Szélesebb körben nyit a társadalom felé a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Tolna megye északi részén gazdálkodik a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.. Fő tevékenysége az erdészet és a vadászat, amit nemzetközi színvonalon művelnek, de egyre nagyobb gondot fordítanak a közjóléti beruházásokra, fejlesztésekre is. Interjú a cég vezérigazgatójával, Gőbölös Péterrel.
A közjóléti beruházások által szélesebb körben tud nyitni a társadalom felé az erdőgazdaság – mondja a vezérigazgató. Kiemelt fontosságúnak tartja a gyermekek természettudatos nevelését, és nagy gondot fordítanak a helyi lakossággal, iskolákkal, a hatóságokkal és az önkormányzatokkal való szoros kapcsolattartásra.
– Különleges vadgazdálkodási rendeltetéssel bír a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. által kezelt területek mindegyike. Mit jelent ez, illetve milyen tényezők határozzák meg, hogy egy terület különleges rendeltetésű besorolás alá kerüljön?
– Négy önálló vadászterületünk van, ezek mindegyike különleges rendeltetésű. Elsőként a gyulaji vadrezervátumot említeném, amely nyolcezer hektáron terül el. Itt a dám genetikai állományának védelme az elsődleges szempont. 2011-ben lett különleges rendeltetésű a fennmaradó három területünk, a hőgyészi, a kisszékelyi, illetve a nagydorogi. A hőgyészi a szarvas genetikai tulajdonságai miatt, a kisszékelyi a dámállomány genetikai értékeinek védelme érdekében, a nagydorogi pedig az oktatás és kutatás tekintetében, elsősorban a vaddisznó vizsgálatának szempontjából lett különleges rendeltetésű terület.
– Fő tevékenységük, ami a jelmondatukból is kiderül, az „Erdő és vad harmóniája”. Miért fontos a közjólét egy kifejezetten erdészettel, vadgazdálkodással foglalkozó állami erdészeti részvénytársaságnak?
– Nagyon fontos eleme, megnyilvánulása cégünknek, hiszen a közjóléti beruházások által nyitni tudunk a társadalom felé, jobban, életszerűbben tudjuk bemutatni a munkánkat, ezáltal a kezelt erdőterületeink, illetve az arra kijelölt, a lakosság részére is nyitva álló erdőrészek ismertebbek, látogatottabbak, kihasználtabbak lesznek.
– Mindezek megvalósítására milyen anyagi forrásokat tudnak biztosítani?
– Egyrészt természetesen nagymértékű az önerő-felhasználás. Másrészt a Magyar Fejlesztési Banktól – mint tulajdonosi joggyakorlótól – származik pénzünk, köszönhetően a huszonkét állami erdészeti részvénytársaságtól az elmúlt években megkövetelt szigorú, költségtakarékos gazdálkodásnak, és e fegyelmezett vezetés hatására az alaptevékenységből származó nyereségnek. Ezen összegeket tudjuk közjóléti fejlesztésekre is fordítani, természetesen a tulajdonosi joggyakorlóval együttműködve, az ő támogatásával.
– Melyek ezek a fejlesztések?
– A legkiemeltebb az erdei iskolák rendszere. Fontos, hogy a gyerekeknek legyen egy olyan oktatási lehetősége, ahol tő mellett, a valós, kinti körülmények között ismerhetik meg a természet, az erdő szépségeit, sajátosságait. Erre normál iskolai keretek között kevés vagy csak korlátozott lehetőség adódik. Szerencsére egyre jobb, egyre fejlettebb erdőpedagógiai rendszer kezd hazánkban kialakulni, ami nagyban segítheti majd a természettudatos fejlődést. Az erdei iskoláknak saját, tematikus, kidolgozott programjaik vannak. Itt a madár-, az emlős-, a rovarvilág, a hüllők megismerése mellett a gyerekek betekintést nyerhetnek még a talajszint, a fák és cserjék, valamint a lágyszárúak szintjének világába, illetve az adott terület különleges természeti értékei is külön figyelmet kaphatnak. Meg kell említenem a tanösvényeket, ahol megfelelő installációs táblákkal az érdeklődők szöveges formában és fotókon is külön kihangsúlyozva látják azt, hogy mi található az őket körülvevő területen. Azt gondolom, hogy ha a gyerekek ezeken az oktatási terminusokon átesnek, akkor a kapott információból nyert tudásanyag nagymértékben meg fogja határozni a természethez való tudatos kötődésüket. Ez az egyik nagyon fontos eleme a közjólétnek. A másik tényező a turistautak, kilátók, esőbeállók, tűzrakók, különböző látogatóhelyek kezelése, fenntartása. Fontos az arborétumok, botanikus kertek felügyelete, de idetartoznak még az erdészeti múzeumok, illetve a kisvasutak világa is.
