Potyogtak az örömkönnyeim - Erdő-Mező Portré Komáromi Ferenccel, az Év Erdészével
Gyermekkora óta az erdőben dolgozik, munka mellett végezte el iskoláit is. Rajta kívül egyetlen magánerdős szakember indult el az Év Erdésze versenyen, amit végül sikerült megnyernie. Komáromi Ferenc nagyon sokat készült a megmérettetésre, és büszke az elért eredményre, ugyanakkor elmondta; sok feladat rámutatott arra, hogy van még hova fejlődnie. Az Erdő-Mező Online hosszan beszélgetett a 2014-es év legjobb erdészével - életéről, a magán-erdőgazdálkodás nehézségeiről és az eredményvárás feszült perceiről.
Erdő-Mező Online: Idén magánerdős erdészként Ön lett az első a már hagyományos Év Erdésze versenyen. Miért különleges, hogy most nem egy állami erdőgazdaság alkalmazottja győzött?
Komáromi Ferenc: Azért különleges, mert nagyon kevés magánerdős szakember vesz részt ezen a versenyen. Idén is mindössze ketten voltunk. Ráadásul mellettünk az állami erdőgazdaságok legjobb versenyzői indultak el a megmérettetésen. Igazából bárki megnyerhette volna a versenyt közülük, ha nem ilyen rövid az idő a versenyszámok teljesítésére. Nagyon sok múlt a gyors helyzetfelismerésen, és az eddig szerzett tapasztalatokon.
Erdő-Mező Online: Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy ilyen kevésen vesznek részt a versenyen a magánerdős szektorból?
Komáromi Ferenc: A magán-erdőgazdálkodó egy szűk keresztmetszetét végzi a teljes szakmai munkának. Ez nem azt jelenti, hogy a magánerdősök nem jó szakemberek, mindössze azt, hogy egy részterületnek a nagyon magasan kvalifikált szakemberei. A másik ok, hogy a magán-erdőgazdálkodók többsége már magasabb végzettséggel rendelkezik, például vadgazda mérnöki, vagy agrármérnök diplomával, így ők alapból nem vehetnek részt a versenyen.
Erdő-Mező Online: Mit lehet tudni Önről? Mit tart a legfontosabbnak az életében?
Komáromi Ferenc: Sopronban végeztem 1998-ban, és ez meghatározta a további életemet, hiszen a legtöbb ember már emiatt elismert az első találkozás alkalmával is. Aki pedig nem, annak később a munkámmal, teljesítményemmel bizonyítottam.
Szegény családban nőttem fel, rengeteget dolgoztam kiskoromtól fogva. Az iskolában szinte minden délután és hétvégén szerveztek különböző munkákat. A szakma nagy részét is ezek közben, a gyakorlatban tanultam meg. Rengeteg erdőt ápoltam, de a fakitermelésben is szerettem dolgozni. Sőt, még a Bükkbe is elmentem faszenet égetni, hogy pénzt keressek és tanuljak is egyszerre. Szerencsémre ott is a legjobbakkal hozott össze a sors; egy nyáron például farkaslakai székelyekkel dolgozhattam.
Fenyőmagokat is gyűjtöttem, főleg különlegeseket, mint például az atlasz cédrus, a mamutfenyő, a tiszafa vagy a jegenye fenyők. Az atlasz cédrus magjának gazdaságos kinyerésének technikáját egy tanárommal, Bolla Balázzsal dolgoztuk ki, aki apám helyett apám volt a suliban.
Az életben a „pacta sunt servanda” híve vagyok
(„a megállapodásokat teljesíteni kell” - a szerk.). Az adott szó kötelez, ha kimondtam és a kezemet nyújtottam, az úgy legyen. Mert a szavahihetőség, pontosság, precizitás az erdészek jellemzője volt, és még ma is az. Sőt, remélem, hogy ez a szakma minél tovább viszi ezeket a mai korban elismertnek nem nevezhető értékeket. Mindez egyébként nem csak a munkámra, a magánéletemre is igaz. A másik elvem, hogy ha tudok segíteni bárkin, akkor azt megteszem, viszont ártani nem akarok senkinek.
