Fekete István: Akácfa - Kisfilm
Szomorú az akác. Küzd a hideggel, küzd a meleggel, küzd földdel és az éggel, de az emberrel, főleg az emberi kapzsisággal és butasággal nem tud küzdeni.
Igaz, ezzel maga az ember se bír.
Az állat lelegeli, a kerék eltiporja, a disznó rajta vakaródzik, a gyerek rajta próbálja ki az új bicskát és a szerelmesek szívet vésnek fiatal kérgébe, gyilkolják a fiatal élő fát a szerelem nevében.
És sehol egy kerékvető, sehol védőkorlát. Nyáron legeli a kecske, télen rágja a nyúl, töri a kerék, vágja az ember, s ő csak ad, ad élve és holtan, árnyékot, virágot, illatot, munkát, meleget és hisz, tűr, küzd a végtelenségig, akár a magyar ember, hogy egyszer csak jobb sorsa lesz ezen a világon.
(Youtube.com; megosz.org)