Állatvédő civil szervezetekkel egyeztetett az Országos Magyar Vadászkamara

allatvedo_omvk_2Három állatvédő civil szervezet képviselőivel folytattak egyeztetést az Országos Magyar Vadászkamara munkatársai október 21-én. A vadászati érdekképviseletek fővárosi, Medve utcai központjában több aktuális, az állatvédelmet és a vadgazdálkodást is érintő kérdést sikerült megvitatni: a kutyák megjelenését a vadászterületen, a vad megjelenését a lakott területen, valamint ez utóbbi befogásának és repatriálásának témakörét.

Az állatvédőket az egyeztetést kezdeményező Némedi Edina és Somogyi Zoltán (Állatmentő Szolgálat Alapítvány), Schneider Kinga (NOÉ Állatotthon Alapítvány) és Meier Krisztina (Első Nyúlmentő Alapítvány) képviselte. Schreiter Katalin (Állatvédőrség Alapítvány) és Szilágyi István (Fehérkereszt Állatvédő Liga) szándékuk ellenére, rajtuk kívülálló okok miatt nem tudtak részt venni a találkozón. Az OMVK-t dr. Heltai Miklós, a Természetvédelmi és Erdészeti Szakbizottság elnöke – egyben a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének intézetigazgató helyettese – valamint Bíró Gabriella, Kovács Gábor és Földvári Attila főmunkatársak képviselték.

A vadászterületen megjelenő ebek kérdésében Némedi Edina ismét a kutyákra adott láthatósági mellényeket hozta fel megoldási lehetőségként, amelyeket látva a vadászok tudhatnák, hogy nem gazdátlan állatról van szó. Így meglátása szerint elejét lehetne venni az ebek elejtésének. Schneider Kinga elképzelése, hogy ezeken egy kódszám szerepelhetne, amely alapján egy online rendszerben gyorsan ki lehetne keresni a kutya tulajdonosának adatait, elérhetőségét. Emellett elképzelhetőnek tartaná, hogy a kutyasétáltatóknak opcionális vagy kötelező lehetőségük legyen regisztrálni egy szintén egységes online adatbázisban, mielőtt kutyájukkal külterületen sétálnak. Hangsúlyozta: véleménye szerint is a felelőtlen kutyatartás az oka a legtöbb kutyasétáltatók és vadászok között kialakuló konfliktusnak, a gazdátlan, olykor falkákba verődő kóbor ebek pedig ugyanúgy okoznak problémát a kutyájukat jogszerűen sétáltatóknak és a kirándulóknak, ahogy vadgazdálkodóknak is. Meier Krisztina az altatólövedék általános alkalmazását szorgalmazta, ám altatópuskát pedig csak állatorvosok használhatnak.

Kovács Gábor emlékeztetett: néhány évvel ezelőtt a Pilisi Parkerdő Zrt. kiadott egy „Erdőben kutyával, felelősséggel” című füzetet, amely összefoglalja a kutya vadászterületen történő sétáltatásának fő szabályait. Ebben a kiadványban is javasolták a láthatósági színű mellényt. Fontos azonban látni, hogy minden hasonló megoldás egyben a jelenlegi szabályok felrúgására is készteti a kutyasétáltatót. Földvári Attila hangsúlyozta: a mellény használata csak akkor vezethet eredményre, ha vészhelyzet esetére kínált megoldásként ajánlják a kutyatartóknak. Lévén a kutya pórázról való elengedése lakott területen kívül szabálysértés, nagyon fontos, hogy a kutyatartók számára egyértelmű legyen: a mellény nem jelenti azt, hogy a kedvencük abban szabadon kószálhat a természetben. Ha vadat űz vagy fog meg, a vadász ugyanúgy elejtheti a mellényes ebet. A kód helyett a gazda telefonszámának feltüntetését javasolta, a többség szerint ugyanakkor a túl hosszú számsor nehezen lenne alkalmazható.

allatvedo_omvk_1

Az egységes, egyéni azonosítást szolgáló kódokat és az azokhoz tartozó adatokat tartalmazó adatbázist, mint megoldást, dr. Heltai Miklós is támogatta. Felhívta a figyelmet arra is, hogy jelenleg a chipek adatbázisa nem minősül közhitelesnek, így jogilag a chip nem alkalmas kutyák azonosításra. Ezen a téren nagyon fontos lenne változást elérni, és e célból állatvédő szervezetek közös fellépését is szorgalmazta. Arról, hogy igény esetén kinek kellene biztosítani a kutyatartók számára a kóddal megjelölt láthatósági mellényeket, illetve kinek kellene létrehozni és működtetni az online adatbázist, megoszlottak a vélemények. Schneider Kinga úgy vélte, hogy ezt a feladatot az állatvédő szervezetek jelenleg képtelenek ellátni, így a vadászati oldalnak kellene felvállalnia.

