontosnak érzem a tudomány szempontjából.”

De hogyan lehet lerajzolni egy porcot? Hogyan kezd hozzá egy ilyen munkához?

- tettem fel utolsó, nyilvánvalóan laikus kérdésemet. „Amikor elkezdtem tanulni, és csendéletet rajzoltuk, akkor azt mondták nekünk, hogy először járjunk körbe, ismerjük meg azt, amivel foglalkozni szeretnénk, és ahonnan a legszebb a látvány, onnan rajzoljuk meg. Ez itt is így van. Aztán alulról, fölülről, oldalról, minden szögből meg kell rajzolni, hogy ha valakinek szüksége lesz rá valaha, akkor tudja, hogyan néz ki egy orrporc vagy egy fülporc.”

Szunyoghy András az 1970-es Vadászati Világkiállításon Tanzánia pavilonjának arculatát tervezhette meg, majd 1985-ban már az Év Bélyegtervezője lett. Nevéhez számos művészeti díj és kitüntetés kötődik, megkapta többek között a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjét és a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét is.

Mint azt a könyvből megtudtam, Szunyoghy András édesapja, Dr. Szunyoghy János először gyűjtött állatokat Afrikában a Magyar Természettudományi Múzeumnak, így kijelenthető, hogy nem esett messze az alma a fájától, még ha az utód jelenkori kalandjai főként papíron, ceruzával zajlanak.