Csodavárás helyett egy lehetséges megoldás – jövőnk az iparifa-ültetvény! (1. rész)

7. kép: A nyesés művelete

A nemesnyár-faállományok megítélése, gazdasági szerepük számos szakmai vitát generál. A hagyományos módon végzett gazdálkodás ugyan mutat némi ültetvényes jelleget (talaj-előkészítés és a korai időszak ápolásai), de a magas tervezett vágáskorok (területtel súlyozott átlag 28,1 év), a talajművelés idő előtti felhagyása, a műtrágyázás és a módszeres növényvédelem hiánya, valamint a minőségi nyesések elmaradása inkább a gazdálkodás extenzív jellegére utal.

——————————————————————————————————————–
Nagy Imre első cikke az iparifa-ültetvényekről az Agrofórum Szaklap 2016. januári lapszámában jelent meg.
A szakmai agrárújságra IDE kattintva fizethet elő >>>

——————————————————————————————————————–

A hagyományos nemesnyár-gazdálkodás vezérválasztéka jó termőhelyeken a hámozási, mégpedig vakfurnér (2-3 mm-es furnér) rönk, miközben annak lábon álló értéke (~13 150 Ft/n.m3 áfa nélkül) többnyire nem éri el az akác tűzifáét sem. A vastag, de barnabeles és cincérjáratokkal tarkított rönköt a faipari felhasználók értékítélete erre a szintre helyezi. Ez a választék is fogyóban van, mert a legjobb, ártéri fekvésű nemesnyár-termőhelyeken az erdőfelújítás „természetvédelmi okokból” igen kiterjedten szürke nyár fafajjal történik. A ~123 e. ha nemesnyárral borított terület termőhelyi átlaga is nagyon gyenge, az I-VI. fatermési osztályon belül mindössze 4,9. Fogy tehát a minőségi alapanyag, miközben a hámozási kapacitás örvendetesen megnőtt. Ennek az ellentmondásnak egy lehetséges, célszerű, sőt álláspontom szerint mindenképpen kívánatos feloldása az iparifa-ültetvények létrehozása.

A nemesnyár iparifa-ültetvényekről

Az elmúlt évtized egyik hazai szakmai újdonságának számít a rövid vágásfordulójú (10-15 év) és intenzív művelésű nemesnyár iparifa-ültetvények megjelenése. Az ilyen típusú ültetvények magyarországi területe jelenleg már közelít az 5 000 ha kiterjedéshez (1. kép).

iparifa_ultetveny_1

A nemesnyár-gazdálkodás ezen formája – bár évtizedek óta ismert a magyar kutatók és termelők körében – viszonyaink között nem nyert létjogosultságot. Ennek okai között az újdonságtól való idegenkedést, a szakismeretek hiányát, korábban a végtermék színfurnér (1-1,3 mm-es furnér) rönk iránti lanyha helyi felhasználói keresletet, de akár a tőkehiányt is megemlíthetjük. (A 12 éves átlagos fordaidő a szántóföldi növénytermesztéshez képest hosszú idejű befektetés.) Nem segítette az átgondolást és tervezést az állandóan változó társadalmi (földhasználat, földtulajdon) és jogi környezet (erdészeti, földvédelmi, földnyilvántartási, adó jogszabályok), a kiszámíthatatlan és előbbiektől nem független támogatási rendszer sem.

Óvatosságra int a megszokottnál nagyobb kockázat is (vadkár, eltulajdonítások, rovar- és gombakártevők stb.). Legvégül, de nem utolsó sorban az intenzív művelésű ültetvények megvalósítását gátolta a belföldi előállítású szaporítóanyag – méretes csúcsrügyes karódugvány – hiánya.

A nemesnyár hámozó üzemek a magyar prímér faipar szerves részévé váltak, amit a hagyományos magyar nemesnyár-gazdálkodás vakfurnér hámozási rönk alapanyaggal egyelőre ellát. Ugyanakkor a színfurnér rönkből hiány alakult ki, amit a gyárak importból fedeznek(tek). A szállítási költségek csökkentése és nem kizárható módon a hazai piac „árszabályozása” érdekében az üzemeket „követték” az ültetvények. Ebben szempont lehetett az olcsó magyar munkaerő is (a termesztés nagy kézimunkaerő-igényű).

