Az elnémult völgy vallomása

Az 1945 márciusában a Gánt melletti Kápolnapusztán kivégzett férfiak emlékére koszorúztak szombaton délelőtt az erdei helyszínen. A háborúban a közelben megsemmisült kistelepülés utolsó megmaradt lakóépületéből a tervek szerint emlékhely lesz a jövőben.

h i r d e t é s

Jó negyed óráig is eltart, míg a felázott talajú erdei úton megközelítjük az egykor nyüzsgő életű apró sváb települést, Kápolnapusztát. Ma leginkább csak a Vértesi Erdő Zrt. által gondozott erdei temető és emléktábla vezet nyomra: ennek földjében nyugszanak azok a honvédek és civil lakosok, akik 1945 tavaszán itt vesztették életüket. A visszavonuló oroszok egyik elitalakulata ugyanis bosszúból valamennyi, 15 éven felüli kápolnapusztai férfit agyonlőtte. Az özvegyek és árvák képtelenek voltak együtt élni a kegyetlen és igazságtalan múlttal, amiről évtizedekig még csak beszélniük sem volt szabad. Elköltöztek, a falucska teljesen kihalt, épületei összedőltek. A gántiak maguk is csak hosszú évekkel később szembesültek a valósággal, addig csak egymás között suttoghatták, mi is történt azon a bizonyos március 16-án. A temető sírjain nevek és "ismeretlen" feliratok. Egyes családok - például a Schmidtek - valamennyi férfitagjukat elvesztették, sorjáznak a kivégzett nevei a modern bádogtáblákon - amott régi kőkeresztek, egyszerű fa fejfák. A fekete emléktáblát 1993-ban emelte az erdőkezelő vállalat az itt nyugvókért. A szombati eseményt egyszer már el kellett halasztani - a március közepi hirtelen hóviharok megakadályozták a megtartását. Most azonban rengetegen gyűltek össze a kis temetőben. SAM_3694

A Himnusz hangjai után ünnepi beszédek következtek: a gánti polgármester-asszony, Spergerné Rádl Ibolya mellett Tessely Zoltán, a térség kormánypárti országgyűlési képviselője és a Vértes Zrt. vezérigazgatója, Kocsis Mihály is elmondta ünnepi gondolatait. Versek, zeneszámok tarkították a műsort: Rádl Péter kifejező szaxofonjátéka és a Simándy-díjas Mészáros János Elek drámai erejű éneklése. A történelmi egyházak képviselői is szóltak a kivégzettekről, s a megemlékezés során felolvasták Kövér László, az Országgyűlés elnökének ezen alkalomra küldött mondatait. SAM_3695

A számos koszorúzást nem csak a társadalmi szervezetek képviselői nézték végig, de azok az egykori kápolnapusztaiak is, akik a még ma is a környéken lakókkal együtt úgy gondolják, valóban nem lehet megengedni, hogy feledésbe merüljön a 68 évvel ezelőtti tragédia. Köztük, két - már szintén nagymama korú - rokonára támaszkodva egy igen idős asszony hallgatta a beszédeket, emlékezéseket. Arcán nem látszott bár a jelen bánata, de a szeme mindent elárult: valakire ő is emlékezett a vastag fejkendő takarásában. Valakire, akiről ennyi év után most vallott az egykor elnémult vértesi völgy. (Kocsis Noémi - feol.hu)