Az evolúciós-genetikai szemlélet bevonult a mindennapjainkba - Interjú Mátyás Csaba akadémikussal

Az erdész szakma mindig is büszke volt arra, hogy fenntartható módon kezeli a rá bízott erdőket. Ennek része - a mezőgazdasági ágazattól eltérően -, hogy nem elég csupán a következő öt évig terveznünk, hanem 100 éves távlatokban kell gondolkoznunk. Manapság egyre több magán- és állami erdőgazdálkodó ismeri fel a klímaváltozás szerepét ebben a vonatkozásban is. Itthon és Európa-szerte indultak kísérletek, próbálkozások olyan erdők létrehozására és átalakítására, melyek képesek lehetnek megfelelni a 100 év múlva felmerülő kihívásoknak.

h i r d e t é s

Az Erdő-Mező Online prof. dr. Mátyás Csabát, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, a Nyugat-magyarországi Egyetem professzorát kérdezte arról, hogy az erdészeti szaporítóanyag előállítása és felhasználása miként segítheti szakmánkat a jövőben. Erdő-Mező: Melyek azok a változások és környezeti szélsőségek, amelyek alapvetően meg fogják határozni a jövő erdőgazdálkodását a Kárpát-medencében? Mátyás Csaba: A legfontosabb információ, ami az erdészek gondolkodását át kell alakítsa, az a körülmény, hogy a klímaváltozás nem egy jövőbeli ügy, hanem már elkezdődött, gyakorlatilag a 60-as évek óta erőteljes, szignifikáns melegedés tapasztalható. Ennek mértéke mostanra meghaladta az 1 C°-ot. Ez nem tűnik soknak, de emlékeztetnék rá, hogy az erdészeti klímazónák között átlagosan 0,8 C° a különbség. Tehát máris egy átlagos klímaövvel odébb tolódott az éghajlat. Legmeglepőbb talán az, hogy az éghajlatváltozás következményeit éppen hazánk klimatikusan „elkényeztetett” területén, a Délnyugat-Dunántúlon érzékeljük a legerősebben. A viszonylag sok csapadék és az enyhe telek miatt itt találunk domb- és síkvidéki viszonyok között klímafüggő bükkösöket. Itt húzódik tehát a bükkösök déli (szárazsági) határa. Az utóbbi években a csapadékhiány következményei itt okozták a legnagyobb károkat: például csak az aszályos 2004-es évben a bükk pusztulás 120 ezer köbméternyi faanyag kényszerkitermelését tette szükségessé. A zalai lucosok széles körű kitermelése nemcsak itt vezet a fafaj gyakorlati eltűnéséhez. Az utóbbi évek bővelkedtek tömeges száradási eseményekben, például a Keszthelyi-hegységben, Somogyban, ahogy az időjárás szélsőségei erősödtek. Ennek ellenére a termőhely potenciál jellemzésére felhasznált termőhely típus-változatokat az üzemterv változatlan formában viszi tovább. Ami érthetetlen, mert az így levezetett és a gazdálkodó számára kötelezővé tett célállomány fafaj választást bebetonozza egy olyan világban, amely – a mi évszázados léptékünkben – drámai gyorsasággal változik és egyben törvényszegésre kényszerít minden próbálkozást, a termőhely valódi lehetőségeinek megfelelő fafaj(oka)t és üzemmódot választani! [caption id="attachment_43033" align="aligncenter" width="600"] erdo_erdei_kepek_1