A jelenlegi uniós pénzügyi ciklusban örvendetes módon a nemesnyár és akác fafajok iparifa-ültetvényei jelentős mértékű támogatást kapnak. Új helyzet állt elő, a faipar számára létfontosságú alapanyag-előállítás gazdaságossága elérheti, sőt meghaladhatja a szántóföldi növénytermesztését, ráadásul kisebb aszálykári kockázat mellett.

Termesztéstechnológia

Az ültetvény klónkiválasztásának szempontjai

Fő szempont a klón jó hámozhatósága (szöveti tulajdonságok) és a rövid vágásfordulóból (10-15 év) is következő fehérbelűség. Hasonlóképpen a fiatalkori erőteljes növekedés, a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni legalább közepesre minősíthető ellenálló képesség és az elfogadható, valamint nyeséssel tovább javítható törzsalak. Az olasz tulajdonú ültetvények nálunk „I-214” klónból állnak. Kérdéses a Pannónia nyár alkalmazhatósága. Erről megoszlanak a felhasználói vélemények – „túl nehéz, rostos a fája”, csak vakfurnérnak alkalmas. Ugyanakkor akár 9-10 új klón is bekerülhet a fajtaszortimentbe.

Az ültetvény helyének megválasztása

Az ültetvény helyének megválasztása, nem függetlenül az olasznyár termőhelyi igényétől és az alkalmazott technológiától.

Célszerűen nem védett és nem NATURA 2000 korlátozású szántó, vagy rét, legelő művelési ágú földrészletet válasszunk (engedélyezési feltétel lehet). Az intenzív, az ültetvény teljes fenntartási ideje alatt végzett talajművelés érdekében követelmény a sík terület (lejtés < 5 o) és a jól művelhető, laza szerkezetű talaj (Arany-féle KSZ < 70).

Klimatikus viszonyaink ismeretében feltétlen elvárás a mélységben megjelenő mozgó többletvíz (szivárgó víz, változó magasságú talajvíz, ártér), amely a növedék többlet előfeltétele. Korlátozó tényezőként említhető a termőhely vastagságától függő mélységi mésztartalom (40 cm-ig < 5 %, 40-80 cm között < 10 %, 80 cm alatt < 15 %) és a szódalúgosság (80 cm-ig a fenoftalein lúgosság < 0,05 %, 80 cm alatt < 0,1 %). Az összes sótartalom a legalább 1,5 mélységű termőrétegben mindenütt < 0,1 % érték alatt kell, hogy maradjon.

„Magyar specialitás” a kérődző nagyvadállomány, mint fontos befolyásoló tényező. A gím- és dámszarvas élőhely lehetőleg kerülendő, mert bárminemű védekezés ellenére a vadkár az ültetvény értéket 5-100 %-kal csökkentheti. (A méretes I. kiviteli szaporítóanyagon az őz általában nem okoz kárt.) A szakszerű vadkármegelőzés és a rendszerek fenntartása elérheti az összes létesítési és művelési költség akár 10 %-át is. Szerencsére az új támogatási rendszerben kiegészítő műszaki intézkedésként a bekerítés is külön elemként megjelent.

Az ültetvény tervezésekor talajgödrök ásása és a részletes laborvizsgálat mindenképpen szükséges. A mozaikos termőhelyek miatt a gödrök besűrítése is célszerű lehet, akár 2 ha/db mértékig. Fontos lenne a K, N, P nyitóértékek megállapítása is, mert a költséges műtrágyázást a jelenleginél hatékonyabban is végezhetnénk.

Eredményes termesztés folytatható; középmély, mély termőrétegű öntés talajokon (pl. ártér mentett oldala), savanyú humuszos homoktalajokon (pl. Nyírség, Belső-Somogy), réti talajokon (pl. Kisalföld), rozsdabarna és kovárványcsíkos barna erdőtalajokon (pl. Zala, Somogy). Csak jó termőhelyet válasszunk ki, a hagyományos skálán az I-III. fatermési osztály minőséget célozzuk meg.

