Vadászat a „belterületi” vaddisznókra - íjjal?

A vaddisznó igazán szívós és alkalmazkodó vadfaj. Mindenevő, a különféle magoktól kezdve a gyökereken, a bogyókon, a gombákon keresztül, akár még a dögöt is megeszi, és a földön fészkelő madarak tojásait sem kíméli. Nem csoda tehát, hogy az Antarktiszt leszámítva, hol természetesen, hol mesterséges úton megjelent minden kontinensen. Egyre jobban alkalmazkodva az ember által átalakított környezet előnyeihez, mára már a hírekben is havi „rendszerességgel” szerepel.

Nagy vadászati nyomás, zavarás esetén az erdei élőhelyeken előszeretettel használja a fedett foltokat, cserjéseket, fiatalosokat. Ugyanakkor kevés zavarás mellett nem ragaszkodik a nagyobb fedettséghez sem. Felhagyott kertekben, erdőszéli, elhanyagolt telkeken, ahol a kellő nyugalmat és táplálékot megtalálja, akár egész évre beköltözhet. Mivel adott esetben vissza sem vált már a külterületre, ezért vadászattal történő állománycsökkentése gyakorlatilag nem lehetséges. Ebből a komplex helyzetből adódnak a hangzatos címmel ellátott híradások: „Egy 120 kilós vaddisznó tartotta rettegésben a berlini lakosokat”, „Orruknál fogva vezetik a rendőröket a pesti vaddisznók”... [caption id="attachment_43524" align="aligncenter" width="600"]

„De jópofa, kukázzunk!” - Blikk[/caption] Ha a disznó nem találna kedvezőbb feltételeket, szabad bejárást, táplálékot, zavartalan és elvadult részeket a lakókörnyezetben, annak közvetlen környezetében, akkor valószínűsíthető, hogy nem választaná természetes élőhelye helyett az ember közelségét. A kerti hulladék, az ételmaradék, az állatok „tudatos” etetése terített asztalt jelent a vaddisznónak. Ezeknek a táplálékforrásoknak megszüntetéséhez a lakosság komoly tájékoztatása, megfelelő kerítések, a használaton kívüli területek rendbetétele és a vadászati nyomás is szükséges lenne. Vadászat belterületen?! Magyarországon a belterület nem része a vadászterületnek. Így különböző megoldások születtek. Mozgatások a lakott területekről kiindulva a külterületek felé, csapdázás a lakókörnyezethez közel, rendőri kilövések, illetve a belterületi vadászat eseti engedélyezése a helyi rendőrség által. Utóbbi meglehetősen nehézkes, hatalmas felelősséggel jár, és az általában adott időszakokra és adott helyekhez „szögezett” engedélyezés is megnehezíti. Berlinben már oda jutottak, hogy felkészítő képzés után a helyi vadászok, lődíj ellenében, éjjelente, jóval a látogatási idő után csökkentik a parkerdő disznóállományát. [caption id="attachment_43523" align="aligncenter" width="600"]

Vadászíjász lövés előtt - www.mtnweekly.com[/caption] A vadászat vonalát kibővítve, lehetőségnek szeretném felvetni az olvasók számára a vadászíjászok alkalmazásával történő, hasonló vadászati rendszer elképzelését. Egy ideális szabályozási környezetben, és megfelelően motiváló fizetség fejében - véleményem szerint - egy vadászíjász hibázás esetén kevesebb kockázattal is eredményes lehetne a „bentlakó” állomány csökkentésében. Azoknak, akik még nem hallottak az íjjal történő elejtés hatékonyságáról, idéznék egy 2007-ből származó hazai statisztikát, amelyben mind az 5 nagyvadra tett lövések adatai összesítve szerepelnek. „A diagramhoz 281 adatot dolgoztunk fel ahol jól látható, hogy mindössze két esetben volt kiemelkedően nagy a menekülési táv egyik esetben 2 km a másik esetben 2,4 km. Ezen adatok fényében megállapítható, hogy a legkisebb menekülési táv 0 méter, míg a leghosszabb menekülési táv 2400 méter volt. Az átlagos menekülési táv, 72 méter.” [caption id="attachment_43522" align="aligncenter" width="600"]

Menekülési távolságok - www.hunterarchery.extra.hu[/caption] Azok, akik nem lőttek, vadásztak íjjal vagy nem vadásztattak még íjas vadászt, sok esetben megdöbbenek az íj hatékonyságán. Mivel a nyílvessző vág, és nem okoz sokkhatást, így a vadat a vérveszteség miatt tudjuk terítékre hozni. Sok esetben, mivel nem kíséri sem hang, sem fényhatás a lövést, a vad nem köti össze az íj hangját az emberrel, és rövid menekülés után sebágyban fekszik el. Ennek köszönhetően csökken az esélye annak, hogy a sebzett vad „kiszaladjon a világból”, ráadásul az elejtés helyén rövidebb idő múlva ismét megjelenhet a konda. Összességében, a probléma összetettsége miatt természetesen nem egyedüli megoldásként szeretnék rávilágítani a vadászíjászok alkalmazásának lehetőségére, csupán felhívnám a figyelmet, hogy akár egy „újabb fegyverrel” is bővíthetné a vadásztársadalom az eddig alkalmazott módszertárát. (Éliás Tibor - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu) Források: • http://vadgazdalkodas.emk.nyme.hu/index_elemei/nimrod201612.pdf • http://vadgazdalkodas.emk.nyme.hu/okatatas_segedletek_elemei/Nagyvad_Elohely-hasznalat.pdf • https://www.theguardian.com/environment/2011/nov/30/berlin-hunt-wild-boar • http://www.hunterarchery.extra.hu/dok/Statisztika.pdf