Fotó: Gribek Dániel - Erdő-Mező Online[/caption] Megállapíthatjuk, hogy a jelenleg alkalmazott termőhely értékelés-rendszere és a célállományok kiválasztása, ami a szaporítóanyag-igényt és az üzemmódot meghatározza, a múlt tapasztalataira épül, mert a múltból ránk maradt fafaj indikátorok alapján határozzuk meg a legfontosabb, fatermést, egészséget és fenntarthatóságot meghatározó termőhelyi tényezőt, a klímát! Ennek nyilván megvan a logikus magyarázata, de elérkezett az idő ennek felülvizsgálatára. Termőhelyeinket és telepítendő fafajainkat (mondhatnám azt is, hogy erdőtársulásainkat) nem a múlt, hanem a közeljövőben várható feltételek alapján kell, megítéljük. És akkor még nem beszéltünk a jövőről. Közismert, hogy az előrevetítések (nem előrejelzések!) szerint melegedés és csökkenő csapadék várható a következő évtizedekben. Természetesen az előrevetítő klímamodellek egy rendkívül összetett geofizikai jelenséget, a klímát, nem tudják pontosan leképezni (ezért lehetőség szerint több független modell átlagával dolgozunk), a társadalom viselkedését meg végképp nem jelezhetik előre – vagyis mennyire tartjuk be a CO₂kibocsátás korlátozására kötött, és november elején hatályba lépett Párizsi Egyezményt. Erdő-Mező: Évekkel ezelőtt egy amerikai professzor járt hazánkban az Ön meghívására, aki azt mondta előadásában, hogy nem teljesen érti, miért foglalkozunk ennyit a bükköseink felújításának kérdéskörével, hiszen mire azok vágásérettek lennének, már akácosok lesznek a helyükön. Tényleg ennyire szélsőséges változásokra kell felkészülnie a szakmának? Mátyás Csaba: Ez a szakértő dr. Thomas Ledig volt Kaliforniából, az Erdészeti Genetikai Intézetből (Placerville). Kalifornia egy hazánkhoz hasonlóan klimatikusan veszélyeztetett terület. A hasonlóság két oka, hogy egyrészt sűrűn lakott, ezért a hatások gyorsan érzékelhetőek, másrészt a zárt erdők alsó határán, az általam szárazsági határnak nevezett zónában fekszik a gazdasági tevékenység súlypontja. Az ő esetükben persze megvan az a lehetőség, hogy fafajaik java része a hegyvidékeken a magas hegygerincek irányában felfelé terjedhet, ami nálunk nem adott. Ledig professzorral közös témánk az, hogy a klimatikus alkalmazkodás ezt a zónát szélsőséges szelekciónak teszi ki, amit az erdőművelő öngyérülésként érzékel; a valóságban ez a darwini szelekció folyamata, ami a populációk genetikai átalakulásához vezet. Ezt a világon az elsők között mutattuk ki Borovics Attilával; az evolúciós-genetikai szemlélet bevonult a mindennapjainkba és ezt elsősorban a szaporítóanyaggal, felújítással foglalkozó kollégáinknak kell hogy megértsék. Azért, mert ez egyrészt azt jelenti, hogy szaporítóanyag forrásaink, a magtermelő állományok genetikai értékét ilyen szempontból is újra kell értékelnünk, illetőleg törekednünk kell a jövőbeni evolúciós hatásokra felkészülni. Mit jelent ez? Olyan szaporítóanyagot kell használnunk, amely a közeljövő alkalmazkodási kényszereit az öröklött adottságai alapján sikerrel tudja kivédeni. [caption id="attachment_43030" align="aligncenter" width="600"] erdo_erdei_kepek_4

