Dendromassza hosszútávú biztosítása gyorsan növő fafajokkal
Prof. Dr. Frantisek Hapla előadásának összefoglalója "Dendromassza hosszútávú biztosítása gyorsan növő fafajokkal" címmel. A németországi szakember az innoLignum Sopron erdészeti és faipari kiállítás és vásár "Faenergetika napjainkban" címet viselő konferenciáján beszélt a témáról.
Dendromassza hosszútávú biztosítása gyorsan növő fafajokkal (összefoglalás)
Prof. Dr. Frantisek Hapla
University of Göttingen, Germany
A faanyag iránti kereslet rendkívül megnövekedett, olyannyira, hogy az európai erdőgazdaságok által évente kitermelt mennyiség nem képes lépést tartani a növekvő faanyagszükséglettel. Ha kitekintünk az Európai Unió fakitermelésére és szükségletére, jelentős különbségeket tapasztalhatunk: kevés ország rendelkezik kiegyensúlyozott nyersanyagmérleggel, túlsúlyban vannak azok a régiók, melyek alacsony kitermelési potenciállal, de magas fanyersanyag-igénnyel rendelkeznek. A német erdőgazdálkodás elsőrendű célja a lombos fafajok előtérbe helyezése és ezzel a tűlevelűek arányának csökkentése. Ez azt jelenti, hogy a lombos és elegyes erdőterületek arányának növekednie kell. Emellett az erdő ökoszisztémájának egy gazdag vertikális szerkezettel kell rendelkeznie. A magánerdők tulajdonosai nem csak gazdasági támogatásban részesülnek, hanem szakmai tanácsokat is kaphatnak. A fagazdálkodási harmonizációs stratégiát a piac globalizációja előtt – mint a jövőbeni német erdőtelepítési tervekre adott reakciót – bele kell fogalmazni a fanyersanyag-utánpótlás forgatókönyvébe. Egyes üzletágak (pl. a forgácslap-gyártás) már áthelyezik termelési kapacitásukat más országokba, ahol a megfelelő faválasztékot a megkívánt minőségben és közepes átfutási idővel képesek beszerezni. Az erdőgazdaság legfontosabb faipari üzletágában, a fűrésziparban évtizedek óta koncentrációs folyamat zajlik, amelynek eredménye, hogy egyes nagyüzemek faanyagigénye alig kielégíthető. Az energetikai célú faanyag iránt dinamikusan nő az igény, mely bizonytalanná teszi a falemezipar működését éppúgy, mint a papír- és rostiparét. Ezek az iparágak még ebben az évtizedben az alapanyag-ellátás jelentős szűkülésétől tartanak.
Kérdések merülnek fel a fa, mint alapanyag jövőbeli hozzáférhetőségével kapcsolatban, ezért szükséges a mobilizálási lehetőségek keresése. Lehetséges potenciál van az erdei apadék, az ipari fahulladék, a használt fa („Altholz”) és a tereprendezésekből származó fahulladékok felhasználásában. A magánerdők faanyagtartalékainak mobilizálása, valamint a mezőgazdasági területeken rövid vágásfordulójú ültetvények telepítése további intézkedéseket tesznek szükségessé. Az említett megoldások lehetőségei és korlátai kerülnek bemutatásra.
A természetközeli erdőművelés és a faipar igényeinek összehangolása érdekében Németországban az erdőátalakítások során gyorsnövésű fenyőket kell ültetni a lombosokkal vegyes állományokba. Erre a szerepre pl. a duglászfenyő [Pseudotsuga menziesii (Mirb.) Franco] és az óriás jegenyefenyő [Abies grandis (Douglas) Lindley] lehet alkalmas, mint a bükk (Fagus sylvatica L.) kísérő fafaja.
A fenyő faanyag így rövidebb vágásfordulóval tuda faipar rendelkezésére állni. Ezután a bükk még évtizedekig – a vágásérettségig – az erdő állományalkotó fő fafaja lesz. De más úgynevezett másodlagos, színesgesztű lombos fafajok telepítése is növelhető lenne, mint például a szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) és az akác (Robinia pseudoacacia L.), melyeknek elsősorban az alapanyagként történő felhasználásuk javasolható.
Több fontos dolog hatással van a jövőben a fa nyersanyag hatékony kezelésére. A fa és melléktermékeinek alapanyagként történő hasznosítása nem szorítható vissza, mivel nemzetgazdasági szempontból az energetikai hasznosítással szemben ez magasabb értéket és több munkahelyet teremt. Másrészről a faanyag és melléktermékeinek energetikai hasznosítása nem lehet konkurenciája az alapanyagként történő hasznosításnak. Az energetikai hasznosítást sokkal inkább a fahulladék – és használtfa – felhasználásnak kellene kielégíteni, és ezáltal az úgynevezett kaszkád-(lépcsőzetes) felhasználást elősegíteni.
Ez először ipari felhasználást jelent a hosszú távú szén-dioxid megkötés miatt a fából készült termékek esetében, ezt követi a termékek újrahasznosítása. A klímavédelem szempontjait is fi gyelembe véve csak az utolsó felhasználási fázisban, több újrahasznosítási lépés után kellene a faanyag energetikai hasznosításának következnie. A faanyag és melléktermékeinek erőforrás kímélő kaszkád(lépcsőzetes) felhasználásának alapelve az ökomérlegek jövőorientált modellelemzése által lenne létrehozható.
További fontos intézkedés abból áll, hogy a jövőbeli felhasználási útvonalak – mint az alapanyagoknál a mennyiségáram éppúgy, mint a különböző melléktermékeknél – fel legyen tüntetve, ezáltal a jövőbeli nyersanyagszükséglet alaposan tervezhető lesz. Ez a kihívás a nyersanyag felhozatal, annak mennyisége és minősége, a rendelkezésre álló faipari kapacitások, a háztartások felmérése, a környezetvédelmi előírások és az ökomérlegek fi gyelembe vétele mellett modell forgatókönyvek által megbecsülhető. Jelenleg már realitás az ipari felhasználásban további rost nyersanyagok újrahasznosítása az agrártermelésből, lehetőség szerint farostokkal keverve. Ezzel együtt elérhető lenne egy megfelelő egyensúly a megújuló nyersanyagok ipari és energetikai hasznosítása között, a fenntarthatóság alapelvének megóvása mellett.
Forrás: Dendromassza alapú energiaforrások című kiadvány (2013)
Projektazonosító: TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0068
Az alábbi kapcsolódó előadás-anyagokat is olvashatja portálunkon a "Faenergetika napjainkban" konferenciáról:
-
A hazai faenergetikai potenciál elemzése - ELOLVASOM >>>
-
Az energetikai ültetvények fajtaválasztéka - ELOLVASOM >>>
-
Az ültetvények létesítésének termőhelyi és technológiai kérdései - ELOLVASOM >>>
- A fatüzelés energetikai és környezetvédelmi összefüggései - ELOLVASOM >>>
- A dendromassza alapú pelletálás energiaszükségletének csökkentésére irányuló kutatások - ELOLVASOM >>>
(Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)