Erdők és aggodalmak - A WWF válasza az OEE és a FAGOSZ közleményére
Erdészeti érdekképviseletek az elmúlt héten éles hangon bírálták a zöldombudsman nyilatkozatát, amelyet a magyarországi erdők gazdálkodásával kapcsolatban tett. A WWF Magyarország szerint fontos az erdőkkel kapcsolatos társadalmi párbeszéd, különösen akkor, ha az erdők helyzete természetvédelmi és közjóléti szempontból még korántsem megnyugtató. Mindezekről azért is időszerű szót ejteni, mert az alig négy éves új erdőtörvény módosítása a hírek szerint hamarosan ismét napirendre kerül.
Az Országos Erdészeti Egyesület és a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség „tényekkel nem megalapozottnak” tartja Szabó Marcell zöldombudsman (az alapvető jogok biztosának jövő nemzedékek érdekeiért felelős helyettese) nyilatkozatát, amely elsősorban a magyarországi erdőgazdálkodás természetvédelmi szempontú átalakítását szorgalmazza. „A zöldombudsman alaptalanul aggódik a magyar erdőkért” című közleményükben a két szervezet elutasítja az erdők jelenlegi helyzetére vonatkozó elmarasztaló állításokat, hangsúlyozza a megfelelő jogszabályi keretek meglétét, és kiemeli az erdészek szerepét az előremutató gazdálkodási irányelvek bevezetésében.
A WWF Magyarország elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az erdészeti ágazat az elmúlt két évtizedben véghezvitt. Ennek ellenére a zöld civilszervezet szakértői úgy vélik, hogy az erdők helyzete természetvédelmi szempontból még korántsem megnyugtató. Ezt nemcsak az erdészeti és természetvédelmi ágazatok évtizedes szembenállása jelzi, hanem többek között a természetvédelemhez kötődő szaktudományok, zöld civil szervezetek, turistaszövetségek és lakóhelyi közösségek rendszeres felszólalásai is. Ilyen formán a jövő nemzedék érdekeit képviselő zöldombudsman aggodalmai aligha megalapozatlanok.
Az erdészeti érdekképviseletek visszautasítják az erdők állapotára vonatkozó megállapításokat. A mintegy tíz éve elvégzett országos erdőtermészetesség vizsgálat azonban alátámasztja, hogy erdeink valamennyi tájegységben eltávolodtak a természetes állapotuktól. Az akácosok területe egyre növekszik, miközben az egyéb tájidegen kultúrerdők aránya is rendkívül magas. A turistautakkal behálózott hegyvidékek természetes erdei – tölgyesei, bükkösei – kevés korosztályból és fafajból állnak. Lépten-nyomon vágásterületek tarkítják a hegyoldalakat, ami a jelenleg is elterjedt ún. vágásos üzemmódnak köszönhető. Természetesen az elmúlt korok tájtörténetét, erdészetpolitikai döntéseit nem lehet a mai erdészeken számon kérni. A jelenlegieket viszont igen, hiszen az ágazat vezetőinek, érdekképviseleteinek jelentős befolyása van a felső szintű döntéshozatalra.
Az erdész szakma is elismeri, hogy az erdők természetvédelmi és közjóléti szerepét jobban értékeli ma a társadalom, mint korábban bármikor. Sokkal több családot érint az erdők nyújtotta „egyéb szolgáltatások” – a tiszta levegő és ivóvíz, az élővilág megismerése, a kikapcsolódás lehetősége – mint ahányan közvetlenül a fakitermelésből, fafeldolgozásból élnek. Az erdeink 95%-a ezzel szemben ma is elsősorban a faanyagtermelés céljait szolgálja, amit kevéssé ellensúlyoznak a látványos ökoturisztikai fejlesztések. Hiába vannak nemzeti parkjaink, azok védett, sőt fokozottan védett erdeiben is hagyományos módon fát termelünk, ami természetvédelmi szakmai szempontból elfogadhatatlan.
A WWF Magyarország álláspontja, hogy az erdőgazdálkodás jogszabályi kereteit, támogatási rendszereit úgy kell kialakítani, hogy a természetvédelmi, klímavédelmi, közjóléti szempontoknak jobban megfelelő őshonos erdők létrehozása, fenntartása kellő ösztönzést kapjon. A „tarra vágott hegyoldalak” látványáért felelős vágásos üzemmódot a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodással célszerű felváltani ott, ahol az lehetséges, mivel a szélesebb értelemben vett fenntarthatóságot csak ezzel a módszerrel lehet megközelíteni. Az átállás legfőbb motorjai eddig is az állami erdőgazdaságok voltak, ami kiválóan jelzi, hogy a szándék és a kellő szaktudás megvan a magyar erdész szakmán belül. Ugyanakkor további jogszabályi és anyagi ösztönzőkre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenleg, az erdőterület mindössze 3-4%-án alkalmazott módszer valóban elterjedhessen.
„A nemzeti parkokban pedig – amint azt a természetvédelmi törvény is előírja - létre kell hozni olyan övezeteket, ahol a természet megőrzése az egyetlen cél, és ahol nincs faanyagtermelés. Csaknem négy évtizeddel az első erdős nemzeti parkunk létrehozása után ez több mint időszerű.” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője. A WWF Magyarország jó esélyeket lát arra, hogy az erdész és a természetvédő ágazat megtalálja a közös céljait, és olyan irányba fordítsa a XXI. század erdőgazdálkodását, ahol nemcsak a gazdasági, hanem a természetvédelmi és közjóléti szempontok is jobban érvényesülnek. Az erdőtörvény módosításának és valamennyi jogszabályi változtatásnak ezt a célt kell szolgálnia – a jövő nemzedékeinek érdekében is. Hogy egyre kevesebbeknek jusson eszébe az erdeinkért aggódni.
Gálhidy László Erdővédelmi Programvezető
(Greenfo.hu)