Bíró Gabriella ezzel szemben elmondta, hogy a vadászatra jogosult szervezeteknek erre nincs forrásuk, és egyébként sem kompetenciájuk. Az egyetlen hatékonynak mondható megoldást a jelen körülmények között abban látja, ha vadászok és állatvédők közösen és aktívan hívják fel a felelős állattartók figyelmét a jogszabályi előírásokra és a veszélyekre a kutya póráz nélküli, külterületen történő sétáltatása esetén. Erre leginkább a civil sajtóban megjelentetett anyagok lehetnek alkalmasak. A tanácskozás résztvevői végül egyetértettek abban, hogy minden áthidaló megoldás a szabadon kószáló kutyák védelmében csak tüneti kezelés lehet egy eleve jogsértő helyzetre. A láthatósági mellénynek vagy egyéb hasonló opcióknak reálisan akkor lehetne funkciója, ha bizonyos feltételek mellett a jogalkotó lehetővé tenné a kutyák külterületen történő, póráz nélküli futtatását, ami azonban feltétlenül több veszélyt hordoz magában.

Dr. Heltai Miklós kiemelte: a kérdéskörre csak átfogó válasz adható, hiszen a vadban okozott kár csak egy része a problémahalmaznak. Ugyanúgy tényező a kutya által okozott természetkárosítás lehetősége is, mint ahogy sok kiránduló vagy kerékpáros is nehezményezi a kutyák póráz nélküli futtatását.

Kovács Gábor megjegyezte: jelenleg egy kutya esetleges elejtése után csak a vadász kérhető számon, akinek jelenléte a területen rögzítésre kerül, míg egy jogszabályok ellen vétő állattartó nehezen megfogható a konfliktus kapcsán. Schneider Kinga jelezte: a maga részéről ezt ő is sérelmezi. Szintén évek óta aktuális probléma a vad megjelenése belterületen. Némedi Edina úgy fogalmazott: aki etikai alapon értelmezi az állatvédelmet, az az egyedet nézi, nem az állományt, ezzel együtt ő maga is tisztában van vele, hogy egy adott faj helyzetének javítását nem ebből az irányból kell megközelíteni. Aláhúzta, hogy a belterületen megjelenő vad jelenleg senkinek nem tartozik az illetékességi körébe, ezért a hatóságok gyakran civil szervezetek segítségét kérik, amelyek ugyanakkor szabályozatlan jogi környezetben – tehát jogszabályellenesen – fogják be és szállítják el a vadat. A legtöbb esetben sérült rókák és őzek, egyre többször vaddisznók okoznak problémákat lakott területen.

Schneider Kinga arról tájékoztatott, hogy sok esetben, amikor próbálják kezelni a NOÉ Állatotthonhoz bejelentett eseteket, nem érhető el állatorvos vagy a területileg illetékes vadászatra jogosult szervezet. Így nemhogy a gyógykezelés nem megoldható, de a legtöbb esetben a végzetesen megsérült vad szenvedésének megszűntetése is gondot jelent. Meier Krisztina is úgy nyilatkozott, hogy sok segítségkérés fut be hozzájuk, ők pedig ellátják, gyógyítják majd – lehetőség szerint – repatriálják a sérült mezei nyulakat, de szintén tisztában vannak a szabályozatlan törvényi háttérrel. A helyzet rendezésében és az elérhető illetékesek kijelölésében az állatvédők képviselői a vadgazdálkodási szakemberek segítségét kérték. Némedi Edina azt is felvetette, hogy a nem repatriálható állatok számára egyfajta rezervátumot lehetne létrehozni, Ausztriában már működik hasonló intézmény, amely nem fogad látogatókat, és ahol a sérült állatok zavartalanul élhetik le az életüket.

