Az örökerdők kialakítása a gyakorlatban – Jelölési tréninget tartott a Bakonyerdő Zrt.

orokerdo_bakony_17„Úgy látom, hogy ahogy eddig kezeltük az erdeinket, az a jövőben nem járható, az zsákutca.” Így foglalta össze egy erdész a benyomásait, miután részt vett a Bakonyerdő Zrt. területén megrendezett örökerdő szakmai napon és jelölési gyakorlati bemutatón. A program során valóban sok mindenre rávilágítottak a türingiai erdészek, akik vendégként végigkalauzolták a résztvevőket a természetközeli, állandó erdőborítást szavatoló módszer sűrű erdejében.

Mi is az örökerdő-gazdálkodás?

Az örökerdő-gazdálkodás az erdész szakmán belül egyre gyakrabban használt, sőt egyre inkább alkalmazott erdőgazdálkodási forma. A fogalmat valószínűleg mindenki ismeri, a gyakorlatban ugyanakkor már hiányosabb a tudás, és ez kiderült a Türingiai Állami Erdészet, az Országos Erdészeti Egyesület Örökerdő Szakosztálya és a Bakonyerdő Zrt. közös rendezvényén is, ahol néhány óra után egészen más megközelítésből lehetett hozzáállni a természetvédelem számára is elfogadhatóbb módszerhez.

De mindenekelőtt nézzük, mi is a hivatalos, általánosan ismert fogalom, az örökerdő-gazdálkodás. Ez egy olyan erdőgazdálkodási forma, amely során az a cél, hogy több fafajból álló, változatos szerkezetű és korú erdőt alakítsanak ki, ami a változatosság mellett állandó is. Ezzel pedig megvalósul a folyamatos erdőborítás, tehát az erdőt sohasem vágják le teljesen, nincsen véghasználati fakitermelés, csupán szálanként vesznek ki egy-egy fát az állományból.

orokerdo_bakony_32

A módszer előnye, hogy védi a talajt, a kedvező belső klimatikus viszonyokat folyamatosan biztosítja, tehát ökológiai szempontból kedvező állapotot hoz létre. Emellett a lakosság számára is elfogadhatóbb, az erdőjáróknak sokkal befogadhatóbb fakitermelési és erdőgazdasági tevékenységet szavatol.

Gazdasági oldalról pedig nem mellékes, hogy a változatos szerkezet, fafajösszetétel, és a természeti folyamatok jobb érvényesülése miatt az örökerdő ellenállóbb a kórokozókkal, károsítókkal, szél- és hónyomással szemben egy egykorú, vágásos erdőhöz képest. Ezeknek a kockázatoknak mérséklése pedig kiemelten fontos a klímaváltozás idején.

orokerdo_bakony_5

„Örökerdő. Többször hallottuk már ezt a kifejezést, minthogy pontosan értenénk, mit is jelent” – fogalmazott teljesen jogosan Varga László, a házigazda Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette, hogy a módszer használatában a Pilisi Parkerdő Zrt. jár az élen, de az általuk kezelt bakonyi területeken is fokozott figyelmet kell fordítani az új módszerekre, amiket ki is kell próbálniuk. Az örökerdő-gazdálkodásnak ugyanis a tapasztalatok szerint nemcsak kommunikációs, de ökonómiai, gazdasági előnye is lehet.

Szemléletváltás és fiatalítás

Az örökerdő-gazdálkodás bevezetése, az erdők átalakítása kapcsán az első és legfontosabb kérdés az, hogy miként kezdjünk bele. Varga László szerint az egyik nagyon fontos pont a generációváltás, a gyakorlati tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy könnyebb az új megoldások hatékony bevezetése ott, ahol sok fiatal szakember dolgozik. Ennek az oka pedig egyszerű, hiszen általánosságban ezek a tehetséges erdészek életkorukból adódóan fogékonyabbak az újításra. Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy az idősebb erdészek nem tudnának örökerdőt kezelni, a lényeg ugyanakkor, hogy a szakemberek képesek legyenek a szemléletváltásra.

