Ön egy fagyilkos – így kezdődött a 888.hu interjúja Horváth Iván erdőmérnökkel

Fotó: Kozma Zsuzsi

Horváth Iván erdőmérnökkel, a Pro Silva Hungaria elnökével a 888.hu portél beszélgetett arról, hogy néhány évtizeden belül a klímaváltozás következtében eltűnhet a bükk Magyarországról, de a tölgy is veszélyben van, az Alföldet pedig a sztyeppesedés fenyegeti. Tóth Dalma interjúja.

Tóth: Ön egy fagyilkos.

Horváth: Az erdészek nem azért választották a szakmájukat, mert gyerekkorukban motorfűrésszel álmodtak. Többségüknek valamiféle elköteleződése volt a természet iránt, a természetben és a természettel akartak dolgozni. Így voltam ezzel én is. Persze vannak olyan erdészek, akik az ágazat fakitermelési részével foglalkoznak, mondhatni fagyilkosok. De tegyük azt hozzá, hogy a fa kivágása teljesen természetes dolog. Heves vérmérsékletű zöldeknek azt szoktam mondani, hogy jó, akkor ne vágjunk ki több fát, tegyetek inkább műanyag bútorokat a lakásaitokba. Egyből elakad a szavuk. Ráadásul az erdészetnek van olyan ága, ami apró, óvatos beavatkozásokat szorgalmaz az erdőben. A Pro Silvával mesterségesen felgyorsítjuk azokat a folyamatokat, amelyek természetes körülmények között is lejátszódnak az őserdőben.

A Pro Silva egy kifejezetten erdőgazdálkodással foglalkozó szervezet. Olyan ökogazdálkodási módszert igyekszik elterjeszteni – elsősorban a szakmai közegen belül –, ami a természethez hasonló beavatkozásokat szorgalmaz. Olyan folyamatokat gyorsítanak fel, amik az erdőben természetes módon is végbemennek, tehát akkor is, ha az ember nem nyúl bele. Mondhatni a természetet utánozzák. Az óvatos beavatkozásoknak köszönhetően az erdő mindig regenerálódik, ráadásul messziről fel sem fedezhető, hogy emberi beavatkozás történt. Az erdőt mint ökoszisztémát őrzik meg, így biztosítva az ott élő élőlények helyzetét is. Ráadásul ez a módszer önfenntartó, nem szorul anyagi támogatásra. Sőt a gazdálkodásból több bevétel származik, mint amennyi forrás az erdő fenntartásához szükséges.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Tóth: A statisztikák szerint a Földön percenként 36 focipálya területének megfelelő erdő kerül kiirtásra.

Horváth: Az erdőirtás főleg a Távol-Keletre és Dél-Amerikára jellemző. Azonban nem lehet azt mondani, hogy a fejlettebb országokban ez nem fordul elő, hiszen Észak-Amerikában, az Egyesült Államokban és Kanadában kérdés nélkül letarolják a fákat, ha éppen az áll az érdekükben. Többnyire bányákat, lakóparkokat, pálma- vagy szójaültetvényeket hoznak létre a szabaddá tett területeken. Ahol bányát nyitnak, ott nemcsak a fa tűnik el, hanem a talaj is. A bányászat befejezése után több száz évnek kell eltelnie, mire valamilyen lágy szárú növény megjelenik és utána újra erdő lesz. Ez emberi léptékkel felfoghatatlan.

Európában szerencsére nincs erdőirtás.

Ha kivágnak egyszerre több fát, mert például autópályát építenek, akkor máshol csereerdősítést hajtanak végre. Természetes, hogy akinek a szomszédságából kivágják a fákat, az fájdalmasan éli ezt meg, hiszen eltűnik az erdő látványa.

Tóth: Ez azért nem csak a látványról szól.

