Koponyaelemzéssel vizsgálták az aranysakál alfajokat

aranysakalAz elmúlt pár évtizedben az aranysakál gyarapodó létszáma és egyre kiterjedtebb élettere miatt számos vizsgálat célpontja volt, egy új kutatás a ragadozó rokoni viszonyait, alfajait tárta fel.

z aranysakál (Canis aureus) az egyik legnagyobb területen elterjedt kutyaféle, Európa, Kis-Ázsia és Dél-Ázsia régióiban is él. Ahogy itthon is, úgy számos más európai országban is jelentősen növekedett ennek a ragadozónak mind az egyedszáma, mind az általa elfoglalt élőhely (egykor a Kárpát-medence volt az elterjedésének északi határa, ma már például Hollandiában vagy a balti államokban is előfordul), de vajon honnan származnak ezek a jól alkalmazkodó sakálok?

Egy bolgár kutató az aranysakál különféle alfajai, és számos helyszínről származó koponyák alapján igyekezett megválaszolni a kérdést, a választ pedig a Zookeys taxonómiai szakfolyóiratban tették közzé.

aranysakal

Az aranysakálról feltételezték, hogy már 7000 éve jelen volt Görögország és az Adria partvidékének területein, azonban ez egyelőre nem bizonyított. Ami viszont bizonyos, hogy az állat két irányban érkezhetett Európába: Anatólia és a Kaukázus területéről, valamikor a jégkorszak végén. Feltehetően a bolgár sakálpopuláció jelenthette a ma élő európai sakálok „magját”, azonban itt se genetikai, se alaktani vizsgálatok nem nagyon voltak korábban. A bolgár kutató, Sztojan Sztojanov 285 sakálkoponyán végzett részletes méréseket, ezek közt fiatal és ivarérett egyedek is voltak, és szerepelt köztük az észak-afrikai, a múzeumokban aranysakál alfajként címkézett számos példány is.

Az elemzések alapján Európa aranysakáljai a dalmáciai kivételével mind egyfélék, ebbe a csoportba tartozik a bolgár, görög, magyar sakál is, és ez a csoport megegyezik az anatóliai és kaukázusi sakálokkal. A dalmáciaiak elkülöníthetőek voltak a „többségi” európai sakálnépességen belül, szélesebb koponyájuk révén, de az nem derült ki, hogy ez a különbség minek köszönhető, viszont azonos alfajba tartoznak a többséggel (Canis aureus moreoticus). Elképzelhető, hogy nagyon korán, a mai „többségi” sakálpopulációt megelőzően, egy Európába vándorolt, de azonos kis-ázsiai őstől eredő sakálnépesség maradványát képviselik. A magyar sakálok, annak ellenére, hogy földrajzilag a legközelebbi populáció a dalmáciai volt, a koponyák vizsgálatai szerint nem ettől, hanem a bolgár „mag” populációtól származnak.

Böhönye, 2017. szeptember 29. Hollók (Corvus corax) és egy aranysakál (Canis aureus) egy verekedésben elpusztult gímszarvas bika (Cervus elaphus) teteménél a Somogy megyei Böhönye környékén 2017. szeptember 17-én. MTI Fotó: Kovács Attila

Böhönye, 2017. szeptember 29.
Hollók (Corvus corax) és egy aranysakál (Canis aureus) egy verekedésben elpusztult gímszarvas bika (Cervus elaphus) teteménél a Somogy megyei Böhönye környékén 2017. szeptember 17-én.
MTI Fotó: Kovács Attila

A mérések megerősítették azt a korábbi feltételezést, miszerint a sakál Anatólia és a Kaukázus irányából jött Európába, a Fekete-tenger északi partján és a Boszporuszon keresztül (száraz lábbal átkelhettek itt még a jégkor végén, a szoros felnyílásának pontos ideje komoly viták tárgya jelenleg is). Genetikai elemzések alapján az aranysakál feltehetően a Kaukázus térségéből eredhet, ahol egyébként is biológiai „forrópont” található. Az alaktani mérések nem igazolták azt, hogy az aranysakál magyar egyedei külön alfajt alkotnának (Canis aureus hungaricus vagy C. a. ecsedensis), ahogy ezt néhány évtizede feltételezték, s ez az eredmény a közelmúlt genetikai vizsgálataival is egybecseng.

Ugyancsak megerősítette az afrikai egyedekre vonatkozó genetikai adatokat a most elvégzett koponya-alak felmérés: az afrikai, korábban aranysakál-alfajnak tartott egyedek külön fajba tartoznak, az afrikai farkasok közé (Canis anthus/ Canis lupaster). Ezek az afrikai fajok életmódjukban is eltérnek az eurázsiai aranysakáltól. Az európai sakálok 1,9 millió évvel ezelőtt különültek el a szürke farkasok ősétől, az afrikai farkasok pedig 1,3 millió éve. Ezen afrikai farkasok közt ugyan a jelen kutatás sem tudott „rendet tenni”, de a kapott adatokból kiderült, hogy a sokáig az aranysakál afrikai képviselőinek tartott állatok két csoportja koponya szempontjából is sokkal közelebb áll a farkashoz, mint a sakálhoz.

A sakáljaink származásának és elterjedésének kutatásai a faj kezelése és védelme szempontjából fontos adatokkal szolgálnak.

(National Geographic)

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?