Az ültetvény létrehozásának műveletei

– Részletes termőhely-feltárásra alapozott telepítési terv készítése és engedélyeztetése

– Geodéziai kitűzés és határállandósítás (az árnyalási biztonsági sáv betartása, a szomszédos területek védelme érdekében)

– Talaj-előkészítés
A potenciálisan telepítésre tervezhető legtöbb területünk ma részben elcserjésedett, vagy ligetekkel tarkított rét, legelő, de a jelenség a szántók szélein is általános. Ekkor mindenképpen szükséges a bozótirtás, esetleg a tuskózás és a korábbi fás növényzet maradék nélküli eltávolítása (lehordás, aprítékolás, elégetés stb.). Ez tapasztalatom szerint a terület 10-15 %-át érinti és jelentős költségű műveleti elem.

A vízmozgás fenntartása érdekében a többnyire elhanyagolt vízelvezető-vízmegtartó rendszerek (csatornák, zsilipek) felújítása is elengedhetetlen. Az állandó vízborítást, levegőtlen talajt a nemesnyár nem tűri.

A már előkészített, tiszta területen őszi mélyforgatást, rigolírozást hajtunk végre. Az érintett mélység 45-70 cm. Annak során a talajhibákat is fel és össze kell törni. Fontos a többszintes gyökérszerkezet feltételeinek megteremtése. Az olasznyár pl. a kovárványcsíkokra kifejezetten érzékeny.

Az első tavaszi művelet a rögtörés nehéz tárcsával, majd azt követően a simítózás. A talaj-előkészítés záró műveleteként a mezőgazdaságban is használatos tárcsa, gyűrűs henger, kultivátor használható stb. adapterekkel aprómorzsás, vetőágy minőségű talajfelszínt alakítunk ki.- Az ültetési hálózat kitűzése

6 x 6 m-es ültetési, egyben véghasználati hálózat, 278 db/ha. A pontos kitűzés a keresztező gépi ápolás és a tősérülések elkerülése érdekében elengedhetetlen.

– Az I. kivitel szaporítóanyaga
278 db/ha csúcsrügyes karódugvány (2. kép), 2 éves, 5-7 m magas, d1,3 = 33-50 mm. A szállítás közbeni kiszáradással vigyázni kell (zárt konténerek). Az utolsó igazító nyesést esetleg közvetlenül az ültetés előtt hajtjuk végre. Az iparifa-ültetvényt legfeljebb egy alkalommal, 2 éves korában pótoljuk, általában 10 % körüli tételben, válogatott, „túlméretes” dugvánnyal.

2. kép: Csúcsrügyes karódugvány előállítás

2. kép: Csúcsrügyes karódugvány előállítás

– Gödörfúrás géppel
Elvárt mélység 150 cm, az átmérő 35 cm.

– Ültetés kézzel, beiszapolás
Az ültetés előtt a karódugványt kézzel kiegyenesítjük. Ültetéskor a beiszapolás gödrönként 60-80 l vizet igényel. Az ültetési mélységet úgy kell beállítani, hogy az utolsó évi növedék indulási magassága a talajfelszín alá 10 cm-re kerüljön.

– Ültetés utána igazítása
A besüppedő, tömörödő talajt ~2 héttel az I. kivitelt követően, kézzel, kapával utántöltjük.

– Vadkárelhárítás az ültetvényen
Kritikus kérdéskör, mert a véghasználati tőszámot az I. kivitelkor állítjuk be. Tapasztalatom szerint általában elégtelen szintű az együttműködés a telepítők és a vadgazdálkodó között.
Gondot okozhat az első 1-2 évben a nyúlkár, és az ültetvény teljes fenntartási ideje alatt a gím- (dám)szarvas károsítása (3. kép). A műtrágyázott olasznyár kérge vékony marad, alig parásodik, így a kéreg rágása akár 8-10 éves korban is előfordulhat. A kármegelőzés két irányzatával találkoztam.