Horváth: Így van, az erdő több sok fánál, nemcsak tájképi elem, hanem egy komplett ökoszisztéma. A legösszetettebb szárazföldi ökoszisztéma. Ezért fontos, hogy ne az legyen, hogy letaroljuk az erdőt, majd csemetéket ültetünk a helyére, a Pro Silva is ezt hangsúlyozza. Ha komplett erdőrészeket vágunk ki, akkor sok állat élőhelyét is elpusztítjuk. Ráadásul sok időbe telik, mire a facsemete megnő. Természetvédelmi szakemberektől kaptam egy nyolcoldalas listát, ami azokat a fajokat tartalmazza, amelyek csak 80 évesnél idősebb erdőkben élnek, fiatalabban nem. Nem kis lista. Tehát ezért nem igaz az, amikor azt mondjuk, semmi gond nincs azzal, hogy kivágjuk az erdőt, majd csemetével beültetjük, mert ilyenkor egy egész ökoszisztémát borítunk fel. Ezért fontos, hogy a természethez közel álló módszerrel gazdálkodjunk.

Tóth: Még ha mi mindent megteszünk azért, hogy az erdők fennmaradjanak, akkor is közbeszólhat a természet. Itt van például a klímaváltozás. Hogy viselik az erdők?

Horváth: Sokan humbugnak tartják a klímaváltozást, pedig nem az. Ha valaki megnézi a relatív légnedvesség hosszú távú adatait, láthatja, hogy az elmúlt 130 évben – tehát mióta mérik –, drasztikusan lecsökkent a levegő átlagos páratartalma. Hiába volt az idei is csapadékos év, az eső nem fokozatosan hullott le, hanem özönvízszerűen. A talaj és a növények a lezúduló nagy mennyiségű csapadékot nem tudják olyan hatékonyan feldolgozni. Ha klíma megváltozik, a fák nem érzik jól magukat. A mezőgazdaságnál ez valamivel egyszerűbb: ha eddig gabonát termeltem, de már a növény számára nem megfelelő a talaj, akkor majd krumplit fogok termelni. Az erdőnél viszont ez nem ilyen egyszerű. Ha megváltozik a klíma és a termőhely, az erdőt nem tudjuk odébb rakni. Az erdészeknek kell a leginkább felkészülniük a klímaváltozásra. Hiszen amilyen fát ültetnek most, annak még 100 év múlva is ott kell lennie, ezért távlatban kell gondolkodniuk. Egy erdőnek legalább 30-40 évre van szüksége ahhoz, hogy érdemi változás menjen végre benne.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Tóth: Van ennyi időnk?

Horváth: Ennyi még van. Bár pontosan senki sem tudja, hogy milyen sebességgel változik a klíma, mivel az millió dologtól függ. Sok tényező hat egymásra. A leghűvösebb, legnedvesebb, a páratartalmat a leginkább kedvelő fafaj Magyarországon a bükk, amely a Bakonyban, a Mátrában, a Bükkben és a Zalai-dombvidéken él. Jelenleg az erdőterület 7 százalékát foglalják el. A bükk aránya 30-40 éven belül 1 százalékra csökken a klímaváltozás következtében. Gyakorlatilag mutatóban marad csak, nem lesz érdemben, mivel nem bírja a meleget, a szárazságot.

A bükk lesz a következő fafaj tehát, amely várhatóan eltűnik.

A bükköt is pótolni kell valamivel, hogy ne legyen sivatag a helyén. Ezért úgy kell dolgozni vele, hogy a meglévő erdők adaptálódni tudjanak a gyorsan változó környezethez.

Tóth: Ez úgy hangzik, mintha toldoznám-foldoznám az erdőt. Tehát nem az eredeti állapot visszaállítása a cél, hanem hogy egyáltalán túlélje az erdő?

