Amit egy tolmácsnak, illetve fordítónak tudnia kell
A bemutatkozás után ebben bejegyzésben azt szeretném egy kicsit körüljárni, hogy mit kell tudnia annak, aki tolmácsolni, illetve fordítani szeretne. Elsőként azonban vizsgáljuk meg a kettő közötti különbséget, illetve a két szakterület kategóriáit, jellegzetességeit!
Nos, a legnyilvánvalóbb különbség a kommunikáció fajtája, tehát hogy szóban, vagy írásban történik-e az információ átadása. Előbbi esetben tolmácsolásról, utóbbiban fordításról beszélünk.
A fordítás fajtáját leginkább a szöveg terjedelme, tartalma és témája határozza meg, ami szerint beszélhetünk többek között műfordításról (pl. irodalmi művek), szakmai fordításról (szakcikkek, szakkönyvek, stb.), illetve üzleti fordításról (üzleti levelezés fordítása, szerződések, okiratok fordítása, stb.). A kommunikáció lehet egy- és kétirányú attól függően, hogy a partnerek oda-vissza (pl. üzleti levelezés fordítása), vagy csak egy irányban (szakirodalom, újságcikk, hír, stb.) „társalognak”.
A tolmácsolás ennél több ágra osztható. Eddigi munkám során a leggyakoribb fajta a követő (konszekutív) tolmácsolás volt, amely során néhány ember között biztosítom az információcserét oda-vissza felváltva mindkét nyelven, például egy üzleti tárgyaláson. Nehézsége abban rejlik, hogy mindkét nyelvre kell egyszerre fordítani, illetve a tárgyalópartnerek sokszor nem vesznek tudomást a tolmácsról, azaz nem várják meg néhány mondat után, hogy lefordítsa a gondolatokat, hanem csak mondják a magukét megállás nélkül. Ilyenkor sokszor meg kell őket állítani, hogy a partnerüknek a tolmács lefordítsa a szöveget, mert minden információt át kell adni, és egy hosszú gondolatmenetet nehéz észben tartani.
Sok tolmács használ a munkája során jegyzetfüzetet. Én ezt nem igazán szeretem, mert így az amúgy is megosztott figyelmemet még többfelé kellene fordítanom. További nehézséget jelenthet, ha a felek parttalan vitákba bonyolódnak. Ilyenkor ugyanazt kell újra és újra lefordítani, de a tolmács dolga nem az, hogy igazságot tegyen, hanem csak a mondandó átadása a másik nyelven. Ez a típusa a tolmácsolásnak egyébként jól végezhető hosszabb időn át is, nekem a rekordom például 10-12 óra volt egy-egy ebédszünettel, vagy rövid utazással megszakítva. Persze ilyenkor is dolgozni kell, így például egy ebéd során a tolmács ne számítson arra, hogy jól lakik, még akkor sem, ha neki is rendeltek ételt!
A második tolmácsolási típus a kísérőtolmácsolás („fülbesúgás”). Ezt általában akkor alkalmazzák, ha például egy előadáson több, az előadó nyelvét értő hallgató mellett néhány idegen nyelvű ember is jelen van. Nekik ilyenkor folyamatosan kell tolmácsolni, anélkül, hogy lehetőség lenne az előadó mondandójának lassítására, vagy félbeszakítására. A kommunikáció csak egy irányba zajlik, azaz csak az egyik nyelvről kell a másikra fordítani a szöveget, de visszafelé már nem. Ez is egy viszonylag kényelmes munkaforma, de hosszú órák után már igen fárasztó lehet.
A harmadik, a köztudatban talán leginkább ismert forma a szinkrontolmácsolás. Ennek során a tolmács a beszélő felektől elzártan egy tolmácsfülkében ül, és a fordítandó szöveget fülhallgatón hallja, amit egy mikrofonba fordít folyamatosan. A kommunikáció lehet egy- illetve kétirányú. Ilyenkor a tolmács igen nagy nyomás alatt dolgozik, mert késlekedés, megtorpanás vagy visszakérdezési lehetőség nélkül folyamatosan fordítani kell, sokszor felváltva oda-vissza. Ezt a tevékenységet felkérés híján még nem végeztem.
Lassan másfél évtizedes tapasztalattal a hátam mögött már mernék tenni egy próbát, de egyáltalán nem biztos, hogy remekelnék benne. Ez a legnehezebb tolmácsolási forma, általában fél-egy óránként váltják egymást a tolmácsok, mert olyan hamar elfáradnak a rendkívüli szellemi megterhelés miatt. Ennek a legmagasabb az óradíja is, az előző két fajta többszöröse szokott lenni. Emellett biztosítani kell hozzá a megfelelő infrastruktúrát is. Viszonylag kevés tolmács vállal ilyen felkérést, igen nagy tapasztalat, kiváló nyelvi és szakmai ismeretek kellenek hozzá.
A továbbiakban szeretnék néhány személyes tapasztalatot is átadni a tolmácsolásról és fordításról. Azzal kezdeném, hogy a legtöbb ember szerint ez a két tevékenység szinte azonos az első bekezdésben említett kommunikációs különbséggel. Nos, tény, hogy mindkét esetben a nyelvi akadályok megszűntetése a cél, de itt nagyjából vége is a hasonlóságnak. Még talán annyi, hogy kiváló nyelvi képességek szükségesek mindkettőhöz.
