Természetes folyamatokra alapozott erdőfelújítás lehetőségei a Kiskunságban

kiskunsagi_gyalogakac_1Nemzetipark-igazgatóságunk mintegy 10 ezer hektár erdőterület kezelését végzi a Tisza-völgytől a Homokhátságon keresztül a Duna-völgyéig. Meglévő erdőterületünkön igen sok az idegenhonos fafajú (fenyő, nemes nyár, akác), természetvédelmi szempontból leromlott szerkezetű erdő. Fő célunk az erdeink természetvédelmi állapotának javítása: a természetközeli, őshonos fafajokból álló erdők arányának és azok biodiverzitásának a növelése, a meglévő természetvédelmi értékeink megőrzése.

Hagyjuk érintetlenül?

Erdeink természetvédelmi állapota jó irányba változhat az erdőterület érintetlenül hagyásával is, amikor teljes egészében hagyjuk érvényesülni a természetes folyamatokat.

Megfigyelhető, hogy ilyenkor pozitív erdődinamikai folyamatok indulhatnak el a területen. Őshonos fafajok (fehér nyár, kocsányos tölgy, magyar kőris, mézgás éger) újulata jelenik meg, melyek az idő előrehaladtával folyamatosan nőnek, terjednek. Az idegenhonos fafajok idős egyedei lassan, fokozatosan elszáradnak, kidőlnek. Ilyen esetben természetvédelmi szempontból előnyösebb, ha nem bolygatjuk mesterséges beavatkozásokkal (pl. erdősítés előtti teljes talaj-előkészítéssel) a természetes élőhelyeket, a meglévő természeti értékeket. Hátránya viszont, hogy ezek a természetes folyamatok nagyon lassan, több száz év alatt érvényesülnek, és a tapasztalatok szerint az inváziós növények elterjedésének és eluralkodásának nagy a veszélye. Az erdőterületen lévő eddig létrejött faanyag teljes egészében elpusztul, részben sem kerül gazdasági hasznosításra, melyből aktív természetvédelmi tevékenységeket lehetne finanszírozni.

kuskunsag_erdofelujitas

Az érintetlenül hagyásnak ellentétes irányú következményei is lehetnek, amikor inváziós fafajok borítják el a területet, negatív folyamatok hatalmasodnak el, az őshonos növények pedig lassan kiszorulnak a területről. Az erdőterületeink többségében ez a folyamat a jellemző, az újulati szintet inváziós fafajok (zöld juhar, amerikai kőris, nyugati ostorfa, kései meggy, gyalogakác) egyedei uralják el. Ezek visszaszorítása érdekében aktív erdőkezelési tevékenységre van szükség, amikor mesterséges beavatkozásokat végzünk a területen – fakitermelést, erdősítést, inváziós növények irtását. Ezen tevékenységek megvalósításának jól ismert útja, amikor mesterséges erdőszerkezet-átalakítást végzünk hagyományos, hatékony erdészeti módszerekkel: tarvágás után teljes talaj-előkészítés, majd mesterséges erdősítés őshonos fafajokkal.

Segítsük a természetes folyamatokat

Az aktív erdőkezelésnek van egy kevésbé bejáratott útja, amikor kisebb mesterséges beavatkozásokkal elősegíthetjük a meglévő természetes folyamatok érvényesülését. Ennek alapvető követelménye az, hogy ismernünk kell a természetes erdőfelújulási folyamatokat. Erre itt a Kiskunságban három példát mutatok be:

1. Többlet vízhatású ártéri termőhelyek (égeres láperdők) esetében a mézgás éger természetes felújulására kétféle folyamat figyelhető meg a Tisza árterén. Az egyik esetben a talajra lehullott égermag a visszahúzódó tavaszi árhullámot követően kicsírázik és sűrű égerújulat jelenik meg a területen. A másik esetben az ártéri tőzeges területen kidőlt korhadó fatörzseken jelenik meg égerújulat, melyből vitális, erős égerfák növekednek.