orokerdo_bakony_13

Szemléletváltás és elhatározás. Ez ugyanis a másik két fontos pont, és ezt a türingiai erdész, Andreas Niepagen is kiemelte. „Fontos, hogy a cég menedzsmentje határozott döntést hozzon arról, hogy erre az útra akar lépni, és ehhez a keretfeltételeket meg is teremtse” – hangsúlyozta a szakember, aki hozzátette, hogy a változtatáshoz a megfelelő jogszabályi háttérre is szükség van. Mint megtudtuk, ha Németországban egy magánerdő-tulajdonos örökerdő-gazdálkodást szeretne folytatni, azt könnyedén megteheti. Ezzel szemben Magyarországon a bürokrácia mindezt jelentősen megnehezíti. A szakmai nap során ez a kérdés többször is felvetődött, különösen a gyakorlati bemutató során. „Ehhez a hivatalok rugalmassága és támogatása is kell, hiszen a módszer szinte teljesen felrúgja az üzemtervet” – emelte ki az egyik hazai erdész a terepi program során. Mindenesetre kíváncsian várjuk a következő lépést a jogalkotók irányából.

Így kezeld az örökerdődet

Könnyű lenne az örökerdő-gazdálkodás, ha tankönyv szerint lehetne kezelni, ám a módszer lényege éppen az, hogy a területünket természetközeli állapotban tartsuk. Ebből pedig az is kitűnik, hogy nincsen kötelezően egy jó megoldás. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ahány erdő, annyi módszer. Ehhez pedig a rendezvényen szerzett tapasztalataim szerint hozzájön az adott erdész egyéni látásmódja is, hiszen a jelölési tréning során is jól látszott, hogy sokan nem értettek egyet a javafák kiválasztásával, az eltérő javaslatuk pedig hibás sem volt. Persze az is tény, hogy a bemutató során egy “kész”, örökerdő szempontból rontott erdő átalakítását szimulálták a szakemberek, de erről majd később…

orokerdo_bakony_14

Andreas Niepagen szerint szintén fontos, hogy az örökerdő-gazdálkodás során az erdészek nem kerülhetik el a döntést, hogy melyek lesznek a javafák, és melyeket kell azok érdekében kivenni az állományból.

Az örökerdőkben támogatandó az elegyesség, méghozzá legalább 20 százalékos mértékben. A javafák kiválasztásánál a kor helyett a célátmérő a fontos, a gyérítés pedig a felső szintet szem előtt tartva történik, a kijelölt egyedet elnyomókat kell eltávolítani a területről, méghozzá szabályos időközönként, 5-10 évente. Egy évben nagyjából az erdészkerület 15 százalékán érdemes elvégezni a gyérítést. Fontos, hogy mindig az a fa számít zavarónak, elnyomónak, ami a javafának konkurenciát jelent.

Az egyik első gyakorlati lépés tehát a javafák kiválasztása, amiben a türingiai szakember az alábbi prioritási sorrendet állította fel: 1. vitalitás; 2. minőség; 3. eloszlás (40-60 db/ha; 13-16 méter tőtávolság); 4. elegyfajok pártolása. A gyakorlati bemutató során azonban hamar kiderült, hogy a magyar erdészek egy része az első és a második pontot leginkább együtt értelmezné. Amíg a német kollégák sokszor olyan fát jelöltek javafának, ami kifejezetten egészséges volt, de gazdaságilag valamivel gyengébb, addig a hazai szakemberek inkább olyan szomszédos egyedet választottak volna, ami szintén egészséges volt, de vélhetően nagyobb faanyag-értékű. Ugyanakkor azt a gyakorlati bemutató során észre lehetett venni, hogy a türingiai erdészek is viszonylag egymás mellé helyezték az előadás során alá-fölérendeltségben megjelölt négy szempontot, és ha jobban belegondolunk, az esetek többségében valóban arra kell törekedni, hogy mind a négy szempontnak megfeleljen a javafa.

orokerdo_bakony_18

A javafák kiválasztására a megfelelő időpont, mikor az ágtiszta törzshossz legalább 6 méter, illetve az egyed a későbbi famagasság negyedét elérte. A szabályozási mérőszámok az alábbiakból tevődnek össze: javafák száma; eltávolítandó zavaró fák száma jelölőfánként; beavatkozások a köztes területeken; visszatérési idő.

