A vad elleni védekezés – ökológiai gazdaságokban

vadkartajekozodas_anyagA mezőgazdaságban történő munkák alapvető jellegzetessége, hogy az élő természettel szoros közelségben végezzük mindennapi teendőinket. A szoros közelségbe nyilvánvalóan beletartozik az is, hogy az általunk termesztett növénykultúrák más állatoknak is táplálékul, a termőföldjeink pedig élőhelyként szolgálnak. Az apró- és nagyvad fajok komoly gazdasági károkat is okozhatnak, amely ellen valamilyen szinten cselekednünk is kell. Minderre az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet hívta fel a figyelmet öko szántóföldi növénytermesztőknek szóló, 2021. évi 20. növényvédelmi felhívásában.

A termesztők jókora hányada sokkal szívesebben gazdálkodna olyan körülmények között, ahol egyáltalán nincsen vad és vadkár. Úgy vélik, hogy nekik nincs szükségük a vadállatok jelenlétére, legfeljebb ünnepi alkalmak során a tányéron. Nem gondolnak bele abba, hogy a művelt területeket az ember vette el a történelem során ezektől az állatoktól.

Tény és való ugyanakkor, hogy a különböző vadfajok az adott élethelyzetekben a szántóföldeken, gyümölcsökben, de az erdőkben is számottevő károkat okozhatnak. Ezek megelőzése, mérséklése mind a terület, azaz a szántóföld tulajdonosa, mind pedig a helyileg illetékes vadásztársaság közös érdeke és egyúttal „de jure” kötelessége is. Az nyilvánvaló, hogy a vadnak is – mint bármely élőlénynek e földön – táplálkozniuk kell. De egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a tevékenységet hol, milyen körülmények között végzik.

A hazai szarvasfélék előszeretettel fogyasztják pl. a különböző fák rügyeit, fiatal hajtásait, amellyel tetemes mértékű „rágáskárt” okozhatnak. Ez csak akkor tud gondot okozni, ha fiatal, még csemete korban levő fák állományaiban, erdősítésekben teszik ezt meg. Tíz-tizenöt rügy elvesztése egy fiatal fát el is pusztíthat, míg egy idősebb fa esetében a kár gyakorlatilag ki sem mutatható. A gyümölcsösökben egy kissé más a helyzet. Itt az idősebb fák körberágása és felkopaszítása a gazda szándékával ellentétben magasabbra szorítja a korona aktív, termést adó felületét, így a termés betakarítása is nehezebb lesz.

Szarvas okozta hántás fiatal nyár erdősítésben - ÖMKi

Szarvas okozta hántás fiatal nyár erdősítésben – ÖMKi

Szarvas rágáskár fiatal csertölgyön - ÖMKi

Szarvas rágáskár fiatal csertölgyön – ÖMKi

Hasonló a helyzet a szántóföldeken is. Ha a rőtvad, vagy a vaddisznó zavartalanul tud táplálkozni egy olyan táblán, ahol egyébként jó termés lenne elvárható, akkor ott bizony komoly kártétel lesz. Ha direkt erre a célra beültetett vadföldeken táplálkoznak, ahol az alacsony termés miatt még a kombájnt sem érdemes beállítani a táblába, akkor ott érdemi kárról nem igazán beszélhetünk. De a vadföldeken a művelési költségek leszorítása érdekében gyakorlatilag a vetésen kívül más művelet nem történik, így fennáll a veszélye annak, hogy az ilyen táblák súlyosan gyomfertőzött gócokká válnak.

A vadkár megelőzése, a vad valamilyen szintű távoltartása az értékes szántóföldi területektől elemi érdeke a termesztőnek, bár egy biogazdaságban alapvetően más a „védekezési küszöbérték”, mint pl. egy konvencionális termelő esetében, ahol ez általában nulla.

