Utánkeresők Baráti Köre - Javaslat az új vadászati törvényhez

Minden vadász alapvető erkölcsi és törvényi kötelezettsége, hogy a vadászat során véletlenül megsebzett és meg nem talált nagyvadat szakszerű módon, az eredményességet befolyásoló tényezőket figyelembe véve a lehető legrövidebb időn belül képzett kutyavezető és képzett kutya segítségével kerestesse, a szenvedéstől a vadat mielőbb megváltsa.

Földművelésügyi Minisztérium FM Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály dr. Bitay Márton Örs államtitkár úr részére Tárgy: javaslatok a készülő új Vadászati Törvényhez Tisztelt dr. Bitay Márton Örs Úr! Minden vadász alapvető erkölcsi és törvényi kötelezettsége, hogy a vadászat során véletlenül megsebzett és meg nem talált nagyvadat szakszerű módon, az eredményességet befolyásoló tényezőket figyelembe véve a lehető legrövidebb időn belül képzett kutyavezető és képzett kutya segítségével kerestesse, a szenvedéstől a vadat mielőbb megváltsa. Egyesületünk különösen fontosnak tartja a sebzett nagyvad utánkeresését, a hozzá kötődő szakmai képzést, ismeretterjesztést, illetve a jogszabályi kötelezettségek betartását. Ez okból egyesületünk tagjaival – több velünk egyetértő vadásztársunk gondolatait is felhasználva – összeállítottunk egy rövid, néhány pontból álló, de lényegre törő javaslatot, amely javíthatná a sebzett nagyvad utánkeresésének helyzetét hazánkban. Az új Vadászati Törvénybe beépíteni javasoljuk a következő pontokat: 1. Az utánkeresésre használni kívánt kutyák számára már most is előírás a vadászati alkalmassági vizsga (VAV). Ez továbbra is maradjon így, legyen ez egy alapvető garancia az előképzettségre vonatkozóan. Ez a vizsga önmagában azonban még kevés, ezért az élesben gyakorlás lehetőségét biztosítani kell, de a direkt sebzések szigorú kizárásával! Megoldás lehet erre a tapasztalt kutyavezetők és képzett, gyakorlott kutyáik kíséretében történő utánkeresés lehetőségnek biztosítása. 2. Az a javaslat, miszerint VAV vizsgát csak származási lappal rendelkező kutyák szerezhessenek a későbbiekben, szerintünk nem szolgálja a vad és a vadászok érdekét, legfeljebb a tenyésztőkét. Ezzel ugyanis kizárna a törvény a vadászatból sok olyan kutyát, amely a VAV vizsga feltételeit teljesíteni tudja, és sok-sok vadat megmenthetne az enyészettől. Az utánkeresés legyen kutyafajtától független tevékenység, figyelembe véve persze az egyes fajták adottságait. A fő szempontnak az eredményességet kell tekinteni, hiszen azt kívánja minden vadász érdeke. 3. Biztosítani kellene a kutyavezetők egységes rendszer szerinti elméleti és gyakorlati képzését és vizsgáztatását, hiszen a sebzett nagyvad utánkeresése megfelelő szakmai felkészültséget és kiváló fizikumot igénylő tevékenység. 4. Szigorúan be kellene tartatni a sebzett nagyvad utánkeresésére vonatkozó jogszabályi előírásokat, mivel jelenleg a sebzett vadnak csak a töredékét kerestetik szakszerűen. Minden sebzést legyen kötelező a vadászatra jogosult felé jelenteni és a beíró könyvekbe rögzíteni. Ennek megtörténtét szükséges volna ellenőrizni, hiszen ez már most is előírás. Az utánkeresés valóban legyen kötelező, még akkor is, ha a sebzés ténye nem egyértelmű. 5. Az utánkeresés egy bizalmi dolog a sebző vadász és a keresést végző kutyavezető között. Ez okból a sebző vadásznak fontos lenne meghagyni a választási lehetőséget, elsősorban döntsön ő, hogy ki az a vizsgázott és képzett kutyavezető, akit sebzés esetén értesít. Amennyiben nem rendelkezik ilyen kapcsolattal, a vadászatra jogosult kötelessége legyen az utánkereső biztosítása, értesítése. 6. A vadászatra jogosult egész évben legyen köteles gondoskodni képzett kutya és kutyavezető elérhetőségének biztosításáról. Ezt teljesíthetné egy szakember alkalmazásával, vagy erre alkalmas külső szakemberrel való szerződéskötéssel. Amennyiben a hivatásos vadász munkakörében kötelezővé teszik a képzett utánkereső kutya tartását, annak ellenőrizhető és érezhető módon történő anyagi költségtérítését és megbecsültségét biztosítani kell! A kizárólagosság az utánkereső személyével kapcsolatosan nem megengedhető, mert az nem a vad javára történő korlátozást jelentene. 7. A vadászatra jogosultnak minden társas nagyvad vadászaton legyen kötelező képzett, vizsgázott utánkeresőt biztosítani, aki mindvégig a helyszínen tartózkodik. A kutyavezetők és kutyák számát a várható terítéknagyság függvényében kell meghatározni. 8. Mivel az utánkeresés nagy körültekintést igénylő, fokozottan veszélyes tevékenység, az utánkereső – utánkeresés közben – minősüljön vadászatvezetőnek. A munka irányítása és a felelősség is legyen az övé. Az utánkeresés során a sebzett nagyvad – szakszerű és biztonságos módon történő – szenvedéstől való gyors megváltása kell legyen az elsődleges szempont a vadászterület határaitól függetlenül. Ez okból meg kellene teremteni a lehetőségét az utánkeresés vadászterületek határaitól független folytatásának, természetesen az érintett vadászatra jogosult értesítésének kötelezettségével. 9. Kötelezővé kellene tenni a közúti balesetekben elgázolt, de elmenekült vad kerestetését is. 10. Szükséges volna a vadászkutyákra vonatkozó biztosításkötés lehetőségének megteremtésére a kötelező vadász felelősség-biztosítás mintájára, viszont nem kötelező jelleggel. Erre sor kerülhetne vadászonként akár több munkakutyára vonatkozóan is, a költségtérítés esetleges biztosításával. 11. A sikeres utánkeresés érdekében a sebzések alapvető jellemzőit, illetve az utánkeresés szabályait elméletben és gyakorlatban is oktatni kellene a vadászképzésben, illetve ezen ismeretek a vadászvizsga részét kellene, hogy képezzék. Reméljük, hogy az általunk megszerkesztett egyszerű, de alapvető elképzelések valamilyen formában teret kapnak majd az új törvényben. Ezen gondolatok megfogalmazásakor elsősorban a vad érdekeit tartottuk szem előtt, hiszen csak úgy válhatnak a javaslatok minden vadász javára is. Horváth Dániel Utánkeresők Baráti Köre elnök (utankeresok.hu)