Erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodási stratégia az osztrák-magyar határtérségre

Érdekes és hasznos tanulmány jelent meg a közelmúltban a REIN-Forest program részeként, ami az Interreg határon átnyúló támogatás révén készült el. Az "Erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodási stratégia az osztrákmagyar határtérségre bükk és kocsánytalan tölgy fafajokra" című anyag számos fontos információt tartalmaz, és ajánlásokat is tesz az erdőgazdálkodók számára.

h i r d e t é s

A TELJES TANULMÁNYT IDE KATTINTVA TÖLTHETI LE >>> Alább csak a tanulmány egy részét találja!

A kutatás háttere

A 21. század egyik legkomolyabb kihívása az antropogén éghajlatváltozás és annak következményei. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint még optimista kibocsátási forgatókönyv (RCP 4,5) mellett is 2 Celsius-fok körüli felmelegedés várható az évszázad végére, de a pesszimista forgatókönyv (RCP 8,5) már 6 Celsius-fokos növekedést prognosztizál. Ezek a változások jelentős hatással lesznek természeti környezetünkre, beleértve erdeinket is. Ausztria közel felét, Magyarország mintegy egyötödét erdők borítják (www.fao.org), mindkét országban a melegedő éghajlat hosszú távon befolyásolja az erdők növekedését, termelékenységét, vitalitását és fajösszetételét (Spathelf és mtsai. 2014). A változások – elsősorban a hőmérséklet emelkedése, a csapadékeloszlás változása és a szélsőséges időjárási események növekvő gyakorisága (Gálos és mtsai. 2007) – sebessége meghaladja azt az ütemet, amihez fafajaink természetes folyamatok révén alkalmazkodni képesek. Az éghajlatváltozás következményei sokrétűek lehetnek: egyes fafajok képesek lehetnek tolerálni alkalmazkodottságuknak függvényében vagy gyors migráció révén, míg mások eltűnhetnek az adott régiókból, és más, akár invazív fajok válthatják fel őket. Bár ezek a megváltozott környezeti feltételek eltérően érintik a fafajokat és az élőhelyeket, az erdők biológiai sokfélesége és a helyi fafajok összetétele a jövőben számos régióban megváltozhat (Buras – Menzel 2018). Korlátozott természetes migrációs képességet és helyi alkalmazkodást feltételezve számos faj várhatóan jelentős élőhelyvesztést fog elszenvedni (Dydreski és mtsai. 2017). A 21. század végéig az erdők jelentős változásokon mennek keresztül. Az emberi beavatkozás elkerülhetetlen a megváltozó éghajlat által okozott károk egy részének enyhítésére. Az érdekelt feleknek, így erdőgazdálkodásnak is minimalizálnia kell mind az éghajlattal kapcsolatos környezeti, mind a gazdasági kockázatokat, mert nemcsak az ökológiai következmények rémisztőek, hanem a gazdasági hatások is súlyosak lehetnek. eeszt_bakony_60

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítése érdekében az erdőgazdálkodóknak alternatív művelési módszereket kell megcélozniuk. Az elterjedési terület változása, az élőhely- és diverzitás-vesztés kompenzálását szolgáló egyik megközelítés a megfelelő, ellenálló és potenciálisan alkalmazkodott származások, mint szaporítóanyag-források, vagy akár új fafajok alkalmazása (Sousa-Silva és mtsai. 2018). Ez a – hazai szaknyelvbe még nem megfelelően átültetett – „assisted migration”, mely fajok vagy populációk természetes elterjedési területen belüli vagy akár azon túli, ember által végrehajtott áttelepítése olyan új helyekre, amelyek jövőbeli éghajlati viszonyai megfelelnek azoknak, amelyekhez az adott génállomány alkalmazkodott (Benito-Garzon – Fernandez-Manjarrés 2015). Az áthelyezés tudományos alapjait a jövőbeli éghajlati viszonyokra vonatkozó előrejelzések, az ezek ismeretében kidolgozott elterjedés- és kockázati modellek jelentik. Mivel a fafajok, populációk korlátozott ütemű természetes vándorlásuk és a földrajzi akadályok miatt nem képesek lépést tartani a gyors éghajlatváltozással, az emberi közreműködéssel felgyorsított migráció alapvető eszközként szolgálhat az alkalmazkodó erdőgazdálkodás számára, amellyel fokozható, de legalább fenntartható az erdei biodiverzitás alappilléreinek számító, őshonos állományalkotó fafajaink stabilitása, az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak szintje.