Enyhébb vaddisznó kártétel

Enyhébb vaddisznó kártétel

Súlyos vaddisznó kártétel kukoricában

Súlyos vaddisznó kártétel kukoricában

Védekezési lehetőségek

A vad által okozott kártétel ellen gyakorlatilag ugyanazokkal a módszerekkel védekezhet a konvencionális és a biotermesztést folytató gazda is. Az, hogy melyik módszer lehet eredményes egy adott károsító ellen, azt ugyanakkor a helyi körülmények (vadállomány mérete, tradicionális vonulási útvonalak, nappali búvóhelyek mennyisége, elhelyezkedése) erősen befolyásolhatják.

Riasztás

A vadon élő állatok döntő hányada nem igazán kedveli az ember társaságát, így az olyan helyeket igyekszik elkerülni, ahol az emberek az ingerküszöbüket meghaladó mértékben vannak jelen. Sok esetben már akkor is elkerülik az adott területet, ha az emberi jelenlét, vagy más okok miatt túl sokszor kell ébernek lenniük, nem tudnak nyugodtan táplálkozni, pihenni. Hatásos a zavarás a szárnyasvad ellen is. A varjak, fácánok szívesen szedik fel az elvetett kukoricát, napraforgót, de nem igazán szeretik ezt a cselekedetüket úgy művelni, hogy közben 10 percenként fel kell szállniuk, el kell bújniuk valamilyen ok miatt. Okot pedig elég könnyű szolgáltatni a számukra. Hatásos lehet madarak ellen korlátozott ideig a különböző, sokszor változatos hangokat kiadó „műsasok” kihelyezése. Szintén igen hatásos, ha időnként kutyával járja a gazda a határt. A madarak ösztönösen menekülnek a földön előnyben levő szőrmés ragadozók közelségétől. Ezek a módszerek még védett fajok esetén is engedélyezettek.

Szintén a riasztás egyik módja, ha hirtelen erős hangot kiadó eszközt, pl. karbidágyút alkalmazunk. Ugyanígy hatásos az emberi fül számára nem érzékelhető ultrahangos vadriasztó készülékek alkalmazása is. Bár ezeket egy idő után mind a szárnyas, mind a szőrmés állatok megszokják, de hetekig tud azért hatásos lenni. Ugyanerre a célra szolgál az is, ha időnként a vadászok tevékenykednek a védendő földterület, kultúra közelében. E célból is fontos jó kapcsolatokat ápolni a helyileg illetékes vadásztársasággal. A vadkár-elhárító vadászatok végrehajtása kizárólag vadászatra jogosult személyekkel hajtható végre, és ennek megszervezése, biztonságos kivitelezése speciális szakértelmet kíván. Különösen igaz ez a települések belterületein megjelenő vaddisznó állományra.

Fizikai elzárás

A nagy terméssel kecsegtető, nagy értéket képviselő állományok védelmét célszerű és hatékony lehet valamilyen mechanikai, vagy elektromos rendszer segítségével úgy izolálni (akár ideiglenesen is) a környezettől, hogy oda a szárnyasvad kivételével más vad ne jusson be. Ez a módszer kétséget kizáróan sikeres, bár esetenként nagyon drága (stabil vadkerítés), vagy pedig folyamatos odafigyelést, karbantartást igényel (villanypásztor).

A vad ellen védelmet nyújtó kerítés, vagy villanypásztor megépítésénél, kihelyezésénél célszerű gondosan mérlegelni, hogy mit, hová szeretnénk elhelyezni. Mivel szántóföldi kultúrák esetében egy-két kivételtől eltekintve a stabil vadkerítés a költségessége miatt nem jön számításba, a villanypásztor alkalmazása lehet olyan megoldás, amely jól elhelyezve és folyamatosan karbantartva hatékonyan távol tarthatja a területen élő rőtvad, vaddisznó és szőrmés ragadozó állomány jelentős hányadát.

Fontos, hogy a villanypásztor kihelyezésénél a területet tisztítsuk ki annyira, hogy semmiféle ág, növényi hajtás ne legyen a huzalok közelében, a huzalok alatt. Esős időben ez villámgyorsan lecsapolhatja a vad elriasztására szolgáló áramot. Ugyanezen okból gondoljunk arra is, hogy a szél időnként átformálhatja a környezetet, főleg erdősebb részeken egy nagyobb zivatar után. Egy, a hálózatra hullott nedves ág ugyanúgy elviheti az elektromosságot. Fontos a villanypásztor vonalának folyamatos figyelése, a hibák mielőbbi elhárítása és szükség esetén a növekvő növényzet ismételt levágása.