Horváth: Sajnos ez a helyzet. Magyarországon be fog jönni egy olyan klímakategória, ami itthon eddig nem létezett: a sztyepp. Délkelet felől tör be, hogy milyen gyorsan és hogy majd meddig ér el, az jó kérdés. A sztyeppesedett területeken szúrós, térdig érő növény van, de érdemi fás növényzet nincs. Ahol sztyeppklíma várható, ott erdő nem marad. Ez főleg az Alföldet érinti majd, mondhatni szerencsére, mivel ott nincs sok természetes erdő. Szóval egyelőre a középhegységeinket nem kell félteni, de ott is fel kell készülni az átalakításra. Abban reménykedünk, hogy a tudomány kitalál valamit, mert ha nem, akkor nagy gondok lesznek.

A túlélés a tét.

Tóth: Mi, magyarok büszkék vagyunk a vízkészletünkre, azok minőségére. Mennyiben érinti a vizeinket a sztyeppesedés?

Horváth: Az erdőnek van egy vízvisszatartó képessége. A talajvízszintet megemeli, nemcsak az erdőben, hanem a környezetében is. Sztyeppesedés esetén a felszíni vízkészletek drasztikusan lecsökkennek. A karsztvizeket egy ideig még ez nem fogja érinteni, ahhoz hosszú idő kell – több száz év –, utána viszont azok is veszélyben lesznek.

Tóth: Mit tehet például egy városi ember az erdőkért?

Horváth: A favédelem nem csak abból áll, hogy a városi zöldek a fákhoz láncolják magukat. Valószínűleg ellentmondásosnak tűnik, de én azt javaslom, hogy vásároljunk fatermékeket. Ha egy fából készült szekrényt veszünk, igaz, hogy az a faanyag fakitermelésből származott, de azt a faanyagot így is, úgy is kitermelték volna, mert a fakitermelés szinte hál’ istennek állandó szinten van. Viszont ha elégetjük – mindegy hogy erőműben vagy sparheltben – a szén-dioxid visszakerül a levegőbe. Egy faeszköz viszont még hosszú évtizedekig tárolja magában a szén-dioxidot. Még akkor is, amikor kivisznek egy fát az erdő szélére, mert kidőlt. Persze szép lassan majd elkorhad és felszabadul a szén-dioxid, de addig is nyertünk pár évtizedet.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Tóth: Térjünk át egy aktuális topikra, a migrációra. Ha jól tudom, a fák is vándorolnak. Igaz ez?

Horváth: Sok olyan apró magvú fafaj van, amely könnyen tud vándorolni. Mivel néhány ezrednyi grammot nyom a magjuk, valamint még egy kicsi repítő rész is van rajtuk, a szél képes kilométerekkel odébb elvinni. Szóval gyorsan tudnak vándorolni. De a tölgynél és a bükknél már más a helyzet. Nekik nagy makkjuk van, a szél nem kapja fel őket. Egy-két darabot elvisz a patakvíz, de ennyiből nem lesz máshol erdő. Van egy animációs film, a Jégkorszak, ahol a mókus a makkal szórakozik. Az a jelenet jól ábrázolja, hogyan képesek az ilyen nagy makkal rendelkező fafajok vándorolni. A filmben egyébként egy vörös tölgy termését üldözi a mókus. A valóságban is a kisebb rágcsálók és a szajkók azok, amelyek tömegesen terítik a nagymakkú fákat. Eldugják a makkokat a talajban és csak a töredéküket találják meg. A földben maradt termések így ki tudnak csírázni. Sajnos a klímaváltozás üteme viszont gyorsabb, mint ahogy a fák vándorolni tudnak. Ahol hegyvidékek vannak, ott a fák feljebb tudnak húzódni. De sík területek esetén, hogy rövid idő alatt 100-200 kilométerrel arrébb „menjenek”, az szinte a nullával egyenlő. Ez esetben szélességi fokokat kellene vándorolni, az viszont nem megy olyan gyorsan.

Tóth: Mit fogunk mi, emberek érzékelni abból, ha az erdők eltűnnek?

