2025. november 1. szombat,
Marianna napja
Marianna napja
A Kék-hegy közvetlenül a megyehatáron áll, napjainkban Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozik. Hogy pontosan mi okozta a hét magasrangú katona halálát, Vándor Károly repüléstörténész kezdte el kutatni. A bakonyi helikopterbalesetet aligha meglepő módon, 1987-ben hétpecsétes titokként kezelték mind a magyar, mind a szovjet államszervek. Pár évvel a rendszerváltás után vált bizonyossá, hogy az öt szovjet tábornok vesztette életét hazánkban. "A tököli szovjet vegyes század helikoptere a tököli repülőtérről indult a Pápa közel, Nagytevel melletti harcálláspontra. Nagytevel mellett volt a szovjet Déli Hadseregcsoport tartalék harcálláspontja, az atombiztos objektum földdel fedett bunkerrendszerben kapott helyet" - írja Vándor Károly, a "Légierő Társbérletben" című könyvében.
[caption id="attachment_25733" align="aligncenter" width="600"]
A katasztrófa helyszíne[/caption]
"Az üzemanyag pillanatok alatt lángra kapott"
Miután a helikopter nekicsapódott a Kék-hegynek, bakonyi favágók, erdészek siettek a bajbajutott katonák segítségére. Egykori vezetőjük, Vigh József nyugalmazott kerületvezető erdész elevenítette fel emlékeit lapunknak a szörnyű napról.
"Ködös őszi nap volt. A kisszépalmapusztai vadászháznál tartózkodtam, amikor délkeleti irányból, Zirc felől közeledő helikopterre lettem figyelmes kora délelőtt. A gép szemmel láthatóan alacsonyan repült, a motor hangja `rossz´ volt. `Ez a gép nem fog elrepülni Pápáig´ - gondoltam ösztönszerűen. Nem sokkal később reccsenést hallottam az erdészházhoz közeli Kék-hegy irányából. Favágó munkatársaim kiabálva rohantak felém, hogy helikopter zuhant arra a területre, ahol épp dolgoztak. Azonnal hívtam a főnökömet és kértem, hogy értesítse a mentőket.
Ezt követően szaladtam a hegyre, akkor még pár perc alatt könnyedén meg tudtam mászni. Amikor a helikopterhez értem, a pokol fogadott. Az üzemanyag pillanatok alatt lángra kapott, a környező fákat is lángba borította. Az izzó roncsból próbáltuk volna menteni az eszméletlen embereket, de reménytelen volt. A másodpilóta helyén ülő, viszonylag fiatal tisztet az egyik favágó, Palkovics Antal szabadította ki a lángoló gépből. Több mint bátor tett volt. Tóni pár éve halt meg, megérdemli, hogy az utókor megismerje a nevét. A saját életét kockáztatta, bármikor felrobbanhatott volna a helikopter" - folytatta Vigh József.
[caption id="attachment_25734" align="aligncenter" width="600"]
Vigh József[/caption]
Miért nem szállították el a mentők azonnal az egyedüli túlélőt?
"Az eszméleténél lévő, másodpilóta helyén ülő férfit pokrócban vittük le az erdei úton lévő lovasfogatokhoz. A sérült beszélt, de nem értettük, mit mond. A Zircről küldött mentő gyorsan a helyszínre ért, ám nem szállították el azonnal az egyedüli túlélőt. Megkérdeztem tőlük, miért nem indulnak, mire azt a választ kaptam: `megtiltották nekik, hogy elszállítsák a szovjet katonát´.
[caption id="attachment_25735" align="aligncenter" width="600"]
Ide hozták le a túlélőt[/caption]
Ezután katonai UAZ típusú mentőautó jött, amely a sérültet a párszáz méterre lévő tisztásra vitte. Ide le tudott ereszkedni az a katonai helikopter, amely tudomásom szerint a győri kórházba szállította a szovjet férfit" - folytatta Vigh József.
A negyvenes években egy német és egy amerikai katonai gép szintén lezuhant a Kőris-hegyen
Bár a katasztrófát követően a szovjet haderő gondosan összetakarította és elszállította a helikopter roncsait, néhány darab elkerülte a figyelmüket. Ezeket Vigh József évekkel később összegyűjtötte a fiával.
Dr. Vigh Tamás kutatta a bakonyi légi szerencsétlenségeket, írása ("Légi balesetek a Kőris-hegy térségében") a Magyar Repüléstörténeti Társaság évkönyvében jelent meg 2010-ben.
1944-ben a német Luftwaffe Messerschmitt típusú vadászgépe csapódott a Kék-hegybe, míg két évvel később egy C-47-es típusú amerikai katonai szállítógép zuhant le Kőris-hegyen. Ezekre a balesetekre új cikkben visszatérünk.
A szörnyű tragédia után kitüntetéseket osztogattak a szovjetek
"Aki részt vett a mentésben, meghívták a budapesti szovjet nagykövetségre. Az Andrássy útra voltunk hivatalosak, kitüntetést kaptunk. Természetesen diszkréten kezelték a pezsgős fogadást. Összesen 5000 forintot kaptunk jutalmul, ami akkor jelentős pénznek számított.
[caption id="attachment_25736" align="aligncenter" width="332"]
Palkovics Antal kitüntetése - kép: Magyar Repüléstörténeti Társaság évkönyve (2010)[/caption]
Akadt egy kárpátaljai, magyar származású szovjet tiszt, vele egész jól elbeszélgettem. Miután megtaláltuk a közös hangot, nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle: hogy van a fiatal férfi, akit sikerült kimenekíteni a tűzpokolból? A beszélgetőpartnerem zavarba jött és türelmemet kérte. Az egyik ajtón sietve távozott. Soha többet nem láttam.
[caption id="attachment_25737" align="aligncenter" width="600"]
A hegyre terepjáróval sem egyszerű feljutni - fotók: Bálint Ferenc (Kerozingőzös.hu)[/caption]
A tábornokok hivatalosan a mai Ukrajnában és nem Bakonyban hunytak el
Az ünnepélyes fogadáson nem derült ki, mi történt az egyedüli túlélővel. Pár héttel később az újságokban megjelent rövidhírekből sikerült összeraknom, hogy ő szintén meghalt. A baleset helyszínét meghamisították. A tábornokok hivatalosan a mai Ukrajnában és nem Bakonyban hunytak el.
[caption id="attachment_25738" align="aligncenter" width="600"]
Palkovics Antal családjánál `látogatóban´ a szovjet katonai ügyészség. A találkozó légköre barátságos volt - kép: Magyar Repüléstörténeti Társaság évkönyve (2010)[/caption]
Bennem a mai napig sok megválaszolatlan kérdés maradt a helikopter-szerencsétlenségről. Sztálin óta a szovjet tábornokok közül sokan nem természetes halált haltak. Azok a magasrangú katonák, akik odavesztek a Kék-hegyen, véleményem szerint szintén gyanús körülmények között távoztak az élők soraiból" - zárta szavait a nyugalmazott bakonyi erdész.
(kisalfold.hu)