Így dolgoznak a jövő erdészei a Bedő Albert Erdészeti Szakiskolában (+Képek, videó)

Az Erdő-Mező Online és Magazin több képet és egy videót is kapott a Bedő Albert Erdészeti Szakiskola és Kollégium egyik oktatójáról. A felvételek azt mutatják be, hogyan dolgoznak a jövő erdészei az iskola tanulmányi erdejében. Erdőhasználat gyakorlat a nyári vihar által kidöntött állományban.

h i r d e t é s

A tanulmányi erdő bemutatása A Bedő Albert Erdészeti Szakiskola és Kollégium tanulmányi erdeje az iskola parkjához kapcsolódó, de attól jellegében eltérő terület. Alapvető feladata, hogy lehetőséget adjon arra, hogy az elméleti oktatás során szerzett ismeretek az erdészeti gyakorlati körülmények között végzett munka során készséggé, tapasztalattá mélyüljenek. A tanulmányi erdőt a Bedő Albert Erdészeti Szakiskola alapításakor Szeged város erdeiből jelölték ki, és adták át az iskolának „..mindaddig, amíg ezen iskola fennáll, vagy ennek megszűntével az iskola épületek más, de kimondottan erdészeti érdekeket szolgáló módon használtatnak.” A tanulmányi erdőben a hagyományosnak nevezhető erdőgazdálkodás mellett a múlthoz hasonlóan ma is teret kapnak a kutatások, kísérletek is. A parkba telepített fafajokból jónéhány ma is előfordul a tanulmányi erdőben, így a gesztes fenyő, a virginiai boróka, a szivarfa, és a fekete dió idős példányaival is találkozhatunk. Hajdan, hogy a legelő állatoktól megóvják, az erdőtömböt gledícsiával vették körül. Ennek egyes szakaszai még ma is megtalálhatók. Elődeink a fafajok megválasztása mellett fontosnak tartották a minőségi faanyag nyerését. Ezt igazolja, hogy a nyomokban még fellelhető kocsányos tölgyesek szlavón jellegűek. A ma még fellelhető idős, pusztuló erdők az alföldfásítás emlékeinek tekinthetők. Egykor az iskoláé volt a vadászati jog is. Ez természetesnek tűnik, hiszen jelentős szerepet kapott a vadászati oktatás is, ehhez pedig hozzátartozott a vadgazdálkodás és a vadászat elmélete és gyakorlata. A harmincas évekből való beszámoló szerint egykor ma már hihetetlennek tűnő fácán- és nyúlterítékekkel fejeződtek be a vadászatok, és gyakori vadfajnak számított az őz is. [caption id="attachment_14709" align="aligncenter" width="600"] tanulmanyi_erdo_bedo_1

Gyakorlat LKT erdészeti vonszoló segítségével[/caption] 1950-ig tartozott az iskolához az erdő. A rendszerváltást követően, 1994. január 1-től ismét a szakiskola kezelésében áll. A tanulmányi erdő mai területe 441,8 hektár. Az erdők két fő csoportra oszthatók. A fatermelési rendeltetésű erdők területe 286,6 hektár. A korábbi gazdálkodás során létrehozott fiatal vagy középkorú faültetvények tartoznak ide. Legjellemzőbb fafajai az erdei fenyő, a fekete fenyő, a szürke nyár és egy kevés akác. A többi erdő a tudományos kutatás és az oktatás céljait szolgálja. Ide sorolhatók az idős kocsányos tölgy alapú keménylombos állományrészek, a fiatal keménylombos erdőfelújítások, valamint a korábban az Erdészeti Tudományos Intézet által használt kísérleti területek is. [caption id="attachment_14708" align="aligncenter" width="600"] tanulmanyi_erdo_bedo_2

Gyakorlat LKT erdészeti vonszoló segítségével[/caption] 1995-ben kezdődött meg az erdő területén található Négyökrű réten egy fafajgyűjtemény kialakítása. A gyűjtemény a rétet gyűrű alakban fogja körbe, a vad kártétele ellen kerítés védi. Mintegy 31 fenyőféle és 123 lombos fa- és cserjefaj található meg itt. A tanulmányi erdőben jónéhány óriás famatuzsálem is tornyosul. Közülük méretével és korával is kitűnik az 55-ös út közelében, a 31-es km-kőnél álló Ruzsafa. 475 cm-es törzskerületével és a 21,5 m-es magasságával tekintélyt parancsoló példány, a néphagyományban több legenda is fűződik hozzá. (Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)