A kutatás célja

Tevékenységünk célja a lokális „assisted migration” rendszerek kialakításának támogatása annak érdekében, hogy növeljük a határtérség erdeinek stabilitását az éghajlatváltozás közepette. Ezért áttekintettük és értékeltük az erdészeti szaporítóanyag termelésével, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos nemzeti jogszabályokat és a hatósági, ellenőrzési eljárásrendeket; az elterjedésmodellek alapján értékeltük a bükk és a kocsánytalan tölgy sérülékenységét a programterületre vonatkozóan, összefoglaltuk a jövőben várható változásokat; ajánlásokat fogalmaztunk meg az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodással és áthelyezéssel kapcsolatos tevékenységeket illetően.

Ajánlások

Az erdőket érintő gazdálkodás, így a természetes vagy mesterséges felújítás is az erdészeti genetikai erőforrások okszerű hasznosításán alapul. A természetes felújítás alapját a helyi génállomány jelenti, míg a mesterséges felújítás során gyakran, sőt jellemzően máshol megtermett, megtermelt szaporítóanyag kerül felhasználásra. Erdészeti szaporítóanyaggal évszázadok óta kereskednek Európa-szerte és ma is nagy mennyiségben kerül piacra, mivel az erdőgazdálkodók igyekeznek minimalizálni az erdőfelújítás kockázatait és költségeit. A legtöbb európai országban megfogalmazásra kerültek irányelvek, ajánlások az adott területen vagy földrajzi régióban felhasználható fajok vagy akár származások kiválasztására. Ezek az ajánlások azonban többnyire a jelenlegi vagy múltbeli éghajlati viszonyokon alapulnak. Ezért ezek korlátozottan és kellő óvatossággal használhatók csak azon szaporítóanyag-források kiválasztásához, amelyek megfelelő növényanyagot szolgáltatnak stabil, ellenállóképes állományok kialakításához a maitól jelentősen eltérő éghajlati viszonyok között. Helyi már nem a legjobb többé Az eltérő ökológiai feltételek között tenyésző erdőkre eltérő minőségű és intenzitású szelekciós nyomás hat. A természetes szelekció eltávolítja a kevésbé alkalmazkodott genotípusokat, így kialakul a helyi alkalmazkodottság, a termőhelyet optimálisan hasznosítani képes populációval. Ez a meggondolás szülte az "a helyi a legjobb" (MCPFE, 1993) paradigmát. Kétségtelen, hogy stabil környezeti feltételek között idővel lezajlik olyan mértékű alkalmazkodás, amely garantálja a túlélést és az optimális produkciót. A gyors éghajlatváltozás viszont szétzilálja a helyi környezet és a helyi alkalmazkodás közötti kapcsolatot, megkérdőjelezve a fenti alapvetést (Gaviria és mtsai. 2019). Az erdészeti genetikai erőforrások megőrzése, hasznosítása, az erdészeti szaporítóanyag jelentőségéről az éghajlatváltozással összefüggésben ágazati politikai szintű párbeszéd indult meg a FOREST EUROPE keretében (Koskela et al 2007). Számos európai projekt, köztük az Interreg CE SUSTREE vizsgálta a származási körzetek kontinentális szintű harmonizálásnak lehetőségét, újraértékelte a meglévő származási kísérleteket annak előrejelzésére, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja az erdőtakaró összetételét és stabilitását, és hogy az egyes fajok és származási körzetek populációi hogyan fognak teljesíteni a változó éghajlati viszonyok között. A szaporítóanyag szisztematikus áthelyezésével támogatott migrációt egyedülálló lehetőségként és értékes opcióként azonosították a jövőbeli erdők éghajlati alkalmazkodásának fokozására (Konnert és mtsai. 2015). A támogatott migráció, mint lehetőség A jelenlegi klímaváltozás olyan ütemben alakítja át az európai erdők élőhelyeit, hogy az evolúciót és alkalmazkodást hajtó természetes folyamatok (szelekció, génáramlás, migráció) nem képesek elég gyorsan hatni. Ezért a támogatott migráció formájában történő, tervezett és rendszeres emberi beavatkozásra van szükség azért, hogy meggyorsítsuk az erdők ökológiai viszonyokhoz történő alkalmazkodását– különösen azokon a területeken, amelyeket a legsúlyosabban érint már vagy fenyeget a jövőben az éghajlatváltozás. A tudomány számtalanszor bemutatta, hogy az erdei fafajok által hordozott és fenntartott, hatalmas fajon belüli sokféleség egyedülálló erőforrást jelent az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. E sokféleség kihasználását kell elsősorban megcélozni, mielőtt más őshonos vagy idegenhonos fafajt alkalmazunk alternatívaként (lásd "Three lines of defense", SUSTREE Policy Brief #2, Chakraborty és mtsai. 2019). tolgy_csemete

