Az erdész-pedagógus kapcsolat erősítése elengedhetetlen – Interjú Hartl Évával

hartl_eva_5Hartl Éva egyetemi docens a Nyugat-magyarországi Egyetem pedagógiai karán. Óvodapedagógusként olyan célt tűzött ki maga elé, amely nem mindennapi. A környezettudatosságra nevelés mellett az erdész szakma megszerettetéséért is rengeteget tesz mind a hallgatók, mint a gyermekek körében. Úgy véli, az erdész-pedagógus kommunikáció és kapcsolat erősítése a felnövekvő generáció szemléletformálása érdekében elengedhetetlen.

Erdő-Mező: Először talán egy bemutatkozást szeretnék kérni.

Hartl Éva: Sopronban születtem és a tanulmányaimat is itt, a szülővárosomban kezdtem. 1982-ben érettségiztem a Berzsenyi Dániel Gimnázium biológia tagozatán. 1984-ben soproni Óvónőképző Intézetben okleveles óvónői képesítést szereztem. 1984-től óvónőként dolgoztam Pécsett, majd Sopronban az Óvónőképző Főiskola II. Számú Gyakorló Óvodájában. 1997-ben a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán pedagógia szakos tanár és iskolaelemző – fejlesztő szakpedagógusi diplomát szereztem. 1996-tól tanítok a felsőoktatásban: a NYME a Benedek Elek Pedagógiai Karon jelenleg egyetemi docensi munkakörben.
A karon az óvodapedagógus szak szakfelelősi és az óvodapedagógia tanszék tanszékvezetői tisztségét is betöltöm.

Erdő-Mező: Óvodapedagógusként hogyan került kapcsolatba az erdész hivatással? Hogyan lett az OEE soproni csoportjának tagja?

hartl_eva_1Hartl Éva: Mint ahogyan már említettem biológia tagozaton érettségiztem. A gimnáziumi tanulmányaim alatt tagozatosként a legjobban a növény- és állatvilág érdekelt. Szívesen töltöttem a szabadidőmet a természetben, a Bécsi dombon, és az erdőben. Tanulmányoztam, rajzoltam a növényeket és az állatokat. Aztán a felvételi közeledtével a továbbtanulás lehetőségei közül mégis a pedagógia, a gyermeknevelés, az óvonői pálya mellett döntöttem. A természet iránti vonzalmam és szeretetem azonban mindig megmaradt. Az iskolás éveimben és a munkám során mindenkor igyekeztem a lehetőségeket megragadni a továbbfejlődésre. 2003-ban részt vettem egy az NYME Erdővagyon –gazdálkodási Intézet által kidolgozott és akkreditált pedagógus – továbbképzésen, mely valóságos unikum volt a számomra.

A „ Környezetünk az erdő” pedagógus továbbképzést Professzor Dr. Mészáros Károly, az azóta sajnos elhunyt intézetigazgató úr álmodta meg . A professzor úr felismerte a pedagógus-továbbképzésben rejlő lehetőségeket, melyek segítik az erdészek számára fontos szemléletformálást és az erdész-pedagógus kommunikációt. A szemléletformáló továbbképzés sikeres elvégzés után felvételiztem az NYME EMK Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskolába, ahol 2008-ban PhD fokozatot szereztem. A doktori tanulmányok mellett aktív résztvevője, vezetője és oktatója lettem a „ Környezetünk az erdő” pedagógus továbbképzésnek. A közös munka és a tanulmányok során a szakmai kapcsolatom az erdészekkel egyre szélesedett és 2006-ban beléptem az OEE soproni csoportjába, ahol jelenleg a vezetőség tagja vagyok.

Erdő-Mező: Sok jót hallottam Önről, és valóban nagyon nagy a jelentősége annak, ha egy nem szakmabeli segíti az erdészek ügyét. Válasszuk ketté a tevékenységét az óvodásokra és a leendő óvodapedagógusok képzésére. Kezdjük a kicsikkel. Miért fontos, hogy már ebben a korban megismerkedjenek az erdővel, a természettel és az erdészek tevékenységével?

Hartl Éva: Az óvodáskorú gyermekek nyitottak, nagyon érdeklődőek és fogékonyak a világra, ezért a környezettudatosságra nevelést a családban és az óvodában is mielőbb el kell kezdeni. Az óvodás gyermekek életkori sajátosságait ismerve és figyelembe véve az óvodában lehetőségünk nyílik arra, hogy a külső világ tevékeny megismerésére, környezettudatosságra, a természet szeretetére, ismeretére és védelmére neveljük a gyermekeket. A nevelési év során hosszabb- rövidebb sétákat, kirándulásokat tehetünk a környéken, az erdőben. A séták alatt megnézzük, megtapasztaljuk mindazt, amit a természet, az erdő kínál. Felfedezzük a szépségét, értékeit, megismerkedhetünk az erdész munkájával, az erdő gazdasági hasznával.

hartl_eva_4

Erdő-Mező: Hogyan, milyen módszerekkel lehet hatékonyan formálni a szemléletüket?