Dr. Heltai Miklós – aki a SZIE-VMI égisze alatt évek óta kutatja és oktatja a vadon élő állatok urbanizálódását – elmondta, hogy a vadgazdálkodási szakmai műhelyek is jól látják a jogszabályi hiányosságokat, és ő maga is többször jelezte ezeket a hatóságoknak és a jogalkotónak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a rendőrség a legjobb szándéka mellett is mindenképp törvényeket fog szegni, amikor megpróbálja kezelni a belterületen megjelenő vad problémáját. Az állatvédő szervezeteknek azt tanácsolta: kérjék a kiszállás, befogás, elszállítás költségeinek megtérítését – nem azért, hogy bevételre tegyenek szert, hanem hogy tudatosuljon mind az őket riasztó hatóságokban, mint pedig az állampolgárokban, hogy komoly munkáról van szó, és fontoljanak meg más opciókat is. Ilyen például a belterületi ingatlanok esetében a jó minőségű kerítés felhúzása, de az elhanyagolt, a vadnak búvóhelyet nyújtó telkek rendbetétele és a vad szándékos vagy véletlen etetésének mellőzése is fontos lenne. Véleménye szerint az érintettek – állatvédők, vadgazdálkodók, vadászati érdekképviseletek – kitartóan kommunikálják a problémákat, előbb-utóbb az illetékesek is elmozdulnak majd a megoldás felé. Beszámolt arról is, hogy korábban összeállított egy terjedelmes anyagot, amelyben sorra vette a vonatkozó jogszabályokat és az azok közötti ellentmondásokat, véleményeztette egy tapasztalt jogásszal, és egy jogi szaklapban is megjelentette. Ezt az anyagot az állatvédő szervezetek rendelkezésére is bocsájtja, hogy közösen lehessen érvelni a jogi anomáliák megszüntetéséért az illetékeseknél.

allatvedo_omvk_2

Schneider Kinga arról tájékoztatott, hogy több állatvédővel közösen tagja egy munkacsoportnak, amely az Igazságügyi Minisztériummal próbál megoldást találni a szóban forgó helyzetekre, így most az anyag különösen hasznos lehet. Azt is szorgalmazta, hogy legyen könnyebben alkalmazható alternatívája a lőfegyverrel történő elejtésnek az altatópuskából vagy fúvócsőből kilőtt altatólövedék, annál is inkább, mert ez jól kommunikálható, pozitív kicsengésű üzenet lenne.

Dr. Heltai Miklós kifejtette, hogy ez több nehézséget is okozna. Így például nagyon leszűkítené a felkérhető személyek körét (altatólövedéket csak állatorvos használhat), jóval több kockázattal járna a sebzés, és a nem azonnal ható szerek használata esetén a vad elmenekülhetne, majd a rálövés helyétől messze aludhatna el, ahol például kóbor kutyák ölhetnék meg, még mielőtt az állatmentők megtalálják. Úgy látja, hogy pontosan ez elejtés lenne a helyes üzenet, egyértelműen jelezve, hogy ez az egyetlen tényleges megoldás. A repatriálásról szólva hangsúlyozta: a kutatások azt mutatják, hogy az idegen helyen szabadon engedett állatok többsége elpusztul. Tájékoztatott arról is, hogy a településeken befogott és elszállított vad gyakran ugyanúgy a lakott területre megy vissza, akár több tíz kilométeres távolságból; ezt GPS-es nyakörvvel folytatott kutatások is igazolták. A mentésnél sokkal fontosabb lenne a megelőzés: a városok területén és peremén található elhagyott kertek rendbetétele, az elhanyagolás büntetése és – Budapest esetében – a parkerdőkben az állatok számára búvóhelyet biztosító aljnövényzet, bokrok ritkítása.

Némedi Edina jelezte: a jövőben a vadmentés során az ő szervezetük is szándékozik alkalmazni GPS-es nyakörveket, hogy többet tudjunk meg a belterületen befogott és elszállított vad viselkedéséről. Az eredményeket meg is fogják osztani. Az egyeztetés végeztével a résztvevők megállapodtak abban, hogy a mindkét felet érintő kérdésekben – az utóbbi egy-másfél évben már kialakult gyakorlatnak megfelelően – a jövőben is operatív egyeztetés folyik majd.

(OMVK)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?