Biológiai védekezés az erdőkben kárt okozó invazív rovarfajok ellen (+Letölthető útmutató)

Iránymutatásokat adott közre az ENSZ szervezet az erdőket támadó invazív molyok, darazsak és viaszos pajzstetvek elleni biológiai védekezésre.

Rovarok, mint a téli araszolók és az ázsiai szelídgesztenye-gubacsdarázs igazi csapást jelentenek értékes fáinkra és ránk is, emberekre, akik hasznosítjuk azokat. Az ilyen kórokozók mintegy 35 millió hektár erdőt tesznek tönkre minden évben, különösen katasztrofális következményeket előidézve amikor idegen fajtáik jelennek meg egy ökoszisztémában, ahol nincs természetes ellenségük. A problémára még rátesz egy lapáttal a nemzetközi kereskedelem növekedése és a klímaváltozás. Szerencsére jelentős ismeretanyag gyűlt össze nemzetközi szinten a kártevők és betegségek elleni biológiai védekezésről. A természetes ellenség garantálása például nagyon hatásos eszköznek bizonyult az invazív fajok ellen. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kiadott útmutató a rovarkártevők elleni biológiai védekezésről a mesterséges és természetes erdőkben elérhető tudást szedte össze rendszerezett és átlátható formában, hogy ezzel is segítse az erdőgazdálkodókat. „A klasszikus biológiai megközelítés kipróbált és erőforrás-hatékony módszereket kínál a kártevők elleni védekezéshez,” – mondta a FAO erdészeti főigazgató helyettese, Hiroto Mitsugi. invaziv_darazs

Például a fémfürkész megjelenésével, ami a szelídgesztenye-gubacsdarázs természetes élősködője, sikerült a kártékony darazsak háromnegyedét kiírtani, amelyek előtte letarolták Európát, 40%-kal csökkentve a gesztenyéből kinyerhető faanyagot és több mint 80%-kal a termést. Az európai téli araszoló a 20. század elején Észak-Amerika tölgyeseit és cseresznye- és almafáit támadta és okozott bennünk hatalmas pusztítást. Ellene mindjárt két parazitát vetettek be szakértők: az egyik a kártevő megjelenésekor hatékony, a másik abban az időszakban, amikor már csökken a kártevő elterjedése. A klasszikus biológiai módszerek nem írtják ki teljesen az invazív kártevőt, de segítenek, hogy a természetes ellenség tartósan és önfenntartó módon megvesse lábát, kontroll alatt tartva a káros rovart, illetve csökkentve a terjedésének sebességét is. Sikeresen alkalmazva a rovarölő szerek használata is mérsékelhető, ami előnyös a saját és környezetünk védelme miatt. Az útmutatót, mely számtalan esettanulmányt mutat be a világ minden pontjáról, a 6. Mediterrán Erdészeti Héten Libanonban mutatták be. Elengedhetetlen a tudományos megalapozottság, amely információ sokszor jobban elérhető a kártevő eredeti előfordulási helyén, és egy teljes körű kockázatelemzés – mindezekről részletes információ érhető el az útmutatóban, a biológiai biztonsági alapelvek leírása mellett, melyek a széles körű alkalmazás és a hatékonyság ellenőrzése esetén fontosak. Sok múlik emelett az érintettek megfelelő és tájékoztatásán és bevonásán. (FAO)