Az ártéri erdők természetvédelmi célú kezelése az ausztriai Duna-Ártéri Nemzeti Park területén – I. rész (+KÉPEK)

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2016.10.25.
• Kategória: Kiemelt, Külföld, Természetvédelem
• Forrás: 41835

Október elején ötven magyarországi erdész és természetvédelmi szakember vett részt a LifeInForest, azaz „Élet az erdőben” projekt részeként szervezett szakmai úton, amelynek célpontja az ausztriai Donau-Auen vagyis Duna-Ártéri Nemzeti Park volt. Az érdeklődők a szomszédos ország természetvédelmét, azon belül is az ártéri erdők kezelését ismerhették meg testközelből. Érdekes tapasztalatokból és magyar szemmel nézve esetenként kissé furcsa megoldásokból nem volt hiány. TELJES KÉPGALÉRIA A DUNA-ÁRTÉRI NEMZETI PARKBÓL >>> Összefogás a magyar erdők élővilágáért A 2015-ben elindult LifeInForest projekt a Natura 2000 erdők védelmét tűzte ki céljául, méghozzá összefogást teremtve több erdészeti és természetvédelmi szervezet között. A legfőbb törekvés egy közös tanulási folyamat elindítása és a szakemberek közötti kommunikáció elősegítése, amelyben a WWF Magyarország vezetésével részt vesz az Országos Erdészeti Egyesület (OEE), a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ), a Pilisi Parkerdő Zrt. valamint három nemzeti park: a Bükki Nemzeti Park, a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park. Az „Élet az erdőben” elnevezésű, LIFE13 INF/HU/001163 azonosító számú szakmai projekt elméleti és gyakorlati tudásalapot szeretne teremteni a Natura 2000 hálózatba tartozó erdők kezeléséhez, az erdőtervek megújításához - mindezt persze természetközeli szemlélettel. Ennek részeként jutott el tehát a félszáz magyar erdész és természetvédelmi szakember Ausztriában, ahol rengeteg tudásra és tapasztalatra tehettek szert, ahol láthatták, hogy miként kezelik a védett, Natura 2000 ártéri erdőket az osztrák kollégák. Nemzeti park a Duna árterében A Magyarországról érkezett szakemberek egy igazán különleges, és némiképp egyedi gondokkal küzdő nemzeti parkot ismerhettek meg Bécshez közel; egy igazi zöld folyosót az osztrák főváros és Pozsony között, amely Közép-Európa legnagyobb összefüggő, természetközeli állapotú ártere. A nemzeti park megszületése önmagában sem hétköznapi, hiszen az érintett Duna-szakaszra egy erőművet építettek volna, ám a lakosság heves ellenállásba kezdett: elfoglalták a hainburgi árteret, sátrakat vertek fel, a fákhoz láncolták magukat. Miután a sajtó is a civilek oldalára állt, 1984 telén győzött a lakosság, és megkezdődött a nemzeti park létrehozásának előkészítése. Végül 1996-ban megszületett a Nationalpark Donau-Auen, magyarul a Duna-Ártéri Nemzeti Park. A szakmai rendezvény október 11-én az Osztrák Állami Erdészet által kezelt eckartsaui kastély impozáns könyvtárában kezdődött meg, ahol a Duna-Ártéri Nemzeti Park két szakembere, Karoline Zsak és Stefan Schneeweihs mutatta be a területet és az elvégzett vagy éppen folyamatban levő kezelési munkákat. Mint kiderült, a nemzeti park két jogszabály hatálya alatt működik; egyrészt a vadászati törvény, másrészt a nemzeti parki törvény szabályozza a szervezetet, amely 10 évente kezelési tervet állít fel a következő évtizedre. A teljes terület 9300 hektár, amely nem felel meg az IUCN feltételeinek, de már a kezdetektől tervezik a bővítést, amelynek segítségével 11 500 hektárra növekedne a védett terület nagysága. Mint kiderült, jelenleg ilyenek nincsenek, ám a terjeszkedés után magánerdők is részét képeznék a nemzeti parknak. A terület kezelését ugyanakkor az Osztrák Állami Erdészet végzi, amely sok egyeztetést és vitát jelent mindkét fél számára. A nemzeti park területén több kezelési kategóriát is elkülönítenek. Az egyik ilyen a külső zóna, amelynek kiemelt része a gát, egyik legfontosabb funkciója pedig az árvízvédelem. Ezen a területen halad a hajóforgalom is. Összességében tehát egy viszonylag zavart nemzeti parki részről beszélhetünk. A kezelt természeti zóna ennél már sokkal kevésbé zavart, ám folyamatos erdészeti, esetleg mezőgazdasági tevékenység itt is folyik, például a rétek kezelése, kaszálása illetve néhány 100 hektáron tűzifát állítanak elő a régiónak. A legszigorúbb szabályok a belső, természeti zónát érintik, ahol