Hartl Éva: A gyermekek szemléletét a leghatékonyabban élményekkel, játékkal, az élményalapú tanulást segítő játékos módszerekkel lehet formálni. Az óvodások szemléletformálását kiválóan segítik a jól megválasztott, életkornak megfelelő, erdei környezetben játszható erdőpedagógiai játékok. A szemléletformálás érdekében fontosnak tartom azt is, hogy a pedagógusok által szervezett sétákon, kirándulásokon a gyermekek találkozzanak az erdésszel is. A gyermekek az erdészt látva és hallva hiteles képet kapnak arról, hogy hogy is néz ki egy igazi erdész, és mit csinál. A találkozás élménye elkíséri a gyermeket, hat rá.

Az élmény érzelmekkel kísért lelki jelenség, melynek belsővé válását, rögzülését az óvodások esetében a játék segíti. Ezért az óvodában a kirándulást követő napokon a gyermekeknek mindig lehetősége van az élményfelidézésre, az élmények eljátszására. Akinek kedve van és szeretne, a játékban lehet akár erdész is.

Erdő-Mező: Mik a tapasztalatok? Mennyire fogékonyak a gyerekek mindezekre?

Hartl Éva:A gyermekek nagyon fogékonyak. Ezt bizonyítja, hogy ha vannak ezzel kapcsolatos élményeik a tevékenységeikben, a játékban, a rajzok témáiban, az egymás közötti kommunikációjukban mindezek visszaköszönnek.

Erdő-Mező: A gyerekek mennyire tudják aztán otthon a szülők szemléletét is formálni?

Hartl Éva:Sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermekek pozitívan hatnak a szüleikre. Egy-egy óvodai kirándulás, séta vagy program után a szülők megkérdezik az óvónénit, hogy pontosan hol, merre jártak, mert a gyermek annyit mesélt róla otthon. Ezért úgy gondolják, hogy közösen is elmennének oda a családdal.

Erdő-Mező: Térjünk rá a tanítványokra, akik majd a gyerekek szemléletét formálják. Ennek jelentőségét talán magyarázni sem kell…

Hartl Éva: Az óvodapedagógus hallgatók szemléletformálására is nagy szükség van. A cél, hogy a hallgatóink a diploma megszerzése után megfelelő szakmai ismeretekkel és szemlélettel felvértezve kezdjék meg a nevelő munkájukat az óvodában. Ennek érdekében a hallgatóknak a tanulmányi idejük alatt különféle lehetőségeket kínálok fel és szervezek. A tanítás mellett, a tanórán kívüli programok közül villantanék fel néhányat így például az erdő témában szervezett játszóházi foglalkozások vezetésében való részvétel (pl.: innoLignum), az iskola parkjának szépítése, sziklakert felújítása, fogadj örökbe egy padot a kertünkben, madáretető készítése, kihelyezése, téli madáretetés. Az óvodapedagógus hallgatókat rendszerint bevonom az óvodáknak szervezett programok lebonyolításába is. Ilyen program volt a közelmúltban az OEE helyi csoportja által az év madara jegyében meghirdetett gyermekrajz-kiállításunk is, amelynek az ötletgazdája voltam. Az egyesület tagjai és a hallgatók segítségével, a Ligneumban berendezett kiállításon 14 óvodából összesen 237 gyermekrajz került bemutatásra. A madaras, természetről szóló gyermekrajzokért az óvodák madárodút kaptak ajándékba, melyeket a kezdeményezésemre az OEE hallgatói csoport tagjai készítettek. Az odúk a kiállítás-megnyitót követő héten, a gyermekek jelenlétében, az erdész hallgatók szakszerű segítségével kerültek kihelyezésre az óvodaudvarokon. Az OEE hallgatói csoportja és az óvodák közötti kapcsolatépítés kezdetének szép példája volt ez, mely a további kommunikáció és együttműködés igényét, közös programok tervezését, megbeszélését és már egy, a hallgató által szervezett és vezetett konkrét közös rendezvény lebonyolítását is eredményezte.

Erdő-Mező: Hogyan, milyen módon érhető el a hallgatóknál, hogy tovább vigyék az Ön szemléletét, és a gyerekeknek ők is továbbadják a természet szeretetét, az erdész szakma pozitív megítélését?