2. Homoki kocsányos tölgyes termőhelyeken, ahol makkot termő idős kocsányos tölgy faegyed él a közelben, megfigyelhető, hogy a szajkó a makkot széthordja, elterjeszti a környéken lévő fenyő, nemesnyár vagy éppen akác állományokban. Ahol az újulati szintben megjelennek a kocsányos tölgy csemeték és alkalmas környezeti viszonyok alakulnak ki a számukra az erdőszegélyekben, cserjésekben vagy kiritkult erdőrészekben, ott megerősödnek és erős, életképes faegyedekké fejlődnek (persze nem tömegesen).

3. Homoki borókás-nyaras termőhelyeken lévő erdei-és feketefenyő faállományokban megfigyelhető a fehér nyár természetes úton történő megjelenése, és gyökérsarjak útján történő folyamatos, lassú térfoglalása a felnyíló erdei-és fekete fenyő fényáteresztő lombkoronája alatt. Ha ilyen és hasonló természetes erdőfelújulási folyamatok megjelenését tapasztaljuk, érdemes és szükséges segíteni azokat mesterséges beavatkozásokkal. Melyek lehetnek ezek?

A természetes újulatfoltok fejlődését segíteni kell például azzal, hogy kigyomláljuk körülötte a lágyszárúakat. Ártéren különösen fontos a gyors, határozott, időben elvégzett beavatkozás, a késedelem a számunkra értékes újulat pusztulását jelentheti. Például az égerújulat magoncok szinte teljes egészében eltűnnek, ha nem ápoljuk. Az ártéri kúszónövények még idősebb facsemetéket, sőt termetes fákat is el tudnak pusztítani.

Idősebb faállományok esetében a természetes újulatot árnyékoló idegenhonos egyedek kivágásával (ún. mikrovágásokkal) lehet az őshonos fiatal egyedek növekedését elősegíteni, az őshonos elegyarányt növelni. Ekkor nagyobb élettérhez (több fényhez, vízhez, tápanyaghoz) juttatjuk a megsegítendő növendékeket. Bugacon például 5-8 méteres kocsányos tölgy egyedek fölül, irányított döntéssel vágtuk ki az idős fekete fenyőket.

Ezek a kismértékű (lékszerű) mesterséges beavatkozások nem járnak jelentős hatással az erdei életközösség életébe, az élőhelyre, illetve a mikroklímára vonatkozóan. Talajbolygatással nem járnak, geofitonok (kora tavassszal virágzó erdei növények) egyáltalán nem sérülnek. Összességében hatalmas költségigénye sincs. Hátránya viszont, hogy az egész átalakítási folyamat időben elnyúlik.

A szajkók erdősítő példáját követve mi magunk is végeztünk makkvetést idegenhonos fafajú állományok alá. Ez nem kitaposott erdészeti technológia a száraz alföldi térségben, de Igazgatóságunk elindította a munkát. A makkvetés kézzel történt vadkerítéssel védett területrészeken. (Ne feledjük, a vaddisznó imádja a makkot!) A kicsírázott csemeték jelentős része megmaradt, fejlődésük lassú, de biztató. Arra is van már pozitív példa, hogy extrém, száraz termőhelyen is három éve él, fejlődik a tölgy csemete. Természetesen itt nem az a cél, hogy egyöntetű tölgyállományokat hozzunk létre, hanem az, hogy a természetes folyamatokra alapozva a mozaikosan változó termőhelyi viszonyoknak megfelelően tölgyelegyes, őshonos fa- és cserjefajokból álló erdőkkel váltsuk le az ültetvényszerű erdőket, kerülve a nagy volumenű, mesterséges beavatkozásokat.

kiskunsag_erdofelujitas_2

A területen lévő inváziós fásszárúak irtásával (mechanikus vagy vegyszeres) is hozzá tudunk járulni megjelent újulat foltok megmaradásához, az őshonos fajok elterjesztéséhez.

Zárógondolatként szeretném megjegyezni, hogy az erdőkezelési munkáink végzése közben rendkívül fontos a megfelelő alapállás. Legyünk figyelemmel és tisztelettel a természet iránt, ismerjük meg a természetes folyamatokat és segítsük azok kiteljesedését.

Ne nézzük tétlenül a negatív folyamatok elhatalmasodását! Ha szükséges, avatkozzunk be, de csak kellő mértékben. A siker titka a türelemben rejlik! Ne várjunk azonnali sikert, a természet nem emberléptékben gondolkodik.

(Kiskunsági Nemzeti Park – Két víz köze hírlevél)

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?