az elsődleges cél a beavatkozások szinte teljes megszüntetése, a természetes folyamatok közreműködés nélküli elősegítése. A három létező területből kettő 2003 illetve 2013 óta gyakorlatilag érintetlen, a harmadikban a kezeléseket 2028-ban kell felfüggeszteni. A határidőig a nemzeti park szakembereinek el kell érniük, hogy az átalakításokkal az esetleges káros folyamatokat megállítsák, lelassítsák, és az őshonos fajok, a területre eredetileg jellemző állapotok teret kapjanak. Ilyen például a bálványfa és a zöld juhar visszaszorítása, amelyről cikkünk második részében olvashat. Fontos még megemlíteni, hogy a nemzeti park területén nem található magterület, amely a méretek ismeretében persze nem meglepő. Vadgazdálkodás a nemzeti park területén Bár a terepi bemutatók során érdekes módon túl sok szó nem esett a vadkár és a vadgazdálkodás kérdéséről, az első előadásból természetesen nem maradhatott ki ez a téma sem. Mint az kiderült, a vadnyomás (vaddisznó, gímszarvas, őz) jelentős az egész területen, így a nemzeti parkban is folyik vadászat, bár decembertől egészen augusztusig erre nincsen lehetőségük, így az őszi időszakban kell megoldaniuk a problémát. A területen többfelé állítottak magasleseket, amelyek ezt segítik. [caption id="attachment_41841" align="aligncenter" width="600"] Karoline Zsak[/caption] Az előadásból az is kiderült, hogy a vadsűrűséget rágásvizsgálatok segítségével becslik, a határérték pedig, hogy az újulat 50 %-a még megrágható. „Nagyjából itt vagyunk most, persze kérdés, hogy ez megfelelő-e. 2019-ben, az új kezelési terv összeállítása előtt vitára lesz bocsátva” - hangsúlyozta Karoline Zsak. Erőművek szorításában A Duna ausztriai szakaszán erőművek egész sora használja ki a folyó erejét. Ez azt is jelenti, hogy a természetes élőhelyek az évtizedek alatt sorra szűntek meg, változtak át teljesen. Jelenleg Bécshez közel két terület őrzi még valamennyire az eredeti állapotokat; az egyik Krems előtt található, a másik a Duna-Ártéri Nemzeti Park területén. A Duna Ausztriában kavicsot, sódert szállít, amely az erőműveknél megakad, így a védett területen található szakaszra nem érkezik utánpótlás. Eközben persze a sodrás innen is tovább szállítja a kavicsot, ami a meder mélyülését, a talajvízszint csökkenését okozza. Mint az Stefan Schneeweihs előadásából kiderült; 60 év alatt 1 méterrel lett mélyebb a meder. Sorra tűnnek el az értékes élőhelyek: a mellékágak, a kavicszátonyok. A helyzetet tovább rontja az oldalágak korábbi levágása, és a természetes partszakaszok elvesztése, azok kikövezése. Így, miközben a folyási sebesség növekedett, az ártéri erdő belsejében található holtágakba még a kisebb árvizek esetében sem jut víz. Ez, és a talajvíz csökkenése egyre szárazabbá teszi az ártéri erdőket. Hasonló a helyzet Magyarországon, a Szigetközben is. Miközben sok a párhuzam Ausztria és hazánk között, a természetvédelmi szakember egy nagy különbséget mindenképpen hangsúlyozott, amelyet a kezelés tekintetében fontos figyelembe venni. Ez pedig a Duna folyási sebessége, amely nálunk már jelentősen csökken. Ez pedig nagyban meghatározza a lehetőségeket. Kezelés a gyakorlatban A két napos szakmai tanulmányút során a magyar erdészek és természetvédelmi szakemberek a gyakorlatban is megtekinthették a különböző kezelések eredményeit. A fent vázolt problémákra a Duna-Ártéri Nemzeti Park több módszert is bevetett. [caption id="attachment_41848" align="aligncenter" width="400"] Stefan Schneeweihs[/caption] Az egyik ilyen a partrevitalizáció, de az oldalágak megnyitása, és a folyó medrébe történő sóderszórás is ide tartozik. A területen zajló természetvédelmi kezelések egyik fontos része az invazív fafajok visszaszorítása. A szakmai tanulmányút során a magyar vendégek egy WWF által megvásárolt erdőterületet is meglátogattak, amelyben 26 éve nem történt kezelés. Ezekről és további szakmai tapasztalatokról következő cikkünkben számolunk be! Hamarosan folytatjuk... (Gribek Dániel – Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

• Cimkék: környezetvédelem, biomassza, akác, Erdőmérnöki Kar, fűtés, hulladék, kutya, kecske, Viking, Mecsek Egyesület, Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum, kétszikűirtó, Muzsikál az erdő