Hartl Éva: A tapasztalataim azt mutatják, hogy a hallgatók körében is az élményalapú tanulás a leghatékonyabb út. A saját megtapasztalás az egyén számára értékes módszer, magas hőfokkal bír, és az így megszerzett tudás mélyen rögzül. A megfelelő szemlélet kialakulását, a motiváltságot a továbbadáshoz segítik a témához illő külső helyszíneken történő tanóraszervezések pl.: NYME EMK Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Vadgazdálkodási gyűjtemény, a Ligneum, a természetismeret gyakorlat – terepgyakorlat az erdészek, szakemberek közreműködésével, valamint a tanítás során alkalmazott játékos módszerek, a kutató felfedezés és a hitelesség.

hartl_eva_3

Erdő-Mező: A képzés során is vannak speciális módszerei, trükkjei, hogy a hallgatók mindennek a fontosságát átérezzék? Némi szakirodalom is kapcsolódik mindehhez?

Hartl Éva: A trükkök és módszerek, mint ahogy az előzőekben említettem egyszerűek. Az „AHA” élményen alapulnak. A játék, a játékosság az alapja. A hallgatók egyénileg, vagy kiscsoportban is dolgoznak, oldanak meg különféle feladatokat és tapasztalják meg, hogy felfedezni, játszani, tanulni jó.

A kooperativitás jegyében kis csoportban szerveznek például a természetismeret gyakorlat II. tantárgy keretében Madarak és Fák Napi óvodásoknak szóló ismereteket nyújtó, vidám kis műsorokat. Apró, kreatív kis ajándékokat e nap emlékére.

Természetesen minden témakörhöz kapcsolódik segédletként megfelelő szakirodalom is. Az ajánlások között szerepelnek pl.: erdőpedagógiai játékokat tartalmazó könyvek, az erdőről, fákról szóló szakkönyvek is.

Erdő-Mező: Vannak pozitív példák a tanítványok között, akikről tudja, hogy tényleg tovább vitték ezt a szellemiséget?

Hartl Éva: A volt tanítványok között több olyan kollégáról is tudok, aki tovább vitte ezt a szellemiséget, az óvodájában a környezettudatos nevelés motorja lett. A tanulmányok alatt megtapasztalt minták és szemlélet alapján kiváló szakmai kapcsolatot alakított ki a helyi erdészekkel, rendszeresen szervez programokat, kirándulást az együttműködés jegyében.

Erdő-Mező: Volt már olyan – akár szülő, akár hallgató -, aki korábban negatívan állt az erdész szakmához, ám a különböző programok után ez a véleménye megváltozott?

Hartl Éva: Igen. Szinte minden évben előfordul, hogy kezdetben a megfelelő ismeretek, tudás hiányában néhány hallgató a tévhitekre alapozva ítéli meg az erdész szakmát. Aztán az elméleti és gyakorlati ismereteik és tudásuk bővülésével, a természetismeret gyakorlat, az erdészekkel való személyes találkozás és a szakmai vezetés eredményeként a szemlélet ezeknél a hallgatóknál is láthatóan megváltozik. A kirándulás során a hallgatóink ismerkednek az erdészek tervszerű, tudatos tevékenységével, és az erdőgazdálkodás alapjaival. Az erdészek a terepgyakorlaton megláttatják, bemutatják a hallgatóknak mindazt, amit egyébként a laikus nem lát meg egy erdei séta során.

hartl_eva_5

Erdő-Mező: Beszéljünk egy kicsit egy aktuális programról is, amelynek az OEE helyi csoportján belül Ön a főszervezője. A Madarak és Fák Napja alkalmából túrát hirdettek meg. Mit lehet tudni erről, milyen hagyományokra nyúlik vissza?

Hartl Éva: A természethez, természetvédelemhez kötődő ünnepeink között a legrégebbi múlttal a Madarak és Fák Napja rendelkezik. Az iskolai ünneplés gondolatának a fókuszba kerülését hazánkban az indokolta, hogy a XX. század fordulóján a madarak, a fák értékének, védelmének kérdése egyre hangsúlyosabbá vált. Erősödött az iskolába, a nevelésbe vetett hit, és a társadalmi összefogás igénye.

1900. február 25.-én az Országos Állatvédő Egyesület közgyűlésén Herman Ottó javaslatot tett a Madarak és Fák Napja ünneplésére. Ezt követően 1902 tavaszán Kőszegen, Chernel István, Herman Ottó barátja elsőként ünnepelt gimnazista diákokkal. A példát 1903-ban Sopronban a helyi Állatvédő Egyesület követte. 1906-ban az Országos Állatvédő Egyesület kezdeményezésére Gróf Apponyi Albert vallás – és közoktatási miniszter körrendelettel honosította meg a Madarak és Fák Napját a népiskolákban. A miniszter a mintaként javasolt amerikai modell két napja helyett (Arbor Day: Fák napja és Bird Day: Madár- nap) helyett egy napot engedélyezett. Konkrét napot erre nem jelölt ki, az iskolák szabadon dönthettek arról, hogy május vagy június hónapban rendezik meg ezt. Az iskolai ünneplés ezután közel 40 évig népszerű és hatékony volt és a további körrendeletek hatására minden iskolatípusra kiterjesztődött. Az ünneplés jellemzően a természet szeretetére és a természetvédelmére nevelő erdei kirándulás, megemlékezés és műsor együttességében zajlott. Az 1950-es évektől a jelentősége csökkent, és lassan elfelejtődni látszott. Az 1980-as évek elején az ünneplés gondolata ismét felvetődött. Majd 1996 óta a Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 64.§ 3. bekezdése alapján a Madarak és Fák Napja május 10.