Fotó: Gribek Dániel - Erdő-Mező Online[/caption] Erdő-Mező: Milyen aktív erdőművelési beavatkozásokat tart szükségszerűnek, és ebben milyen szerep hárul a csemetekertekre? Mátyás Csaba: A szaporítóanyag-termelők számára az egyik sarkalatos kérdés a származás, mint szaporítóanyag-kategória felértékelődése. Sajnos, az elmúlt években ez a kérdés részben beszerzési problémák, részben üzleti érdekek miatt kevesebb hangsúlyt kapott, ezt helyre kell hozni. Nemcsak a termelőnek kell tudnia, mit termeljen, megfelelően igazolva az anyag eredetét, hanem a felhasználónak is nagy figyelmet kell a jövőben fordítania az elültetett szaporítóanyag származásának üzemtervi rögzítésére. Ugyanis a populációk alkalmazkodóképességének pontos mértékét nem ismerjük, csak becsléseink vannak egyes származások viselkedése alapján (u.n. származási kísérletekből). Ezért nagyon fontos lesz a csemeték viselkedését visszavezetni a származásra, ezzel megkönnyítve a további alkalmazkodás feladatát. Az állománynevelésbe nem akarok belemerülni, véleményem mindenesetre az, hogy a jelenleg általánosan elfogadott elvek egy jó részét a klímaalkalmazkodás fényében újra át kell gondolni. A károk mérséklése érdekében például a koronaszintet és a szegélyeket zártan kell tartani, és a vízháztartás javítása érdekében csökkenteni kell az egyedszámot. A vágáskor további növelésére tett javaslatokkal nem értek egyet, inkább csökkenteni kell, a kockázatok minimalizálása érdekében; ezzel az alkalmazkodottságot is javítani lehet. Megemlíthetném még a sokat kritizált sarjaztatást is: ha az állomány jó genetikai adottságokkal rendelkezik, a sarjaztatás ennek továbbvitelét a legkíméletesebb és klímatikailag is kedvező módon biztosítja. Erdő-Mező: Az agrárklíma projekt alapján létrejött ertigis.hu döntéstámogató rendszert segítségül hívhatják-e a csemetekertek, felkészülve a jövőben várható kihívásokra? Mátyás Csaba: Az ERTI által fejlesztett rendszer, az ertigis.hu, rendkívül széles adatbázist tartalmaz a termőhely megítélése szempontjából, fejlesztése most is tart, aki nem restelli a fáradtságot, sok új információhoz juthat, hiszen a legfontosabb, hogy termőhelyeink potenciálját pontosabban mérjük fel. Az általam vezetett Agroklima.2 projekt egyik friss eredménye, hogy ott is hozzáférhetők további információk az „eDTR” döntéstámogató rendszerben. Ez az ERTI és a NymE közös munkája; a rendszer adatokat szolgáltat a közelmúlt, a jelen és a közeljövő klímájáról, az új feltételek között választható fafajokra javaslatot ad. Feltöltése és véglegesítése folyamatban van, de érdeklődők már most is megnyithatják. matyas_csaba

Erdő-Mező: A jelenlegi törvényi szabályozás világosan előírja a termőhely típus változatok esetében alkalmazható és kötelezően alkalmazandó fajok listáját. Azonban egyre többet hallani arról, hogy bizonyos fafajaink alfajai vagy déli, esetleg kontinentális megfelelői tölthetik be a most őshonos állományalkotó fafajaink szerepét. Erről mi a véleménye? Mátyás Csaba: Nagy és fontos kérdés, hogy vajon milyen jelentősége van az őshonosságnak ebben az új helyzetben. Ha csak az újonnan bevándorló rovarfajok ijesztően növekvő számát, a szimbiontából patogénre váltó gombafajok megjelenését (pl. Ceratocistis sp.) tekintjük, a válaszunk egy nagyon megfontolt „nem mindig” kell hogy legyen. Az „ökológiai egyensúlyt” szavatoló, domináns fafajaink exponált helyszíneken már most is mutatják a gyengülő versengő- és alkalmazkodóképesség egyértelmű jeleit. Ez a helyzet az erdész társadalmat teljesen készületlenül találja egy olyan törvényi és társadalmi elvárási környezetben, amely a gazdálkodótól a feltételezett eredeti állapot (a potenciális vegetáció) helyreállítását, de minimálisan az eddigi természetességi állapot fenntartását várja el, csökkenő mértékű beavatkozás mellett. A mai erdőállományok jó része olyan szaporítóanyagból létesült, amelyekről semmilyen dokumentáció nem áll rendelkezésre. Magyarország jelenlegi területén ezért a szorosan vett őshonosság fennállása – talán a bükk kivételével – sok esetben megkérdőjelezhető. A faji és származási őshonosság kétségtelen előnyei stabil környezeti (termőhelyi) feltételek mellett érvényesülnek. Ott azonban, ahol az extrém időjárási körülmények gyakorisága ezt a képességet ma már (és a jövőben egyre inkább) megkérdőjelezi, a megfelelő szaporítóanyag-forrás kiválasztása minden esetben hosszú távú szempontok figyelembevétele, és helyi szakértői döntés alapján kell hogy történjen. Erdő-Mező: Egy másik nézőpont a fafajcsere helyett a természeteshez közeli erdőszerkezetben és fajösszetételben látja a megoldást. Mátyás Csaba: A jövő mindenképpen kompromisszumokkal terhes lesz. Technikailag lehetetlen optimális alkalmazkodóképességgel rendelkező szaporítóanyag-mennyiséget hazánkban vagy külföldön beszerezni, ez csak kis lépésekben fog működni. Véleményem szerint az ilyen minősítésű anyagot elsősorban jó termőhelyi feltételek közé tervezzük, ahol viselkedését nyomon is lehet követni. Az alkalmazkodó erdőművelésnek továbbra is támaszkodni kell olyan természetközeli, elegyes állományokra is, amelyek éppen diverzitásuk miatt az elvárt alkalmazkodásra képesek lesznek. Vannak arra vonatkozó adataink, amelyek megerősítik, hogy az elegyesség a klímatoleranciát erősíti, ennek elsősorban erdővédelmi okai vannak. [caption id="attachment_43031" align="aligncenter" width="600"] erdo_erdei_kepek_3