Szaporítóanyag-felhasználási javaslatok a programterületen A sérülékenységi elemzés eredményei alapján a határrégióban jelentős változások várhatók a természetes erdők fajösszetételében. Mindkét modellfajnak élőhely- vagy legalábbis demográfiai veszteségekkel kell szembenéznie a modellezett terület nagy részén az évszázad végére. A legsúlyosabb változások a programterület magyar oldalán és Burgenlandban várhatók. A nem sérülékeny előfordulásokban az erdőgazdálkodók számára ajánlott az őshonos fajok felújítása a helyi legjobb gyakorlatok szerint, legyen szó mesterséges vagy természetes módszerekről. A helyi szaporítóanyag használata nem ellenjavallt, azonban előalkalmazkodott forrásokból származó anyaggal történő kiegészítés ajánlott a pótlások, a természetes újulat kiegészítése során. Közepesen sérülékeny helyeken előalkalmazkodott anyag kiegészítő vagy kizárólagos használata erősen ajánlott. A stabilitás fenntartása érdekében törekedni kell elegyes állományok kialakítására, ahol az alternatívát jelentő fajok kompenzálhatják a modellfajok csökkenő arányát, produkcióját. A súlyosan sérülékeny területeken, ahol az előfordulási valószínűség előrevetített csökkenése több mint 50% helyi szaporítóanyag felhasználása esetén, a támogatott migráció bevezetése megkerülhetetlen. Az erdőgazdálkodóknak, természetvédelmi kezelőknek javasoljuk, azonosítsák azokat a populációkat, amelyek képesek elviselni a terület jövőbeli éghajlati viszonyait, és ilyen szaporítóanyag-forrásokra támaszkodjanak mesterséges felújítás vagy erdőtelepítés során. Amennyiben léteznek megfelelő források, részesítsék előnyben a honos fajokat, mielőtt idegenhonos alternatívákhoz folyamodnak. Döntéstámogató rendszerek A projektpartnerek által kidolgozott, országos szintű szaporítóanyag-ajánlók mindkét országban működtek már a REIN-Forest előtt (Ausztriában http://bfw.ac.at/hkd/herkauswahl.eignerqry, hazánkban http://www.ertigis.hu/intranet/krfv/klimarfv.htm). A kontinentális léptékű SusSelect döntéstámogató eszközt a SUSTREE projekt keretében fejlesztették ki, amelynek mobiltelefonos alkalmazása nyilvánosan és ingyenesen elérhető, letölthető a Google Playről (https://play.google.com/store/apps/details?id=com.topolynx.susselect) vagy más alkalmazásdepókból (https://apkpure.com/susselect/com.topolynx.susselect/). Kontinentális fókusza miatt a SusSelect képes koherens ajánlásokat tenni a program teljes területére. Javasoljuk, az erdőkezelők mérlegeljék ezen döntéstámogatási eszközök sajátságait, szolgáltatásait, alkalmazhatóságát és használják azt, amelyik leginkább megfelel saját igényeiknek és elvárásaiknak. Tudásbázis felépítése A helyi alkalmazkodottság már csupán rövid, az erdőgazdálkodás termelési ciklusánál rövidebb időtávlatra vonatkoztatható. A szaporítóanyaggal kapcsolatos döntések eredményeinek, következményeinek – sikereinek vagy kudarcainak – nyomon követésével a gazdálkodók képesek lesznek stratégiáikat módosítani. A visszacsatolás, az alkalmazkodó gazdálkodás szempontjából kulcsfontosságú lesz a növényanyaggal kapcsolatos információ (származás, genetikai változatosság, alkalmazkodottság, gyűjtési, termelési módszerek, minőség) megőrzése, összegyűjtése, értékelése. Mint fentebb említettük, a szaporítóanyag nyomon követése a termelési és kereskedelmi lánc során ugyan biztosított, azonban az erdősítésbe kikerülve a nyom megszakad. Annak érdekében, hogy szilárd tudásbázist hozzunk létre a támogatott migrációban rejlő potenciálról, alkalmazhatóságáról és következményeiről, nyomatékosan javasoljuk, hogy (1) tartsák nyilván az egyes erdőrészletekben felhasznált szaporítóanyag forrását, forrásait, őrizzék meg ezt az információt akár a részletszintű leírásokban, akár a certifikációs rendszerhez kapcsolódóan, a terepi teljesítmény (hozam, ellenálló-képesség) értékelésének lehetővé tétele érdekében; (2) kerüljön kidolgozásra egy hatékony és egyszerű rendszer, amely alkalmas a szaporítóanyagmozgatás eredményeként létrehozott állományok állapotának és teljesítményének monitoringjára, az adatok rendszeres értékelésére és visszacsatolás megfogalmazására a gazdálkodók, illetve a döntéshozók irányába; (3) az éghajlati alkalmazkodás vizsgálatának céljára szolgáló származási kísérletek létesítése és értékelése érdekében történjenek közös erőfeszítések, amelyek nem csak tudományos eredményekhez, hanem az assisted migration rendszer gyakorlati megvalósításához nyújtanak alapot. (vasmegye.hu/)