– Ezek a lehetőségek milyen formában valósulnak meg önöknél?
– Egy évtizedes fejlesztési folyamat része a lengyel-annafürdői erdészeti, erdei iskolánk, és a turisztikai, természetismereti központunk. Ennek különleges sajátossága, hogy megújuló és természetközeli közművekkel van ellátva, amely napelemből, napkollektorból, szélkerékből, szürkevízrendszerből és nádgyökérzónás szennyvíztisztítóból áll. Illetve van egy úgynevezett ökoházunk is, amely egy több mint százéves, vályogból készült épület, ahol azt próbáljuk megmutatni, a valóságban lemodellezni a gyerekeknek, hogy hogyan lehet közművektől mentesen, mégis emberhez méltóan és szépen élni. Itt van cserépkályha, kemence, szintén megtalálható a napelem, a napkollektor, vagy éppen a szélkerék. Akik idelátogatnak, mindezeket testközelből tapasztalhatják meg, amire azért is szükség van, mert sokuk egyáltalán nem tudja, hogy van a világnak egy ilyen alternatívája is. Bemutatjuk a gyerekeknek az ősi magyar kisállatfajtákat is, amelyek a tanyasi, falusi környezetben valamikor még gyakoriak, mindennaposak voltak, illetve van egy kis facsemete-gyűjteményünk az ősi magyar gyümölcsfajtákból is.
– Mekkora igény mutatkozik ezekre a programokra?
– Nyugodtan mondhatom, hogy igencsak keresettek ezek a tematikus programok. Sok a visszatérő látogatónk, mondhatni az egész ország területéről, külön kiemelve Budapestet. Itt a gyerekek jól érzik magukat, örömet jelent számukra, hogy nem aszfalton lépkednek, hanem az avaron, vizes vagy sáros talajon, és – bármennyire hihetetlen – ez is egy érdekes momentum, hogy ezt nagyon is élvezik. A tanárok azután – a gyerek visszajelzéseiből táplálkozva – évről évre újabb csoportokkal látogatnak el hozzánk.
– Mindezek, amiket eddig elmondott, alig érintik az önök fő profilját, az erdészetet és a vadászatot. Szükség van ennyi – úgymond – civil vállalásra?
– Egy erdő- és vadgazdálkodással foglalkozó cég nagyon sok egyéb olyan szereppel is bír, amely rendkívül fontos. Itt hangsúlyoznám a lakosságmegtartó képességét, a foglalkoztatásban betöltött szerepét. Gondolok itt elsősorban a közfoglalkoztatottakra, akiket elég magas létszámban alkalmazunk. Az óvodákkal, iskolákkal nagyon sok ponton próbálunk együttműködést létesíteni, illetve egyéb civil szervezetek kéréseinél is mindig partnerek vagyunk lehetőségeink és teherbírásunk mértékéig. Ugyanakkor a magánszféra turisztikai igényeit is megpróbáljuk kielégíteni. Itt szeretném megemlíteni, hogy szinte minden vadászházunk nyitva áll a pihenni vágyó vendégek előtt, mint fizető-vendéglátóhely. Nagyon népszerűek a vadászházaink, ahol a céges rendezvényektől kezdve akár családi nyaralásokat is le lehet bonyolítani. Az emberek egyre jobban szeretik a kikapcsolódás ezen formáját, mert kiváló, erdei környezetben pihenhetnek, megfelelő gasztronómiai és egyéb szolgáltatások mellett.
