Első blogbejegyzésem és a Titokzatos őzbak

Régóta gondolkodom azon, hogy főszerkesztőként illene egy blogot indítanom az Erdő-Mezőn, amelyben a szokásosnál kötetlenebb formában, személyesebb hangnemben írhatok arról, ami köthető a szakmánkhoz, de nem feltétlenül szakmai téma. Arról, hogy milyen jó vagy éppen rossz élményekben van részem a munkám során.

Már eddig is nagyon sok mindent megírhattam volna. Olvashattatok volna arról, hogy mekkora élmény volt a tavalyi első, és az idei második olyan FeHoVa, ahol kiállítóként vehettünk részt. Hiszen alig akadt egy szabad percünk, mikor ne jött volna valaki dicsérni a honlapot, bemutatkozni, hogy ezt és ezt a képet Ő küldte, stb. Egy-egy ilyen kiállítás alkalmával az egész csapat feltöltődik, amire nagy szükségünk is van. De írhattam volna már arról is, hogy mekkora élmény volt az osztrák AustroFoma rendezvényen, hogy bárkihez mentünk oda, aki magyarul beszélt, mindenkinek felvidult az arca, amikor meghallotta, hogy mi bizony az Erdő-Mező szerkesztői vagyunk. Írhattam volna már arról is, hogy milyen fogadtatásban részesítenek bennünket a Keszeg Feszt idején zajló fakitermelő versenyeken, de persze arról is, hogy időnként van, ami (vagy aki) megnehezíti a munkánkat. Utóbbi szerencsére nagyon ritka. Most azonban végre elhatároztam, hogy elindítom a "főszerkesztői blogomat" - remélem, folytatni is fogom. Ha néha nagy szünetek lesznek két bejegyzés között, akkor annak nagyon egyszerű oka van: túl sok az egyéb, a blogomnál fontosabb munkám. De akkor most nézzük az első témát, amelyről írok. Elsőre talán messziről indulok, de hamar kiderül, hogy mi is a lényeg erdész-vadász szakmai szemmel! A Titokzatos őzbak az idei Wass Albert felolvasáson Néhány évvel ezelőtt barátaimmal városomban, Pilisvörösváron kétszer is szerveztem felolvasómaratont. Egyszer az elcsatolt területek íróinak, költőinek műveiből, egyszer pedig kifejezetten Wass Albert írásaiból lehetett felolvasni. Utóbbi 12 órán keresztül tartott. [caption id="attachment_27070" align="aligncenter" width="600"]

A szerző felolvasás közben Pomázon[/caption] 2016-ben a 25 órás országos Wass Albert felolvasás két állomásán lehettem jelen, mint felolvasó. Külön öröm, hogy az egyik helyszín hosszú idő után ismét Pilisvörösvár volt, méghozzá a Művészetek Háza. A másik helyszínnek a 25 órát ténylegesen is teljesítő Pomázt választottuk. Így legalább az általam működtetett Varkapu.Info regionális hírportál működési területén zajló két rendezvényről hírt is tudtam adni. Azon, hogy mit is olvassak fel, nem sokat tűnődtem, hiszen a magyarságom mellett arra is büszke vagyok, hogy vadgazda mérnöknek tanultam, és újságíróként a vadgazdálkodással, erdészettel is kiemelten foglalkozom, mint az Erdő-Mező Online és Magazin főszerkesztője. A választott írás így a Titokzatos őzbak című novella lett, amely már-már "Fekete István-i" minőségben mutatja be a vadászatot övező minden apró motívumot, érzést, körülményt. A fegyver szagától az avar hangján keresztül a szúnyogok csípéséig és a semmihez sem fogható izgalomig. Wass Albert híresen nagy vadász volt, regényeiben, verseiben, novelláiban rendszeresen felbukkan egy-egy erdész, vadász, a téma végigkíséri a Funtineli boszorkány, az Elvásik a veres csillag és számos más művét. De ennyire gyönyörűen, őszintén egyik könyvében sem fogalmazza meg, hogy számára mit is jelent a vadászat. Ezzel a novellával tehát nem csak Wass Albert szellemének adóztam február 25-én, de az erdész-vadgazda hivatást is közelebb hozhattam a több tucat emberhez, aki végighallgatta az író első nyúllesének történetét, amit váratlanul egy titokzatos őzbak koronázott meg...

Miért is meséltem el nektek ezt a történetet? Az ok nagyon egyszerű. Ez a program jól szemlélteti, hogy sokszor olyankor is lehetőségünk van szólni az emberekhez, amikor talán nem is gondolnánk. Az életünk számos területén megmutathatjuk, hogy erdészek, vadászok vagyunk, és jó példával járhatunk elől. Számomra a Wass Albert felolvasás egy jó program, kikapcsolódás volt menyasszonyommal, valamint anyósommal és apósommal. A kellemes szórakozást azonban - ahogy mondani szokás - össze tudtam kötni a hasznossal. Nem kizárt, hogy legközelebb ezt ti is megtehetitek valahol - legyetek akár fakitermelők, gépkezelők, erdészek, vadgazdálkodók vagy vadászok. A jó példa bemutatása soha nem hiábavaló és soha nem felesleges! A fotót köszönöm a pomázi szervezőknek! Gribek Dániel főszerkesztő A kép forrása: Pomáziak Pomázért Facebook oldal