Ápolás művelő utakról - kocsányos tölgy természetes felújítás Horvátországban

Az Országos Erdészeti Egyesület Kaposvári Helyi Csoportjának tagjai 2013. október 24.-én vettek részt egy tanulmányúton, amely során Horvátországba látogattak el. A kiránduláson aktív és nyugdíjas kollégák egyaránt részt vettek, a teljes létszám 63 fő volt.

h i r d e t é s

Reggel hat órakor indultunk Kaposvárról a helyi, szántódi és nagybajomi kollégákkal. Barcson találkoztunk a többi erdészet kollégáival, ahonnan rövid pihenő után együtt utaztunk tovább Horvátországba. Nyolc órakor érkeztünk Slatinára, ahol már vártak minket a horvát erdészet munkatársai. A szakmai napot a horvát állami erdészet Našice-i Erdőgazdaságánál töltöttük el, ahol is a fő témánk a közjólét, természetvédelem és az erdőgazdálkodás voltak. Az erdőgazdaság és a SEFAG Zrt. között az „IPA” program keretein belül jött létre szakmai kapcsolat 2007-ben, amelyet a mostanihoz hasonló programokkal mindkét fél igyekszik ápolni. A találkozót követően pár percnyi buszozás után jutottunk el az erdőgazdaság egyik erdei létesítményéhez. Itt Vlatko Podnar, a Našice-i Erdőgazdaság igazgatója ismertette velünk az általuk kezelt erőterület ökológiai és geológiai tulajdonságait, a helyi gazdálkodási sajátságokat valamint a nap tervezett programját. A rövid tájékoztató után megvendégeltek minket egy finom reggelivel, majd kezdetét vette a program. horvatorszag_oee1

Első állomásként az ottani kocsányos tölgy-gazdálkodással ismerkedtünk meg, egészen pontosan a természetes felújításokkal. Az eljárás a következő: A 120-140 éves állományokban kezdik meg a felújítást, amelynek első lépeseként megbontják az állományt 40%-kal, majd erdészeti mulcsozó segítségével levágják a lágyszárú és cserje szintet, ezzel elősegítve a fény talajszintre jutását. A felújítandó területet a vad elől elkerítik, azonban itt elégséges alacsony panelkerítés építése a vaddisznó kizárására, mivel szarvas és őz csak igen kis számban található a területen, így ezek nem is veszélyeztetik a felújítás sikerességét. Ezt követően 2-3 évig várják a természetes újulat megjelenését, közben végeznek mechanikai gyomkorlátozást, megsegítve így az újulat fejlődését. Amennyiben ez idő alatt a természet által nem jön létre megfelelő mennyiségű tölgy újulat, abban az esetben mesterséges alávetést alkalmaznak. Ennek során műtrágyaszóró segítségével 4-6 q makkot szórnak szét hektáronként, ezt igyekeznek még a lombhullás megindulása előtt megtenni. Az újulat megerősödése után több lépésben termelik le az anyaállományt. A koronarészt a vágásterületről egészben húzzák le, majd a nyiladékok mentén készítik fel aprításra, ez az újulat kímélése szempontjából nem a legkedvezőbb megoldás. Az ipari faanyagot tuskó mellett hossztolják, kapcsozzák (ha szükséges), és minősítik, majd innen forwarder segítségével közelítik ki időjárásbiztos rakodókra. horvatorszag_oee2

Eddig a lépésig nincs is semmi túlságosan különös az eljárásban, ezt követően azonban a fiatalos ápolása során eddig nem látott módszereket figyelhettünk meg. Az újulattal borított területen, egymástól nagyjából öt méter távolságban szárzúzóval művelő nyomokat készítenek. Véleményük szerint azért szükséges ezek elkészítése, mert így sokkal könnyebben végezhető el az ápolás addig, amíg a csemetésből fiatalos erdő nem lesz. Ha szükséges, így akár a lisztharmat ellen is tudnak megfelelően védekezni. Volt szerencsénk látni sűrűség és vékonyrudas életfázisban lévő, ezzel a módszerrel felújított állományokat is, amelyekben ezen művelő utak felett teljesen összezárt az állomány. horvatorszag_oee3

Azonban azt is meg kell említeni, hogy a felújított állományokban többségében volt a gyertyán, juhar és egyéb elegyfafajok a tölggyel szemben, de szerencsére nem nyomták el azt. Kérdés, hogy mi történt azzal a nagymennyiségű újulattal, amit az épp levágott anyaállomány helyén láttunk. Esetlegesen nem kedvez a tölgynek ez a módszer, vagy egyszerűen csak nem megfelelően volt végrehajtva az ápolás? Annyi azonban bizonyos, hogy ha a nevelővágásokat megfelelően hajtják végre a kocsányos tölgy javára, akkor idős korára elegendő egyedszámmal tud jelen lenni a területen. A nap második állomása a Lisičine-i arborétum, amelyet 1963-ban hoztak létre 40 hektár területen. Nagyszámú, csaknem 2500 taxon volt fellelhető benne. Akkoriban ez volt Kelet-Európa legjelentősebb arborétuma, azonban a délszláv háború nagy károkat tett benne, így mostanra nagyjából csak 500 taxon lelhető fel itt. A háborúban elszenvedett károkat a „Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Program” keretében szüntették meg, kiépítették az arborétum infrastruktúráját valamint a megmaradt növénykultúrát helyreállították. A parkban tett hosszas séta során örömmel láthattuk, hogy jól sikerült a terület rehabilitálása, kellemes kikapcsolódási lehetőséget teremtve ezzel az ide látogatóknak. horvatorszag_oee4

Az arborétumból tovább indulva folytattuk utunkat a Jankovac-i vadászház felé. Útközben megtekintettük a helyi jegenye fenyvesek természetes felújítását, amelyet jó eredménnyel folytatnak az horvát kollégák. Volt szerencsénk látni a szerpentines hegyi út mellett a mélybe hulló Jankovac-i vízesést is, amely lenyűgöző látványt nyújtott. A tanulmányút végső céljaként elértük a vadászházat, ahol vendéglátóink kellemes ebéddel láttak el bennünket. Itt megoszthattuk egymással és vendéglátóinkkal a napközben szerzett élményeinket. Végezetül megköszönve a szíves vendéglátást és a változatos programot hazafelé vettük utunkat. (Forrás: Országos Erdészeti Egyesület Kaposvári HCs - Fülöp Tamás)