2024. december 22. vasárnap,
Zéno napja
Zéno napja
Az erdőben is dolgozhattak volna a bodoglári traktoros találkozón (+KÉPEK)
Az elmúlt hetek szélviharai olyan pusztításokat végeztek a közeli erdőkben, hogy egyes versenyszámokat (mint pl. tuskó kihúzás, rönkhúzás, fahordás) akár a fák közé is tervezhették volna a hétvégi VI. Bodoglári Traktortalálkozó szervezői.
- Aki akar, minden napra talál magának munkát, de nem lehet mindig dolgozni, néha egy kis kikapcsolódás is kell – mondta Vas Gábor, a Bodoglári Traktoros Sport Egyesület titkára, aki szerint „Az a legszebb az ehhez hasonló rendezvényben, hogy az ember ilyenkor azért általában nagyjából kitakarítja a traktorját”.
A pár éve még csak mindössze néhány összeverődött traktorból álló program mára komoly fesztivállá nőtte ki magát, amihez nem csupán a vele azonos időben és helyszínen megrendezett falunap társult, de a környékbeli településeket is megihlette, így azon a vidéken nem kell messzire menni egy-egy traktoros programban bővelkedő hétvégéért.
Ábrahám-Fúrús András polgármester egykori traktorosként nyitotta meg a fesztivált. Arról beszélt, hogy akinek a földeken telik az élete, tudja, hogy a kötelezően végrehajtott feladatok mellett jó adag fanatizmusra, lelkesedésre, valamint a természet- és a gépek iránt érzett elkötelezett szeretetére is szüksége van. Ezt adhatja egy-egy sikeres gépfelújítás öröme –mintegy mellékesen megjegyezve, hogy még ő is több doboznyi alkatrésszel rendelkezik – és annak tudata, hogy minden igyekezetünk ellenére még mindig a természet erősebb nálunk.
- Az utóbbi hetekben a szél komoly károkat okozott a környékbeli, így az út túloldalán lévő erdőben is, akár ott is lehetett volna versenyszámot beállítani, hogy hasznosan töltsük el az időt, hiszen fakihúzással, rönk- és tuskókihúzással is próbára lehetett volna tenni a traktorokat – állapította meg a település első embere.
Ha a faluközösség munkája aznap nem is az erdőben volt, összefogásukat a rendezvény során is megtapasztalhattuk. A tikkasztó hőség enyhítésére egy locsoló kocsi tulajdonosa gépével önként vállalt feladatként hűsítette a levegőt, locsolta a homokos talajt – nem mellékesen a nagy súlyhúzó versenyszámhoz is ő biztosította a tankszállító trélert -, a település lakosai a szervezésből és lebonyolításból is aktívan kivették részüket, és megannyi vállalkozó, magánember felajánlásával gyűltek össze az esti tombola nyereménytárgyai is.
A közönséget leginkább lázba hozó események sora délelőtt 10 órától indult, akkor ugyanis a legrátermettebbek öt kategóriában bizonyíthattak.
Ahogy a nap során kiváló közvetítéseivel helyt álló Bozóki Szilvia műsorvezető többször is elmondta: az ügyességi- és gyorsulási versenyt, kis- és nagy súlyhúzó feladatok követik, de a hölgyek is bebizonyíthatták, hogy vezetési tudásukkal nem csak a „garázsba állásra” képesek.
A különféle nehézségi pontokkal kialakított pálya rendkívül látványos versenyre adott lehetőséget, hisz gödrök és bukkanók váltották egymást, valamint egy „sorompón” is át kellett haladniuk, ami csak a – szintén időre elfogyasztott a szénsavas üdítő utolsó cseppjének eltűnése után nyílt. A gyorsulási feladatnál szintén a fotocellás rajtról indulva mintegy 80-100 méteres szakasz időre történő megtétele volt a feladat.