A tavaszi, egész napos természetismeret gyakorlaton, az erdőt járva felkeressük az egykori soproni iskolák által kedvelt, népszerű erdei kirándulócélpontokat, a szakemberek, erdészek segítségével ismerkedünk az erdei ökoszisztémával, a fákkal, a madarakkal. A kirándulást a Madarak és Fák Napi megemlékezés és vidám műsorok és közös szalonnasütés zárja.

Erdő-Mező: Kik szoktak részt venni ezen a programon, és hogyan illeszkedik ez bele a szemléletformálásba?

Hartl Éva: A programra a hallgatók és oktatók mellett minden kedves érdeklődőt várunk. Az idei kirándulás már lezajlott, de természetesen jövőre is lesz. A terepgyakorlaton szakmai vezetőink, az együttműködő partnereink, az OEE helyi csoport tagjai, és a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. erdészei, és a Fertő-Hanság Nemzeti Park szakemberei, természetvédelmi őrök, madarász kollégák, akik sok érdekes és hasznos ismerettel gazdagítják a résztvevők tudását az erdővel, fával és a madarakkal kapcsolatban. A tapasztalataim, a gyakorlat igazolja, hogy ez a különleges kirándulás szemléletformáló hatású.

Erdő-Mező: Hogyan sikerült az idei kirándulás?

Hartl Éva: A rendezvény  jól sikerült, bár az időjárás ebben az évben nem kedvezett nekünk. A napsütéses délelőtt után, délután sajnos eleredt az eső,  ezért a faültetés utáni műsoros megemlékezést rövidebbre  kellett szabnunk. Az egész napos rendezvényen  98 másodéves óvodapedagógus hallgató vett részt, akik a kirándulásról új ismeretekkel és élményekkel gazdagodva tértek haza.

hartl_eva_2

Erdő-Mező: Óvodapedagógusként, oktatóként mennyire látja fontosnak és hatékonynak ezeket az egy-egy téma köré csoportosuló napokat? Föld Napja, Erdők Nemzetközi Hete, és még sorolhatnánk… Mennyire lehet ezekbe bevonni a gyerekeket és a hallgatókat?

Hartl Éva: Az egy-egy téma köré csoportosuló, természethez kötődő jeles napok megünneplését nagyon fontosnak tartom. Véleményem szerint ezen alkalmakban sok-sok lehetőség rejlik, amit az intézményeknek, az óvodáknak és iskoláknak, és az erdészeti oldalnak is ki lehet és ki is kell használnia. Ilyenkor iskolai kirándulásokat, vetélkedőket, különféle érdekes, témához illő programokat szervezhetünk.

Ugyanakkor a környezettudatosságra nevelés akkor válik igazán eredményessé, ha folyamatosan zajlik. Ezért nem szabad csak kampánymódra kezelni egy-egy témát, és aztán a következő évig megfeledkezni ezekről. A jeles napok legyenek az adott témák koronái. Az e napokra tervezett programokat átgondoltan, a gyermekek életkorához igazítva, megfelelő módszerekkel, egyéni és közös élmények biztosításával kell megszervezni. És ha az általunk felkínált, szervezett programok érdekesek, különlegesek a gyermekek és a hallgatók szívesen vesznek részt ezeken.

Erdő-Mező: Végezetül: milyen üzenetet tudna megfogalmazni azoknak az óvodapedagógus – és egyéb oktatási tevékenységre készülő -hallgatóknak, akiket nem tanít, akikkel személyesen nem kerül kapcsolatba?

Hartl Éva: Az erdész-pedagógus kommunikáció és kapcsolat erősítése a felnövekvő generáció hatékony környezettudatos nevelése és a szemléletformálás érdekében elengedhetetlen. A tévhitek és az erdész szakmával kapcsolatos negatív megítélés feloldható, ellensúlyozható. A jó példák igazolják az egymásra figyelés és összefogás eredményeit. A közös célok eléréséhez tehát segítsük egymást, és bátran támaszkodjunk egymásra!

(Gribek Dániel Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?