3. kép: Gímszarvaskár

3. kép: Gímszarvaskár

Általános megoldás a területvédelem. Jól megépített 220-240 cm-es panelos, vagy fonatos kerítés – állandó ellenőrzés és javítás mellett – megfelelő védelmet nyújthat. Kérdéses eredményű az 5-7-9 soros, 150-180 cm magas villanypásztor (4. kép) alkalmazása. Egy-egy téli szezonban a vándorló szarvascsapatok 1-2 nap alatt letarolhatják az ültetvényt. Ez egyaránt megtörténhet magas hóban a rendszer meghibásodásakor, vagy akár lopáskár nyomán.

4. kép: Villanypásztoros területvédelem

4. kép: Villanypásztoros területvédelem

A másik kármegelőzési forma a törzsek egyedi védelme netlon hálóval (5. kép). A költségeket csökkenti, hogy a 150-180-200 cm-es szalagok többször felhasználhatók. Ugyanakkor rendre észleltem kárképet a védett magasság felett.

5. kép: Netlon hálós törzsvédelem

5. kép: Netlon hálós törzsvédelem

A kerítésépítés az I. kivitel előtt, vagy legfeljebb azzal párhuzamosan történhet.

Az ültetvény ápolása, növényvédelme

Talajművelés az ültetvény teljes fenntartása ideje alatt

A szellős talajt évi 2-4 tárcsázással biztosítjuk. Az mindkét irányban és fedéssel történjék. A munkamélység 15-25 cm közötti, de a felső gyökérzóna kialakulása után inkább a sekélyebb megoldást válasszuk. Gyakorlott traktorosokat alkalmazva az egyedek körül csak 0,5 x 0,5 m-es négyzet marad el. Ott kapálással, vagy vegyszerezéssel gyomtalanítunk. Ezzel csak kis területet kell érintenünk (70-100 m2/ha) és a költség sem jelentős. A parlagfű miatt mindenképpen indokolt a művelet végrehajtása, amellett a műtrágyázás eredményességét is javítja. A glifozátok alkalmazásánál ügyeljünk a törzsárnyalásra, mivel a fiatal nemesnyár kérgen keresztül is felveheti a gyomirtó szert.

Növényvédelem

Jellemzően az ültetvény 1-2 éves korában védekezünk, de pl. levelészek gradációjánál erre később is szükség lehet. Földi gépes és emelt kosaras, kézi szórópisztolyos technológiát egyaránt bevethetünk. Leginkább a levelészek és a kis nyárfacincér károsítását kell megakadályozni. Általánosan alkalmazott szer a NURELLE D* 50/500 EC, 1,5 l/ha dózisban. Figyeljünk a nyár-rozsdagombára is. Az ültetvényeken elvárás a rendszeres növényvédelmi szemle tartása.

Tápanyag-utánpótlás

Általában az ültetvények 5-7éves koráig műtrágyázunk. Nagyon költséges és esetleg nem megtérülő művelet. A választott dózist szakmailag a megelőző N, P, K hatóanyagszint megállapításával lehet megalapozni. A P és K hatóanyag kiszórása, adagolása kérdéses eredményű lehet.
A kutatások szakirodalmi adatai szerint mindösszesen 270 kg/ha N hatóanyag az összfatermés átlagnövedékét 5-9 m3/ha/év tétellel növelheti.
A jelenlegi gyakorlat a N-P-K, 3 x 15-ös komplex műtrágyát alkalmazza, mégpedig 1-3 éves korban tavasszal, egyedileg és faegyed tövére irányítottan, 3-7 éves kor között pedig a teljes területre kiszórva és betárcsázva, évről évre emelkedő fajlagos mennyiségben.

Az ültetvény nyesése

A legkritikusabb művelet, mert fennáll a túlnyesés veszélye. A végrehajtó emberek oktatása és folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen. Az anyatelepen az egyéves dugványt, az ültetési anyagot pedig az ültetés előtt egy szálra kell vágni. Az ültetvény 3 (az egyed 5) éves koráig kell kialakítani a 6-8 m magas ágtiszta törzset, de mindig maradjon legalább 1/3 élő korona. A túlnyesett állomány fattyúhajtásosodik, amiket akár a véghasználati korig el kell távolítani (6. kép).