Az erőverseny első kategóriájában maximum 105 lóerős traktorok indulhattak, a feladat pedig egy 80 mázsás pótkocsi elhúzása volt. A pályán felejtett gigantikus farönk mindössze szimbóluma lehetett ugyanennek a versenyszámnak az erdőkben végzett munkáihoz, ám a kis gépek erőhúzó képességükkel gyakran alaposan meglepték a látványtól hüledező nézőket.
A kiváló humorral közvetített próbálkozások széles skálát jártak be, és – a gépeket illetően – néhány tragikus pillanat is bekövetkezett. Egy fülke nélküli MTZ 572-es induláskor ugyan elásta magát a laza szerkezetű talajon, de aztán látszólag könnyedén cibálta végig a pótkocsit a pályán, mígnem sűrű füstöt eregetve és fájdalmas hangot hallatva meg nem adta magát az emelkedős szakaszon. Többen is segítségére siettek, végül leakasztották róla terhét és sebesülten hagyta el a terepet, a közönség együtt érző sajnálkozásának kíséretében. Gazdája szerelő, így megjavításában senki sem kételkedett, a célig azonban nem érhetett el, pedig nagyon jó időt futhatott volna.
- Vigyázz a körmeidre, Tesó! – ezt már Kovács János főszervező harsogta a hangszórókból, amikor egy másik versenyző a pályára érve piros kesztyűt öltve kormányozta fülke nélküli MTZ 50-esét. Az iménti tapasztalatból kiindulva vagy öt markos legény lódult neki, hogy megtolja a gép mögötti böhöm pótkocsit, aminek persze kommentárja sem maradhatott el:
- Még ennyi szamárerő fogat nem is volt ezen a pályán! Várjatok még, ne alázzátok meg ennyire! – hangzott ismét Kovács János szájából, de a kis gép – aggodalomra okot adó szürke füstfelhője ellenére - ügyesen cibálta végig terhét a pályán.
A próbatétel persze gyakran a nagyobb gépeken is kifogott, ilyenkor a Zákányszékről érkezett John Deere sietett a segítségükre, mintegy önkéntes pályakarbantartóként szolgálatba helyezve magát – a tudósítók nem is győzték hálásan megemlíteni és köszönni egész napos munkáját -, az ilyenkor keletkezett „szakadékok” nyomát pedig a szintén ott tevékenykedő Zetor Crystal 12043-es talajelmunkálással tüntette el.
A pályán szorgoskodó segítők száma a nagy erő kategóriában gyarapodott, ugyanis abban a versenyszámban a 105 lóerő fölötti traktoroknak már egy betonlapokkal megterhelt, több mint 200 mázsás tankszállító trélert kellett elvonszolniuk.
Az első versenyző Lillácska volt, akinek megvillanó szőke fürtjei félig meg is magyarázták a traktorból érkező melléváltás gyilkos hangjait. A versenyző már a rajt után alig néhány méterre lévő emelkedőn elakadt, megmentéséhez a John Deere mellett más gépekre és kézi erő bevetésére is szükség volt. Özönlöttek is hozzá a sárga pólós szervezők, ahogyan ez általánossá is vált ebben a versenyszámban.
Mialatt nagy erőfeszítések árán húzva-tolva szabadították ki a gépeket a maguk ásta gödrökből, az alig néhány méterre lévő színpadon is zajlott az élet. Fellépett a szanki Búzavirág Citerazenekar és Dalárda, bemutatta tudását a szanki Studió2000 és tompai Kolo Tánccsoport, ropták a Mayossa néptáncosai, este pedig Matyi és a hegedűs szórakoztatta a nagyérdeműt.
A nap végéhez közeledve a tombolatárgyakként (javarészt felajánlásokból érkezett) kisorsolt MTZ-alkatrészek, flex és fűnyíró után a fődíj, a Bodoglári Traktoros Sport Egyesület által vásárolt MTZ is Tokody Károly személyében új gazdára talált. Ki tudja, talán a frissen festett - mintegy 360 napnak megfelelő munkaórás – gép épp fakitermeléssel folytatja életét?
(Csomós Éva - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)
Legfrissebb cikkeink
Erdészeti, vadászati állások
Erdészeti, vadászati programok
