Hajnaltáj: Dúl az akácháború
A civil környezetvédők támadják, mert bekúszik az őshonos erdőkbe, az erdészek védik, mert hasznos. Van-e arany középút? A kérdésre a Hajnal-táj kereste a választ.
Az akác léte- létjogosultsága körül nagy viták zajlanak az elmúlt években. Az egyik leggyorsabban növő fajta, gyorsan válhat például tüzelővé, és igen keresett, eladható, megmunkálható faanyag Európa-szerte, amely megkötötte a futóhomokot is. Ugyanakkor az akácosokban gyér vagy egyáltalán nincs aljnövényzet, invazív sarjról is gyorsan megered, kiszorítva ezzel az őshonos fajtákat.
Szalacsi Árpád, a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatója azt mondja, az Amerikából származó akácot most leginkább a civil szervezetek támadják invazív léte, agresszív terjedési tulajdonsága miatt támadják, bekúszik ugyanis az őshonos erdőkbe, amelyek aztán elkezdenek akácosodni.
A szakember ugyanakkor hangsúlyozza, a nyírségi akác a legtartósabb fafajunk, amely évszázadokon át munkát, megélhetést, jó minőségű mézet adott az alföldi embernek, és ma is nagyon keresett Nyugat-Európában, miközben itthon szinte nélkülözzük. Az akácból közel százféle termék készül, és felveszi a versenyt az esőerdőkből kikerülő fák faanyagaival is – hangsúlyozza a szakember, aki úgy gondolja: nincs ember, aki most meg tudja mondani, hosszabb távon nem lesz-e a jobb, kitartóbb a mindössze 2-300 éve betelepedett akác.
Szigetvári Csaba, az Emisszió Természetvédelmi Egyesület munkatársa úgy látja, az erdészetnek meg kellene találni az arany középutat, és az akácot oda telepíteni, ahol másra alkalmatlan, rossz minőségű szántó van, ez ellen a természetvédőknek sincs különösebb kifogásuk.
(MR/Hajnaltáj)
