2025. október 27. hétfő,
Szabina napja
Szabina napja
A családok – gyakran az egész nagycsalád, vagyis akár 20-25 ember – jellemzően hétvégenként dolgoznak. Régi Uazokkal, esetleg maguk barkácsolta szállítójárművekkel araszolnak az erdei utakon. A területüket a kerületvezető erdész jelöli ki, s két hónapjuk van, hogy megtisztítsák az erdőrészüket.
– Nagyjából harminc kilométeres sugarú körből jönnek, sokan még Tolnából is – állítja Erdman Imre. – Persze nem az idei télre gyűjtenek, hanem mindig a következő esztendőre, hiszen ki kell száradnia a fának, különben óriási az energiaveszteség.
Gájer Attila is már a jövő évre gyűjt, igaz, amilyen kemény telet ígérnek a meteorológusok az idénre, elképzelhető, hogy a fűtési szezon végén hozzá kell nyúlnia a hétvégenként szorgos munkával összeszedett fához. Anyjával rendre egy Uazzal vergődik át a sáros erdei úton a megyehatáron túli Szakcsról, a strapabíró szovjet kisteherrel az erdőszélre hordják a fát, ahol – amikor végre összegyűlik a tervezett 12 köbméternyi tűzifának való –, nagy teherautóra pakolják.
– Imádjuk az erdőt, rengeteget szoktunk kirándulni, így könnyebben éljük meg a munkát is – magyarázza. – Szombatonként, néha vasárnap is jövünk, bő egy hónap alatt tisztítjuk meg a kijelölt területünket.
– A 12 köbméter elég egy télre – mondja anyja, Rózsa. – Semmivel sem rosszabb minőség a gyűjtött fa, mint amikor megveszi az ember a tüzelőt az erdészettől, viszont így, hogy magunk szedjük össze, jóval olcsóbb. Nagyjából 300 ezer forint lenne nekünk a normál tűzifa, így viszont kevesebb, mint százezerből megússzuk.
Akadnak viszont, akik még ennek az összegnek a töredékét sem tudják előteremteni. A halmozottan hátrányos helyzetű belső-somogyi falvakban élők a települések közötti hatalmas erdőségekben az ingyenes tűzifát látják.
– Ha minden helyiséget ki akarok fűteni, akkor kellene vagy tíz köbméter fa – állítja a szintén kőkúti Ferenc. – Ami még a rosszabb minőségű tűzifából is több, mint 200 ezer forint a tüzépen. A havi bevételünk viszont 124 ezer forint, van négy gyerek, azaz örülök, ha normálisan fel tudom őket öltöztetni, s enni kapnak. Kapunk az önkormányzattól szociális tűzifát, az elég másfél hónapra, a többit pedig adja az erdő. Egyszerre sohasem hozok sokat, hiszen nem mindegy, hogy egy utánfutónyi fával kapnak el, vagy csak egy vastag ággal. Csak a földről szedem össze, ami másnak úgysem kellene. Persze van rizikója: ha lebukom, akkor ez lopásnak számít. Az elmúlt években kétszer kaptak el, ha így nézem, megéri, hiszen befizettem hatvanezret, de így is spóroltam három év alatt félmilliót. És a gyerekek sem fagytak meg…
(Népszava)