Erdő-Mező Online: Ha már a bemutatkozásnál tartunk, akkor mit lehet tudni a Hajdúerdő Kft.-ről?
Komáromi Ferenc: A Hajdúerdő Kft. 2002-ben alakult. A vállalat célként tűzte ki maga elé, hogy a térség egyik meghatározó erdőgazdálkodója és vadgazdálkodója legyen. Erdészeti szolgáltatásunk keretein belül erdőtelepítési- és felújítási feladatokat látunk el. Egy 4 hektáros csemetekertben erdészeti szaporítóanyagokat termelünk; kocsányos tölgyet, akác csemetét, valamint hazai és nemes nyár suhángot állítunk elő. Erdészeti szakirányítást mintegy 1500 hektáron végzünk, erdőgazdálkodási tevékenységet megközelítőleg 200 hektáron és vadgazdálkodási tevékenységet nagyjából 4500 hektáron folytatunk. A területünk apróvadas terület, ahol jellemzően mezei nyúl és fácán található, de jelentős a vaddisznó és őz állomány is.
Az erdőgazdálkodásba vont valamint a szakirányított területeken az elő- és véghasználatokból évente több mint 20000 köbméter faanyagot termelünk ki. Ennek a mennyiségnek döntő többsége nyárfából, akácból tevődik össze, valamint kevesebb mennyiségben kocsányos tölgy fafajból.
Erdő-Mező Online: Mióta dolgozik itt, és milyen feladatokat lát el?
Komáromi Ferenc: 2003. június 1-jén kezdtem dolgozni a cégnél, akkoriban fűrészüzem-vezető voltam 3,5 évig. Nagyjából 1 év után már erdészeti feladatokat is elláttam. Ez főleg faanyag osztályozás, vételezés, kiadás, vagonfeladás volt. 2007 elejétől az összes erdészeti munkát én kezdtem el irányítani a csemetetermesztéstől az erdőművelési feladatokon át a fakitermelésig. 2008 végétől pedig hivatásos vadász feladatköreim is lettek egy 4500 hektáros vadászterületen.
Erdő-Mező Online: Egy ilyen versenyen, de egyébként is biztosan sokat beszélget állami erdős kollégáival. Mi a legfőbb különbség Önök között?
Komáromi Ferenc: Először egy hasonlóságra hívnám fel a figyelmet, méghozzá arra, hogy mindenki a hatályos erdőtörvény szerint jól és tartamosan gazdálkodik. Egy nagy különbség, hogy egy magán-erdőgazdálkodónak több ideje és lehetősége van az optimális munkák elvégzésére. Ennek az az oka, hogy kisebb a gazdálkodás volumene. Az állami erdőgazdaságok esetében erre ritkán van lehetőség. Ezen kívül természetesen van különbség a fizetésben, juttatásokban is; az állami szektorban mindez sokkal több, mint nálunk, magánerdősöknél. De természetesen nem egy márkás öltönytől lesz valaki jobb erdész a másiknál, ez mindig a munkában fog megmutatkozni.
Erdő-Mező Online: Dolgozott valaha is állami társaságnál?
Komáromi Ferenc: Szerettem volna állami erdészetnél dolgozni. 2003 januárjában például a Nyírerdő Zrt.-hez adtam be a jelentkezésemet, de a felvételi elbeszélgetésen már úgy ültünk le, hogy nincs felvétel. Ugyanakkor a Hajdúerdő Kft.-hez ők ajánlottak be.
Erdő-Mező Online: Beszéljünk egy kicsit magáról a versenyről is. Hogyan készült a megmérettetésre?
Komáromi Ferenc: Először is a versenyszabályzatot szinte teljesen megtanultam, és a különböző feladatokat a lehető legmélyebben elsajátítottam. Mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban megpróbáltam annyira felkészülni, amennyire csak lehet. A verseny előtt az összes elméleti anyagot átolvastam, némelyiket szinte szó szerint megtanultam, például Nagy Csaba "Erdészeti növénytan" című könyvét. Ezt biztos alapnak éreztem.