Horváth: Egy összetett ökológiai rendszerben élünk. Nehéz pontosan megmondani, hogy milyen hatása lesz az erdők átalakulásának, eltűnésének. Később tisztul ki a levegő, nagyobb viharok jönnek, sokszor lesz szmog, eltűnnek az erdei gyümölcsök, például a málna. A legtöbb ember ilyenkor legyint, azt mondja, majd eszik banánt. De ez nem így működik, a banán sem fog nálunk megteremni. Az ökoszisztéma sérülését jól ábrázolja a következő példa: van egy autóm, amivel szépen lassan közlekedek, de rosszul vannak meghúzva a csavarok. Miközben megyek, néha kiesik egy-egy csavar, de még megy az autó. Amikor viszont a 27. csavar esik ki, akkor vége, szétesik az autó. Az ökoszisztémával is ez a helyzet. Attól függetlenül, hogy 1-2 faj kihal, még működik, de eljön majd az a kritikus szint, amikor összeomlik az egész, és mi leszünk az elsők, akik a bőrükön megtapasztalják ennek a kárát, mivel az ember az egyik legsérülékenyebb faj. A klímaváltozás következtében a nem idevaló növények mellett a nem idevaló állatok is megjelennek. Itt nem a mérges kígyókra kell gondolni, hanem például egzotikus rovarokra, szúnyogokra, melyek betegségeket terjesztenek. Ezt a nagyvárosi ember is érezni fogja a bőrén, főleg ha nílusi lázban vagy maláriában szenved majd. Vagy ne adj’ isten, amikor a gyerekét megcsípi a nílusi vírust hordozó szúnyog. Akkor majd senki sem fogja megvonni a vállát a klímaváltozás kapcsán.

Ha az ökoszisztéma összeomlik, akkor az emberiség létszáma drasztikusan lecsökken.

Most több mint 7 milliárdan vagyunk a Földön, de majd 1-2 nulla lejön a végéről, ha minden marad a régiben.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Tóth: Vannak már előjelei itthon a változásnak?

Horváth: Sajnos igen. Magyarországon már találtak erős mérget hordozó fekete özvegy pókot. Délről jött fölfelé. Már itt van a kukoricabogár és a vadgesztenyét károsító moly, amelyek korábban még csak a délvidéken, a Balkánon voltak. Van egy délről jövő gombaféle is, a kimondhatatlan nevű Biscogniauxia mediterranea, ami megtámadta a csert. Először csak a Balatontól délre volt, aztán pár éve megjelent a Keszthelyi-hegységben is, tavaly nyáron pedig már a Mátra lábánál találkoztam vele. A cser is veszélyben van, ha pedig eltűnik, azt sok millió ember fogja érezni, mivel az egyik legjobb, leggyakoribb tűzifa. Aki fával fűt, érezni fogja, de aki árammal, az is, hiszen az erőművek emiatt árat emelnek, így majd drágább lesz az áram, többet kell fizetni.

Tóth: Találunk még azért természetes, szép erdőket, ahova érdemes elmenni kirándulni?

Horváth: Igazából, bárhova megyünk, az felüdülésnek számít és jó hatással van az egészségünkre. Egyedül az akácos erdő nem jó.

Tóth: Mi a baj az akácos erdővel?

Horváth: Az akác hazánk legellentmondásosabb fafaja. Nóták, versek, dalok szólnak róla.

Tóth: Jó a marketingje.

