Vadászok is segítik a WWF munkáját a hazai farkasok megismerésében
Az Északi-középhegység nagyragadozóiról egyre többet tudunk, de mivel mindössze néhány hiúz és farkas lakja az erdős területet, a kutatók munkáját minden nyom és információ nagymértékben segíti. A vadászok – szakértőkhöz eljuttatott – beszámolói is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megismerjük a hazai példányokat. A WWF különleges eseményről kapott közvetlen beszámolót, amely pozitívan végződött: egy vadász szemtől szembe találkozott a ritka nagyragadozóval.
„A fiammal éppen a meglőtt szarvast igyekeztünk az autóhoz vinni, amikor a lámpa fényében megláttam a farkast. Lesoványodott, de szép, megtermett kan volt, körülbelül húsz méterre tőlünk” – nyilatkozta a WWF-nek Balogh István.
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság szakértői régóta figyelik a farkasok nyomait, igyekeznek viselkedésüket megismerni, egyedszámukat megbecsülni. Munkájukat kameracsapdák is segítik, illetve a WWF Magyarországgal kötött megállapodások további segítséget nyújtanak ehhez eszközök, és szemléletformálás terén.
„Munkánkhoz elengedhetetlenek az együttműködő partnerek. Ennek keretében számos vadász is mutat nyitottságot, hogy megossza velünk tapasztalatait. Sajnos azonban az együttműködő hozzáállás még nem jutott el a megfelelő szintre. Ezért is nagyon fontos olyan szakmai partnerekre találni a vadászok köréből, akik valódi, értékes tapasztalatokkal bírnak, amelyeket megosztanak velünk és másokkal” – nyilatkozta Veress Balázs, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója.
A múlt héten Balogh István vadász fiával járta az erdőt az esti órákban, amikor – életében már nem először – vadászat közben egy farkassal találkozott.
A farkas közeledtét kutyája heves ugatással jelezte. A zseblámpa fényénél pillantották meg az igen közel merészkedő ragadozót, amelyet vélhetően az elejtett szarvas szaga vonzott. A farkas a vadász hangos kiabálására megállt, és húsz méterről szemlélte, ahogyan a zsákmányt a vadász és fia autójukhoz viszik. Nem támadt sem rájuk, sem a kutyára.
„Nem kell félni a farkastól, a farkas nem támad emberre. Meg kell tanulni együtt élni vele. A vadászatot sem befolyásolja. Tizenöt éve is volt itt farkas, akkor is tudtunk vadászni, most is. A gyengébb egyedeket – őzet, vaddisznót – megfogja, de ettől még nem lesz kevés a vad” – nyilatkozta Balogh István.
„Félelmetes volt szemben állni vele. De ettől még nem lőném le. Eddig is puska nélkül jártam az erdőket, ezután is így fogom” – hangsúlyozta a vadász.
A farkasok jelenlétére egyre több bizonyíték kerül elő. A mindössze néhány egyedből álló hazai populáció azonban nagyobb port kavar az emberek közötti párbeszédekben, mint amennyire ez indokolt lenne.
„Az illegális kilövések napjainkban is problémát jelentenek, pedig alig néhány egyed lakja az Aggteleki-karszt és a Zemplén erdeit. A vadászok közreműködése és nyitottsága elengedhetetlen ahhoz, hogy az ökológiai szempontból kulcsszerepet játszó, őshonos nagyragadozók legalább kis számban meg tudjanak maradni erdeinkben. Fontos leszögezni, hogy vadon élő farkas támadásról nem tudunk: sem a környező országokban, sem hazánkban nincs regisztrált incidens. Vagyis a farkas jelenléte emberre lényegében veszélytelen, az erdei életközösség számára viszont kulcsfontosságú. Reméljük, hogy a pozitív szemlélet egyre inkább átveszi a szerepet, és a szemléletformálásnak köszönhetően a farkasok védelme biztosított lesz” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője.
(wwf.hu)