Így lesz egy „rontott” erdőből örökerdő

De hogyan is kell átalakítani egy egykorú erdőt örökerdővé? A gyakorlatban ezt minden résztvevő megtekinthette, megtapasztalhatta. Az első lépés, hogy azokat az egyedeket kell kivenni az állományból, amelyek a finomfeltáráshoz szükségesek, vagyis a művelőnyomok, művelőutak szempontjából zavaróak. Az örökerdő-gazdálkodás egyik fontos eleme ugyanis a közelítőnyomok kijelölése a fahasználat gépei, például a forwarderek számára. A nagy erdészeti gépek kizárólag ezekben a nyomokban mozoghatnak, arról nem térhetnek le, hogy az állomány alatt nevelkedő természetes újulatot és a talajt ne tegyék tönkre. Mivel az átlagos eszközök daruhossza 10 méteres kinyúlást enged meg, így a 4 méter széles közelítőnyomok az örökerdőben egymástól 20 méterre vannak kijelölve (azok tengelye tehát 24 méterre). A fakitermelést és közelítést végző erdészeti gépek ezekre az „utakra” térnek vissza 5-10 évente.

orokerdo_bakony_20

„Az nem teszi tönkre a talajt, hogy mindig ugyanott megy el egy nagy erdészeti gép?” – érkezett a kérdés a gyakorlati bemutató során. A válasz szerint a taposási kár természetesen nem elhanyagolható ennél a módszernél sem, a kapillárisok egyértelműen sérülnek, megszűnnek, és a regenerálódás sem rövid idő, ugyanakkor ebben az esetben csak ezekben a kis sávokban okoz problémát a forwarder, esetleg a harveszter. Ez is kivédhető, ha lehetőséghez mérten fagyott talajon végzik a munkákat, ám ez időjárás-függő. Emellett fontos megjegyezni, hogy a közelítőnyomoknak köszönhetően sehol máshol nem járnak a nagy gépek, csak a kijelölt sávokban. Ennél kíméletesebb a lovas fakitermelés lehetne, de arra nincsen megfelelő mennyiségű ember és állat még Magyarországon sem, nemhogy Németországban.

A gyakorlati jelölési tréningen az erdészek sárga szalaggal jelölték azokat a fákat, amelyek a közelítőnyom nyomvonalában vannak, így azokat elsőként kell kivenni az állományból. A kiválasztáshoz nem elég az erdész szeme, ahhoz pontos műszert is alkalmazni kell, hogy a négy méter széles művelőnyom mindenhol akadálymentes haladást biztosítson, sehol ne legyen szűkebb, esetleg tágasabb a szükségesnél. Ráadásul a sávoknak párhuzamosnak kell lenniük egymáshoz viszonyítva.

orokerdo_bakony_36

Mint azt a türingiai erdészektől megtudtuk, az örökerdők belesébe igyekvő, 4 méter széles, fa nélküli sáv rendszerint zavarja a kirándulókat, ezért érdemes töréseket is elhelyezni abban, tehát nem egy teljesen egyenes részen kivenni az egyedeket, hanem akár cikk-cakk alakban, egymáshoz képest párhuzamos utakat létrehozni. Itt mindössze arra kell figyelni, hogy az erdészeti gépek kényelmesen tudjanak haladni, fordulni.

„Az első lépésnek a nyomhálózat megteremtésének kell lennie. Ha már az erdőtelepítéskor elhatároztuk, hogy örökerdő-gazdálkodást folytatunk, akkor már ott ki kell jelölnünk ezeket a sávokat. Ha minden területet el akarunk érni a műveletek során, akkor ez elengedhetetlen” – fogalmazott a türingiai erdészek vezetője.

orokerdo_bakony_48

Visszatérve a jelölésre, a közelítőnyom kijelölése után a javafák kiválasztása következik, amelyek a tréning során zöld szalagot kaptak, majd következhet az ezeket zavaró, elnyomó egyedek évek alatt történő kitermelése. Az első évben csak egy-két, kifejezetten közel álló fát érdemes csak kiválasztani, ezekre a bemutatón piros szalagot kötöttek a szakemberek. Az örökerdő-gazdálkodás megvalósításának és fenntartásának egyik lényeges hozzávalója a türelem. Szem előtt kell tartani, hogy évtizedek alatt kell megtisztítani a javafák körüli területet, ne akarjunk minden beavatkozást rögtön az első alkalommal elvégezni.