A két tevékenység ugyanis merőben más kompetenciákat követel meg a nyelvtudáson kívül.
Fordítás során az ember sokszor nem is ismeri a megbízót, csak megkapja a szöveget e-mailen, ad egy árajánlatot, aztán nekilát. Amikor végzett, átnézi a munkát, elküldi a számlával együtt, aztán várja a fizetést, hacsak nem előre kérte a munkadíjat. Az árat legtöbbször leütés/pénznemben szabják meg. Mivel a célnyelvi szöveg leütéseinek száma nem ismert, ezért a forrásnyelvét szokták alapul venni, ami eddigi tapasztalataim alapján csupán néhány százalékban tér el az eredeti szövegétől, így biztos alapnak tekinthető.
A fordítás előnye, hogy az embernek van ideje gondolkodni, szótárazni, interneten keresni, átfogalmazni, válogatni a kifejezések között, esetleg beleolvasni a vonatkozó szakirodalomba. Ám éppen ezért az eredménynek tökéletesnek kell lennie. Szabad az időbeosztás, az ember a saját tempójában, illetve a saját hangulata szerint dolgozhat.
Hátránya, hogy nem lehet visszakérdezni, körülírni, illetve a szöveget írásban kell rögzíteni, így sokkal lassabb, mint a tolmácsolás. Sokszor a fordítás nem más, mint egy lassú, időigényes harc a betűkkel, a szótárral és a billentyűzettel. Példaként vegyük tíz mondat lefordítását szóban és írásban. Szóban ez a leggyengébb tolmácsnak is megvan percek alatt, míg fordítás esetén a szöveg nehézsége alapján akár egy óra is szükséges lehet a precíz munka követelményei, a szótárazás és a gépelés miatt.
A fordítónak bizonyos szempontból egyszerűbb dolga van, mert elég a nyelvtudás és a szakismeretek, nem kell tudnia az emberekkel bánni. Így mondhatjuk, hogy egy antiszociális, magába forduló ember is lehet kiváló fordító. Van, akinek ez a fajta magányos munka nagyon tetszik. Nincsenek idegesítő kollégák, az egyetlen társ a nap folyamán a tv, a Facebook, vagy a kutya. Nem szükséges továbbá a nyelv szóbeli ismerete, illetve nem kell a gátlásait leküzdeni, hogy meg merjen szólalni mások előtt.
A tolmácsolás sok tekintetben teljesen más embert kíván. A kiváló nyelvtudás és a megfelelő szakismeretek ebben az esetben is alapkövetelménynek számítanak, de a mondandót jól elő kell tudni adni, azaz helyes kiejtés, gyors, pörgős észjárás, jó beszédkészség is szükségeltetik. A szinkrontolmácsolást kivéve az ember folyamatosan kapcsolatban van másokkal, akikre jó benyomást kell tennie nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Ehhez fontos a jó megjelenés, nyitottság, barátságosság, kiváló diplomáciai érzék, türelem, alázat és sok más készség.
Tolmácsolás során az ember élhet az élőbeszéd adta szabadsággal, azaz esetleg visszakérdezhet, vagy körülírhat bizonyos kifejezéseket, amiket nem ismer, vagy nem jutnak eszébe hirtelen. A kommunikáció gyors és közvetlen, így sokkal több információt adhat át adott időn belül, mint írásban.
Hátránya, hogy azonnal kell dolgozni, nincs idő szótárazni, sokat gondolkodni, illetve egyéb dolgokra, amit fordítás közben akár órákig végezhet az ember.
Az ősi közmondás szerint, hogy a szó elszáll, az írás megmarad, így érdemes lehet jegyzőkönyvezni, vagy audiovizuálisan rögzíteni az elhangzottakat, amennyiben a felek beleegyeznek. Ez azért lehet fontos, mert sokszor a tolmácstól kérdeznek vissza később, hogy miről is volt szó a megbeszélésen. Ez egyszerű megoldásnak tűnhet a megbízó számára, mert a tolmács mindkét nyelven ért, a teljes információhalmaz rajta megy keresztül, így biztos jobban emlékszik. Nos, ez a legritkább esetben van így. A jó tolmács munka közben ugyanis sokkal fontosabbnak tartja a gondolatok helyes lefordítását és átadását, mint azok fejben történő rögzítését. Ez egy nehéz, nagy odafigyelést igénylő munka, így nem várható el a tolmácstól, hogy az elhangzottakat megjegyezze, és később visszaadja. Ilyenkor nagy segítség a diktafon, vagy a titkárnő jegyzőkönyve.
A tolmács sok esetben egyben idegenvezető is, illetve a külföldiek számára ő az egyetlen kapocs egy idegen nyelvű és kultúrájú világhoz, így nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy a külföldön tartózkodás zökkenőmentes legyen. Ez igen komoly felelősség.
Köszönöm, hogy elolvasta ezt a kissé hosszúra nyúlt bejegyzést. Hamarosan folytatom, és ígérem, hogy a következőkben már erdészetről, vadászatról is lesz szó!
Hasulyó Péter
okleveles erdőmérnök, tolmács
Erdészeti szaktolmács blog >>>
Hasulyó Péter
okleveles erdőmérnök, tolmács
Erdészeti szaktolmács blog >>>