Fotó: Gribek Dániel - Erdő-Mező Online[/caption] A felújításra váró mindenkori állomány fajösszetételétől, minőségétől, a klimatikus kockázat mértékétől is függ, hogy milyen szaporítóanyagot, milyen felújítási módszert tudunk alkalmazni. Ezt a döntést a helybeni tapasztalattal rendelkező szakemberre kell bízni. Ellenzek mindenféle kötelező, egységes, országosan érvényesítendő rendelkezést, ebben a helyzetben csak irányelvek szabhatók meg. Erdő-Mező: A csemetekerteknek mikor kell elkezdeni beszerezni a megfelelő származású és fajú szaporítóanyagot ahhoz, hogy időben ki tudják szolgálni a klímaváltozás által megkövetelt intézkedések csemeteszükségletét? Mátyás Csaba: A klímaváltozáshoz alkalmazkodó erdőművelésnek úgynevezett „előalkalmazkodott” szaporítóanyag alkalmazását tudjuk javasolni; ez nem más, mint a támogatott migráció, pontosabban a támogatott génáramlás. Erről a kérdésről nemrég, az év elején, az Erdészeti Lapokban* részletes cikkem jelent meg. Itt most nincs minden részlet kifejtésére lehetőségem, azt hiszem a cikkemből minden szükséges általános információ megtudható. A csemetetermelés illetve szaporítóanyag-beszerzés elindulása azonban nem előzheti meg a támogatott klímaalkalmazkodáshoz szükséges előírások, eljárásrendek kialakítását: ezeket a szabályokat, rendeleteket meg kell alkotni. Itt azt is megjegyezném, hogy a szükséges szaporítóanyagok forrása jórészt külföldön, tőlünk délre illetve délkeletre lesz. Ezek az országok eddig csak részben szerepeltek beszerzési forrásként. Erdő-Mező: Milyen támogatási rendszer segítené legjobban a ránk váró feladatok elvégzését? Mátyás Csaba: Nagy szerencse, hogy a szakhatóságaink megértették a tudomány és a gyakorlat felől egyaránt érkező jelzéseket, és nincs szükség arra, hogy kívülállóként javasoljunk támogatási rendszert; a kérdés nagyon közel áll a megoldáshoz, ismereteim szerint hamarosan lehet pályázni olyan többletköltségek fedezésére, amelyek előalkalmazkodott szaporítóanyag beszerzésével, nevelésével kapcsolatosak. Erdő-Mező: Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt, és ilyen részletesen válaszolt kérdéseinkre! (Hajdu Márk - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu - Erdei fotók: Gribek Dániel)