Fakitermelési, faipari helyzetkép Erdélyből
Az erdélyi erdőrengetekben kőkemény üzlet terem. A rönk vagy tűzifa formájában deszka, épületfa vagy bútor állapotában értékesített termék legalább évi 3-4 milliárd eurós forgalmat hoz a faiparnak, az 1990-2012-es időszakban törvénytelenül kivágott és értékesített famennyiség értéke pedig – egy számvevőszéki könyvvizsgálói jelentés szerint – minimum 5 milliárd euró lehet. Szóval a „fekete” faiparban is jókora potenciál rejlik.
Elektronikus erdőpásztor
Mindkét térfélen óriási harc zajlik. A rönkexport ellen már 2001-ben, a Năstase-féle kormány idején született egy kormányhatározat, amit azonban első pillanattól kezdve szisztematikusan megkerültek.
A rendszer szabályozására is volt már több kísérlet, de valahogy sohasem sikerült fekete-fehérben kivitelezni. Pedig, ahogy azt egy fás vállalkozó elmondta, talán még az erdészeti törvényt sem kellene módosítani, ha rendelkezéseit betartanák. De amúgy sem a törvény betűje számít mifelénk, hanem a gyakorlat.
Akad finomítanivaló a törvényen – jelentette ki 2013 márciusában Lucia Varga, a vizekért, erdőkért és halászatért felelős tárca nélküli miniszter, akit az erdészeti törvény szükséges módosításainak végrehajtásával, az illegális fakivágások visszaszorításával, az erdőirtás megakadályozásával bíztak meg. Varga elképzelései szerint az új erdészeti törvény megtiltotta volna a fa lábon való eladását, az értékesítést pedig raktárakból és rámpákról képzelte el, egyéb hatékony büntetőeszköz hiányában pedig szabálytalanságok esetén megvonta volna az erdészeti vállalkozók működési engedélyét.
Az új erdészeti törvényt elfogadta ugyan a kormány, de már a parlamenti elfogadtatás kezdetén sikerült azt hatástalanítani: a szenátus mezőgazdasági bizottsága alaposan lekerekítette az éleit.
Az új erdészeti, vízügyi és halászati miniszter, Doina Pană és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter nemrég, június 19-én látogatott el Hargita megyébe, ahol az erdőgazdálkodásban érintett helyi intézményvezetőkkel, az állami erdészet, a magánerdészetek, a közbirtokosságok, fafeldolgozó vállalkozók képviselőivel való találkozón ismertette azt az ellenőrző rendszert, amelyet – egyelőre kísérleti jelleggel – előbb Hargita megyében és Háromszéken helyeznek üzembe a törvénytelen fakitermelés megfékezésére. A miniszter elmondta: tudatában van annak, hogy az illegális fakivágást nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni, de az informatikai rendszernek köszönhetően óriási arányban csökkenhet, hiszen nem lehet majd érvényes kód nélkül raktárakba szállítani a fát.
Törvény és betartása
Amint az informatikai rendszer leírása a birtokunkba kerül, megkérdezzük róla a faipari szervezetek, szakemberek véleményét is, addig is azonban elbeszélgettünk a szakma néhány képviselőjével a jelenlegi állapotokról. Kádár Tibor Sándor háromszéki okleveles erdőmérnök szerint a gazdasági törvények rengeteg kiskaput tartalmaznak, ugyanakkor a rendelkezéseket a gazdasági élet szereplői naponta megkerülik. „Amíg a törvényeket – és ez kihallatszott a törvényhozás kulisszái mögül – az üzletember-politikusok fogalmazzák meg, illetve módosítják, nem is tudom, érdemes-e egyáltalán a törvényekről vitázni” – véli a szakember, aki fontosabbnak tartaná, hogy a végrehajtó szervekre nehezedjen civil, illetve társadalmi nyomás, mert a „kulcs” az ő kezükben van.
„Az erdőtörvény nem is volt olyan rettenetesen rossz, gond csak annyi, hogy nem tartottuk be – elemzi a helyzetet Kádár Tibor Sándor. A székely megyékben is arról beszélhetünk, hogy több ezer hektárnyi erdő kezelés és gyakorlatilag felügyelet nélkül van, az megy be oda, és visz el fát onnét, aki éppenséggel arra jár, és mer kockáztatni. Az egyetlen veszély, hogy esetleg a főúton elkapják, és nem tudja bizonyítani a fa származását. Az erdőben viszont bármikor kivághatja, mert több ezer hektáron nem létezik felügyelet. Ilyen körülmények között mondhat bármit a politika, a törvényhozás, ez a valóság, és itt sok megye sok ezer hektárnyi erdejéről van szó. Ráadásul nem beszéltünk még az elerdősödött legelőkről, amelyekről nem tudni, hova sorolandók be: erdő, fás legelő, legelő, amelyek értelmezhetőségére a törvény mindig megadta a lehetőséget. Attól függően, hogy épp ki volt a kivágó mellett: a favágó vagy a rendőr.”