Erdő-Mező Online: Mi volt a legnehezebb feladat?
Komáromi Ferenc: A szálaló üzemmóddá átalakító jelöléstől valamint a felismeréstől féltem a legjobban. De nem ezt rontottam el, hanem azt, amiben nagyon magabiztos voltam. Ilyen volt például a becslés vagy az erdősítés leírása. Egyébként mindenhol volt egy-két apró momentum a verseny során, ami kizökkentett a gondolatmenetemből. De ezért verseny a verseny!
Erdő-Mező Online: Volt olyan pont, amikor azt érezte, hogy meglehet az első hely? Ha igen, mikor volt ez?
Komáromi Ferenc: Az írásbeli és a felismerés után jött egy tanár, és kérdezte hogy kié a 14-es rajtszám. Mondtam, hogy az enyém. Megveregette a vállam, és annyit mondott viccesen mindenki előtt, hogy "képes voltál még 3 vagy 4 feladatot elrontani is". Ekkor odajött egy versenyzőtárs, és gratulált, hogy megnyertem a versenyt. Én viszont azt válaszoltam, hogy még 8 versenyszám is hátra van, így minden megtörténhet.
Egyébként az eredményvárás volt a legstresszesebb, mert még 3 versenyszám hiányzott, amikor vezettem 20 ponttal. Aztán kihoztak még két eredményt, és akkor már csak 2. voltam, 4 ponttal lemaradva. Rónai igazgató úr végül meghozta az eredményt, és az ebédlőben mindenki letámadta, hogy lássa az eredményét. Én meg csak ücsörögtem a székemen. Láttam, hogy keres valakit, és mikor megtalált, bólintott egy nagyot felém. Akkor már potyogtak az örömkönnyeim. Az utolsó pillanatig csak reménykedtem benne, hogy van esélyem. De azt fontos elmondanom, hogy az első öt között mindenkiből lehetett volna győztes, mert nagyon szoros volt a verseny, és a többiek is olyat rontottak a verseny hevében, amit munka közben, több idő alatt jó csinálnak.
Erdő-Mező Online: Mennyire nehéz magánerdős erdészként helyt állni egy ilyen versenyen?
Komáromi Ferenc: Mivel ez volt az első versenyem, ezért nincs viszonyítási alapom. A lényeg, hogy adott a feladat, amit körvonalazva megkap az ember, és abból a legjobbat kell kihozni, mint mindig. Alföldiként viszont úgy érzem, előnyben voltak a hegyi erdészek.
Erdő-Mező Online: Mit jelent Önnek ez az elismerés, amit a nagyon komoly szakmai tudásának köszönhet?
Komáromi Ferenc: Ez ez elismerés nagyon megtisztelő, és felemelő érzés. Amikor már mindenki gratulált, akkor sem akartam elhinni, hogy én vagyok most az "ország legjobb erdésze ". A kollégák a győzelem után még közvetlenebbek lettek velem.
Fontos, hogy nem fogok elszállni magamtól, hiszen ezen a versenyen megtudtam, hogy mik azok a kissé foghíjas részek, amiken még csiszolnom kell. Nekem ez a győzelem az erdész hivatásom megbecsülését jelentette. Nagy megtiszteltetés, hogy ott lehettem a versenyen, és hogy egy évig én lehetek az Év Erdésze!
Erdő-Mező Online: Végezetül, ha már a múltról és a jelenről is beszéltünk, nézzünk egy kicsit a jövőbe: hogyan látja a magán-erdőgazdálkodás jövőjét?
Komáromi Ferenc: Véleményem szerint a magán-erdőgazdálkodás felemelkedés előtt áll országszerte.
Erdő-Mező Portré rovatunk korábbi cikkeink >>>
(Gribek Dániel - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu; Képek Komáromi Ferenctől)