Az újulat sorsa és állapota fontos kérdés

A javafák esetében egyébként az a cél, hogy a lombkorona átmérője elérje a 30 métert, a gyérítésnek ezt a célt kell szolgálnia, ebből tehát látszik, hogy nem alsó, hanem felsőszintű gyérítés történik az örökerdőkben. „De, ha 30 méter átmérőjű a lombkorona, a javafa kitermelésénél nem okoz a kidőlő fa nagy kárt az újulatban?” – vetette fel egy magyar erdész, ám a türingiai kollégák hamar megnyugtatták. Szerintük ugyanis olyan mennyiségű újulat képződik a módszer alkalmazása során, ami ezt a problémát áthidalja. Ugyan megsérül néhány csemete vagy fiatal egyed, a nagy mennyiség miatt viszont ez nem okoz gondot, hiszen van mellettük még sok másik egyed.

orokerdo_bakony_51

Amint viszont az újulat mennyisége felvetődött, jött az örökerdő-gazdálkodás kapcsán feltehető talán legfontosabb és legkényesebb kérdés. A vadkár. Erre azonban nem érkezett válasz, hiszen a jelölési bemutató nem volt alkalmas ennek az évtizedek óta fennálló problémának a megoldására. Az tény, hogy a rágás nagy gondot okozhat az örökerdőkben, ezzel azonban minden magyar erdészeknek a saját területén kell megküzdenie. A vadkár kérdése tehát nem meglepő módon ezen a rendezvényen is nyitott maradt.

Folyamatos bevétel a magánerdősöknek is

Az örökerdő-gazdálkodás munkaszervezés szempontjából is más hozzáállást kíván. Az 5-10 éves ismétlést folyamatosan szem előtt kell tartani, ezért érdemes a területet blokkosítani, ami Magyarországon nem jellemző. Ez ugyanakkor Németországban is problémát jelent, hiszen a hatalmas szúkártétel miatt a gyakorlatban nehéz a megvalósítás, mégis törekedni kell rá.

Ökonómiailag az örökerdő-gazdálkodás egyik előnye, hogy míg a vágásos módszernél sok éven át nincsenek bevételek az ápolási munkák miatt, itt a fakitermelési lehetőség folyamatos, állandó jövedelmet biztosít – akár a magánerdősök számára is. A türingiai erdészek a rendezvény során folyamatosan hangsúlyozták, hogy amit elmondtak, azok csak alapelvek, az erdők ennél bonyolultabbak, minden területen más lehet az igazán jó megoldás.

orokerdo_bakony_49

Az alapelvek ugyanakkor a legtöbb helyen tényleg hasonlóak, és ez a jelölési tréningen is kiderült. A tölgyes és a bükkös erdőben sem volt ugyanis komolyabb különbség a gyakorlat során, a közelítőnyom ugyanúgy 4 méteres volt 20 méterenként, a javafák kiválasztási szempontja szintén ugyanaz. Ami még lényeges információ, hogy bár az értékes egyedek hivatalos tőtávolsága 13-16 méter, ez nincsen kőbe vésve, esetenként ettől el is lehet térni.

Az örökerdők tehát fafajokban gazdag, többkorú, magától felújuló erdő, ahol rendszeres gazdálkodás folyik. Ez utóbbi pedig fontos szempont. Azt ugyanis a türingiai erdészek is folyamatosan hangsúlyozták, hogy kiemelt cél a természetvédelem, a természetközeliség megtartása, de ettől függetlenül ők gazdálkodni akarnak ezekben az erdőkben – természetesen fenntartható módon, hogy az unokáink is élvezhessék ezeknek a területeknek minden előnyét – legyen az tűzifa, bútor vagy egy csodás kirándulás.

(Gribek Dániel – Erdő-Mező Online)

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?