A nagybaconi erdészmérnök további gondra is felhívta a figyelmet: az emberek túlnyomó többségében még nem alakult ki az egészséges tulajdonosi öntudat, az erdő csak addig kell, amíg hasznot hajt. Nem gondolkodnak a fenntarthatóságban, ami 300 éve még meghatározta az erdőgazdálkodást. A legsikeresebb környezetvédelmi programok ugyanis ott működnek, ahol a lakosság is melléje áll, s hasonló a helyzet az erdőgazdálkodással is. „Amíg mi nem tudjuk meggyőzni a lakosságot, hogy fontos az erdő, a tulajdonosi öntudat, a mód, ahogyan a saját erdőmmel gazdálkodom, addig hiába beszélünk erdőtörvényről, mert előbb az emberekben kell kicsíráznia, hogy használható legyen. Tudatosítani kell, hogy az erdő vagyon – ha nem is az ökológiai fontosságában és szerepében –, ami a fiamnak, unokámnak és dédunokámnak is hasznot hajt, ha én jól gazdálkodom vele. Tudni kell azonban, hogy 80 éves ciklusokról van szó, márpedig itt az a nagy gond, hogy maximum két évben gondolkodunk. Ha nem jól gazdálkodnak, főként a nagyobb területű, ma még osztatlan tulajdonokban, rövid időn belül idegen kézre kerülhetnek az erdők.”
Az utolsó óra
Kádár Rezső, a Kovászna megyei ProWood faipari klaszter menedzsere szerint egyik fő céljuk felmérni, hány gatteros, feldolgozó, bútorkészítő dolgozik Háromszéken. A statisztikai intézet adataival rendelkeznek ugyan, ők azonban faipari értéklánc kialakítását tervezik, ezáltal a hazai piacukat bővítenék, és megpróbálnak külföldi piacra is kitörni. Az értékláncba bevonnák az ágazat valamennyi szereplőjét, az erdőtulajdonosokat, a kitermelőket, a feldolgozókat és a faipari termékek forgalmazóit is.
„Kovászna megyében 300–400, faiparhoz köthető vállalkozásról van szó, összesen 3–4 ezer embert foglalkoztatnak – mondta Kádár Rezső, aki szerint a feldolgozóipar két legnagyobb gondja az alacsony műszaki színvonal és termelékenység. – Amikor mondjuk, hogy ne adják el a rönköt az országból, azt vetik a szemünkre: de hát ti ezt nem tudjátok feldolgozni! Ez igaz, mert annyira nagy rajtunk az adóteher, hogy képtelenek vagyunk technológiába fektetni. Ha a kormányzat megtalálná annak a módját, hogy tudjunk technológiai fejlesztésre pályázni, sokkal nagyobb lehetne a termelékenységünk, a félkész termékeket is alacsonyabb áron állíthatnánk elő. Csakhogy erre valamiért nincs politikai akarat.”
Állításait a hivatalos piaci adatok is alátámasztják: tavaly a Holzindustrie Schweighofer, a Kronospan és az Egger, valamint a holland Kastamonu 3 ezer embernek munkát adva érte el tavalyi egymilliárd eurós forgalmát, míg a hazai bútoripar 40 legjobb cége 830 millió eurós forgalmat átlagosan 21417 emberrel valósított meg – elméletileg hétszer annyi családnak biztosított kenyeret a bútoripar. „A nagyok közel állnak egyfajta monopolhelyzet kialakításához, amit csak tömörüléssel lehet kivédeni – tartja Kádár Rezső. – Próbálunk kommunikálni a cégvezetőkkel, megszokták, hogy magányos farkasok vagyunk, hogy a kliens bejön az udvarra. Néhány évvel ezelőtt még tolongtak a megrendelők. Most itt az alkalom kilépni piackeresésre, még van idő erre, de ha elmulasztjuk, már késő lehet.”
A rönkexport elleni lobbitevékenységről a menedzser leszögezte: a rönkexport ellen régóta sokan felemelték a hangjukat. Szerinte a legnagyobb veszély a kínai nyersexport, a fűrészáru most kisebbik bajnak látszik, amelyik mellett meg tudnának élni. Reményei szerint néhány napon belül együttműködési szerződést írnak alá a Holzindustrie Schweighoferrel, amelynek értelmében az osztrák cég aktívan részt venne a háromszéki faipar életében, nyersanyagellátásában, az oktatásban. Próbálnak minél több olyan előnyt szerezni maguknak, hogy a szakma ennek itt haszonélvezője lehessen rövid és középtávon – mondja Kádár Rezső.
(Willman Walter - erdelyinaplo.ro)