A villanypásztor használata során azért számítani kell arra, hogy egyes esetekben hatástalan lesz. Ha egy nagytestű vad (vaddisznó, szarvas) esetleg csapatban megriadva rohan neki a villanypásztornak, akkor az nem lesz képes visszatartani őket. Igaz ugyan, hogy azok a menekülő állatok valószínűleg el is fogják hagyni a védendő területet, hiszen nem táplálkozni jöttek, hanem valami elől éppen menekülnek. Ezért is fontos a villanypásztor teljes vonalának rendszeres karbantartása.

Vad okozta kártétel napraforgóban

Vad okozta kártétel napraforgóban

Vannak olyan vadfajok is, amelyek ügyesen ki tudják cselezni a nem körültekintően, spórolás okán nem kellő mennyiségű huzallal szerelt villanypásztort. Az őz, illetve a róka is képes arra, hogy óvatosan átbújjon úgy a nem kellően sűrűn elhelyezett huzalok között, hogy ha véletlenül hozzá is ér egy-egy huzalhoz, azt csak nagyon szőrös, ezáltal jól szigetelt testrészével tegye. Mivel 1-2 őz nem igazán tud milliós károkat okozni (kivéve pl. egy díszfa iskolában), így ez a probléma nem lehet veszélyes a komolyabb szántóföldi kultúrák védelme során.

Riasztó készítmények alkalmazása

A szőrmés vadak (őz, szarvas, vaddisznó) elleni védekezés talán legolcsóbb módja a különböző vadriasztó készítmények alkalmazása. Ezek hatása vagy valamilyen kellemetlen, a vad által szokatlan szaghatáson alapul, vagy pedig olyan ízű, konzisztenciájú anyag, amely rágás, illetve hántás esetén kellemetlen a vad számára. Ezek közül biotermesztésben jelenleg több készítmény is használható., pl. a Biosol vadriasztó és vadkár csökkentő készítmény. Ennek káliszappan a hatóanyaga és 1%-os koncentrációban kell a megvédendő növényi felületre kipermetezni. A Cervacol® extra egy kenhető paszta, amely a lombhullató és tűlevelű fák védelmére szolgál a lombhullás után a nyugalmi időszakban az őz és a szarvas rágása ellen. A kvarchomok és természetes szilikát ásvány alapú pasztát kell a vesszőkre, gallyakra kijuttatni. Hasonló a Wam Extra Rosarot paszta. A Forester vadriasztó marhafaggyú alapú, a rügyfakadás után fás kultúrákban (alma, szőlő), illetve szántóföldi kultúrákban is három leveles kortól használható.

Szintén vadriasztó hatású és még engedély sem kell a különböző állati, esetleg emberi szagot hordozó anyagok alkalmazásához. Legfeljebb némi kreativitás. A kutyaszőr pl. kellően erős taszító hatással bír szinte valamennyi négylábú vadállatra. Kellő mennyiségben való alkalmazásához viszont jó eséllyel egy kutyakozmetikus ismerősre is szükség lehet. Fodrászunk is sokat segíthet, ha az összesöpört hajat nekünk adja. Ezt egyszerű tüllbe vagy gézbe zacskózva és a kerítésre aggatva elérhetjük a kívánt riasztó hatást: az emberi haj legalább olyan taszító, mint a kutyaszőr. Ugyanakkor egyáltalán nem támogatandó a különböző szintetikus anyagok (oldószerek, petróleum stb.) alkalmazása általuk átitatott rongyok kihelyezésével, vagy ami még ennél is rosszabb, talajra kijuttatásával. Ez színtiszta környezetszennyezés, természetkárosítás, amelynek megítélése már a Btk. alá tartozik. Biogazdálkodóként ne ezt az utat kövessük!

 

(Ökológiai Mezőgazdaság Kutatóintézet)

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?