6. kép: Túlnyesés, fattyúhajtásodás

6. kép: Túlnyesés, fattyúhajtásodás

Az olasznyár erős oldalágképződésre hajlamos. Ezt a két részletben végzett nyeséssel oldjuk meg. A még megmaradó alsó ágörvet előnyessük (60-80 cm-es csonkolás), majd a második évében palást simára vágjuk. Az olasznyár villásodásra is hajlamos, az egyik vezérhajtást 3-4 éves korig kivágjuk. A törzsön 7-8 éves korig is láthatók a „törések”. A nyesés ideje január 15-május 15. közötti időszak, de az optimális hónapok a március és április. A fő nyeséseket pneumatikus ollóval, emelt kosaras géppel végezzük (7. kép). Akár 4-5 cm vastag ágak is eltávolíthatók. Egyszerre két ültetési sor alakítható. A fattyúhajtások miatti utónyesést inkább a földről, hosszított nyelű ágnyeső fűrésszel praktikus végrehajtani. A nyesés célja, hogy a maradó göcsök a furnérnak nem használható hámozási hengerben maradjanak.

7. kép: A nyesés művelete

7. kép: A nyesés művelete

Véghasználat az ültetvényben

Az ültetvény tervezett vágáskora 10-15 év közötti, a gazdasági elemzésekhez 12 évet vettem alapul (8. kép). A véghasználati D1,3 >= 36 cm, a 3 m-es tőrönk kéreg nélküli csúcsátmérője >=30 cm, II. rönk kéreg nélküli csúcsátmérője 6 m-nél >=26 cm. A faegyedek kifejezetten vékony kérgűek. Az általam végzett próbamérések alapján adott ültetvény faegyedeinek mellmagassági átmérője alig szór. A gyakorlatban a véghasználat kritériumaként a minimum 110-115 cm-es mellmagassági kerületet határozták meg.

8. kép: Vágásérett ültetvény

8. kép: Vágásérett ültetvény

Az ültetvény elvárt hasznosítható darabszáma a 12. évben 264 db/ha, a 6×6 m-es hálózatú I. kivitel 95 %-a. A fakészlet 322 br.m3/ha (H =25 m, D1,3 = 36 cm, v = 1,22 m3/db). Az összfatermés átlagnövedéke 12 éves korban 27 m3/ha/év.

Az apadék mértéke 10 %. (A törzsfán a kéregapadék 15-17 %, az iparifa-kihozatal 70 %, a többi faanyag biomassza hasznosítású.) Az ültetvény hasznosítható fakészlete a 12. évben 290 n.m3/ha.

A véghasználat a legegyszerűbb tarvágásos módon végezhető. Célszerű a közelítési és kiszállítási műveletet összevonni (forwarderes anyagmozgatás), míg az apríték alapanyagot a vágásterületen értékesíteni. Ezáltal a vágástakarítás is megoldódik, a rostfakénti felkészítés és értékesítés általában nem hoz érzékelhető eredménytöbbletet.

Az ültetvény szanálása

A termelési ciklus végezetével (legfeljebb 20 év) az ültetvény tuskó és gyökéranyagát meg kell semmisíteni, vissza kell állítani az eredeti művelési ágat. Ennek több technológiai megoldása ismert, nem függetlenül a követő hasznosítástól. Amennyiben a termőföld a továbbiakban szántóföldként hasznosul, úgy elégséges két adapterrel és két menetben a tuskófejek lemarása, majd a teljes terület 40-45 cm mélységű átdarálása. Utána már elvégezhető az alapműtrágyázás és a mélyszántás.

Amennyiben ismét iparifa-ültetvényben gondolkozunk, úgy a tuskók szétfúrása, vagy a tuskók kiásása, esetleg a tuskóhenger kiemelése is szóba jöhet. Minden ilyen megoldásnál a követő gyökérfésülés és lehordás elengedhetetlen művelet.

Jó megoldás lehet, ha két ültetvényforduló közé 4-5 évi mezőgazdasági használatot iktatunk közbe.

Az ültetvény szanálása igen jelentős költségű, de jól végezve annak jelentős része a követő talaj-előkészítés végrehajtásakor megtérül.

A cikk befejező, 2. részében az iparifa-ültetvény gazdasági értékeléséről olvashatunk.

Nagy Imre
NAIK Erdészeti Tudományos Intézet

(Agrofórum Online)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?