Horváth: Igen. Ráadásul hasznos is, mert virágot ad, mézet, jó faanyag és még szép is. Mindemellett gyorsan nő, 30 évesen már felhasználható. Emiatt olyan népszerű. Viszont gyorsan terjed és begyalogol mindenhova. Volt olyan bükkös terület, ahol az akác szépen elborított mindent és átvette a helyét. Tehát veszélyes is tud lenni, mert kiszorítja az őshonos erdőket. Az akácos erdőben azért nem érzi jól magát az ember, mert az akác megköti a levegő nitrogénjét, ami felhalmozódik a talajban. Ezért kevés növény van, ami életképes az akácosban is. A cserjeszinten gyakorlatilag csak bodza van, a lágyszárúaknál meg csalán. Az akác tüskés, szúr, a csalán csíp és még látnivaló sincs az akácerdőben. Egy lombos erdőben sok fafajt látunk, tisztást és mindenféle színt. A fenyvesben meg ott van az egyedülálló illat, ami a városban végképp nincs meg. Az akácosból mindez hiányzik.

Tóth: Mennyire lehet az erdőket megvédeni az akáctól?

Horváth: Nagyon nehéz. Rettentően terjed. A magját messzire viszi a szél. Ráadásul olyan magja van, amit ha földbe rakunk, és most nem csírázik ki, akár még 40 év múlva is képes kicsírázni. Átfekszik egy ideig. Az akácot úgy kell kezelni az ilyen erdőkben, mint a gyomot. Úgy is hívják, hogy gyomfa, fás szárú gaz. Száraz, homokos területen azért jó helyen van, ott nem kell bántani.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Tóth: Van arra esély, hogy növeljük az erdősültség arányát itthon?

Horváth: Jelenleg 21,5 százalék az erdősültség Magyarországon. Itthon felmérték az összes földterületet, hogy mire alkalmasak. Ez alapján 25 százalékra lehetne felemelni az erdősültség arányát. Ezek a területek főleg a síkságon vannak.

Tóth: Ez elég elenyészőnek tűnik ahhoz képest, hogy régen Magyarország területének több mint 80 százalékát borította erdő. Még a 20. század elején is 26 százalék volt az erdősültség aránya.

Horváth: Csakhogy jött Trianon, ami az erdőket elvitte. Az erdők korábban magashegységekben voltak és azokat vitték el ugyebár. Óriási területeket vesztettünk. Ekkor 12 százalékra esett le az erdősültség aránya. Ebből lett 21 százalék mostanra az erdészek munkájának köszönhetően.

Tóth: Szóval az erdészek nem is olyan rosszak, mint ahogy az el lett terjedve róluk. Van egy könyv, aminek az a címe, hogy A fák titkos élete. Tényleg van egy titkos életük, amit nem ismerünk?

Horváth: Sok mindent tudunk már az erdei ökoszisztémáról, de nagyon sok mindent még nem ismerünk.

Egy két évvel ezelőtti kanadai kutatás bebizonyította, hogy a fák is kommunikálnak egymással.

Ha megjelenik egy olyan rovar, amely a zöld levelet eszi, az a fa nem tud mit csinálni, amelyiket már megtámadta, de kínjában molekulákat bocsát ki magából, amiket a többi fa érzékel és kódol. A címzettek pedig úgy változtatják meg az anyagcseréjüket, hogy keserű lesz a levelük, így nem fog ízleni a rovarnak. De nemcsak a levegőben, hanem a föld alatt is kommunikálnak egymással. Egy kivágott fa tuskója például még egy évgyűrűt hozott, pedig lehetetlen lett volna. Azonban a fák gyökerei összenőnek a föld alatt és ellátják egymást szerves anyagokkal, így tették ezt szerencsétlenül járt testvérükkel is. Ebben a föld alatti hálózatban a gombáknak is nagy szerepe van. A fák cukrot adnak nekik, a gombák pedig különböző tápanyagokat adnak cserébe. Kölcsönösen jól jár mindenki. Szóval a fák is képesek információkat átadni egymásnak. Ezt csak 1-2 éve tudja a tudomány, úgyhogy valószínűleg még millió dolog rejtve van előttünk. Az biztos, hogy az erdő egy nagyon összetett rendszer, aminek a működését még csak kezdetlegesen ismerjük. Ki tudja, mi van még ott; de szükségünk van rá, az biztos.

(888.hu)

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?