– Gyulajon található világviszonylatban is az egyik legjobb dámos vadászterület. Kiváló vadállománnyal rendelkeznek, több világelső agancsot viselő bika „felnevelésében” volt szerepük. Ezt az ágazatot is be tudják csempészni a közjóléti programba?
– Fontos küldetésünk, hogy a vadászatot méltó módon képviseljük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk, a gyulaji területeken a vadászat nagyon nagy szerepet tölt be, és ehhez mérten kifejezetten példásan kell képviselnünk a vadászat ügyét. Akár társadalmi szinten, akár vendégeinken keresztül nemzetközi vagy hazai viszonylatban. Ebben a vonatkozásban belföldről és külföldről egyaránt nagyon jó visszajelzéseket kapunk. Ez kiemelt ügy, hiszen manapság nagyon népszerűvé vált a magyar vadászati hagyományok bemutatása, ápolása. Fontosnak érezzük mindezek valósághű képviseletét, megismertetését a civil lakossággal. Ennek érdekében tavaly mi szerveztük a Tolna megyei vadásznapot, ami nagy siker volt. Vadgasztronómiai és trófeafesztivált is rendezünk – most már sokadik éve közösen a tamási önkormányzattal –, amit kiegészítettünk egy erdészeti, közjóléti programcsomaggal, s bemutatjuk a vadászathoz tartozó kulturális elemeket is. Szeretnénk a vadászatot a maga igazi értékén megismertetni mindenkivel, tudatosítani, hogy ez nem ördögtől való dolog, hanem egy ősi, szép, hagyományokkal rendelkező tevékenység. A vadászat is a tájgazdálkodás része, hasonlatos a mezőgazdálkodáshoz, csak mi nem növényeket vagy háziállatokat, hanem vadfajokat gondozunk.
– Összességében milyenek a visszajelzések?
– Az esetek döntő többségében pozitívak. Ami azért is fontos és jó, mert kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk a helyi lakossággal, a hatóságokkal, az önkormányzatokkal a kapcsolattartást, mind az oktatási intézményekkel, mind más vonatkozású társadalmi szervezetekkel. Hozzá kell tenni, hogy a gyulaji rezervátum egy zárt terület. A zárt terület kompenzálásaként részünkről mindenképpen nyitni kell a lakosság, a társadalom felé. Többek között ezért is fejlesztjük folyamatosan a Tamási mellett található miklósvári parkerdőt, ahol a tó partján, egy kis fakápolna mellett mindenki igénybe veheti az általunk kezelt erdei tornapályát, a kis vadasparkot és állatsimogatót, a játszóteret vagy éppen a turistaútrendszert.
– Ezek már megvalósult, a helyi lakosság érdekeit, pihenését célzó fejlesztések. Milyen feladatok várnak még önökre a közeljövőben?
– Nemrég indítottuk el a tengelici parkerdőnk kialakításának munkálatait. Ez most az egyik kiemelt beruházásunk. Felsőtengelicen van egy nagyon szép tó, és ennek környezetében található egy parkerdő, amelyhez ízesül egy másik erdőtömb. Itt található a Benyovszky család emlékkápolnája, sajnos rendkívül leromlott állapotban. Ezt akarjuk még az idén – már meglévő forrásból – felújítani, és terveink szerint létesítenénk mellé a későbbiekben egy kilátót is. A munkálatokkal előreláthatóan a jövő év első felére végzünk. Ha kész lesz, akkor ismét egy lépéssel közelebb kerülünk a társadalomhoz, hiszen a tó, a körülötte lévő sétány, az installációs táblák, a pihenőpadok mind-mind a közjót fogják szolgálni, és a látogatók pihenéséhez fognak nagymértékben hozzájárulni.
(mno.hu, Bors Richárd)
