Lapszemle – Magyar Nemzet: Nagy harc dúl az erdőkért

allami_erdogazdasagA Magyar Nemzeti online felületén hétfőn jelent meg cikk “Nagy harc dúl az erdőkért” címmel az erdőkkel, az erdészeti támogatásokkal és leginkább az erdőtörvény módosításával kapcsolatban. Az írásban a WWF részéről Gálhidy László, míg a magán-erdőgazdálkodók oldaláról Luzsi József nyilatkozott a lapnak, de idéztek Sallai R. Benedek LMP-s parlamenti képviselőtől is, és a Földművelésügyi Minisztériumtól is. A cikket változtatás nélkül, egyetlen észrevétel beszúrásával közöljük.

 

Nagy harc dúl az erdőkért

Összetett érdekek csatája zajlik az egyelőre a nyilvánosság kizárásával készülő új erdőtörvény kapcsán (A cikk online megjelenésekor az erdőtörvény módosításának társadalmi vitája már elkezdődött, a tervezett változtatások november 18. óta elérhetők a Földműveléügyi Minisztérium honlapján, mint arról az Erdő-Mező is beszámolt – Erdő-Mező komment). Látszólag mindenki a meglévő természetes erdők védelmét tartja szem előtt, a valóság azonban ennél jóval komplikáltabb. Az ősszel elfogadott új erdőstratégia 600 ezer hektár új erdő telepítését irányozta elő, az ígéretek szerint pedig hamarosan a civil szervezetek is megismerhetik a szövegtervezetet. Erősek az aggodalmak a környezetvédők részéről, ugyanis attól tartanak, az új törvény valamiféle privatizációnak készíti elő a terepet, a magánkézben levő erdőknél pedig lazábbra engedi a gyeplőt a kitermelés, valamint az őshonos helyett invazív fajok telepítése terén. Így a tarvágást követő újabb telepítések után összességében tájidegen akácosok, nyárasok és feketefenyő-ültetvények borítják majd el az országot.

Erős aggodalmak

Az erdők privatizálásának veszélye most közvetlenül nem fenyeget, erről tesz a szigorú vagyongazdálkodási törvény – magyarázta Sallai Róbert Benedek parlamenti képviselő. Az LMP szakpolitikusa inkább attól tart, hogy a nagy állami gazdaságok 2001-ben történt trükkös bérbeadásához hasonlóan most a nagy állami erdőgazdaságok juthatnak erre a sorsra. Ugyanis rengeteg pénz forog kockán: az erdészeti célú EU-s támogatásokat 2020-ig lehet felvenni, leginkább erdőtelepítésekre. Ilyen gyors felületnövekedést pedig csak faültetvénnyel lehet elérni, erdőültetvénnyel nem.

Ijesztő – mondta Sallai –, de a magyar jogszabályok művelési ág szerint nem tesznek különbséget az erdő – a biológiai értelemben vett erdő, amely különféle korú fafajokból és eltérő korú állományból áll – és a faültetvények között. Azaz mindkettő erdőnek számít, és csak besorolási szinten – pontosabban hat ilyen kategória szerint – választják külön őket. Ez olyan, mintha nem tennénk különbséget egy rét és egy búzatábla között, mondván, mindkettőn pázsitfűfélék nőnek, hiába természetes életközösség a gyep, a búza meg nem. Mivel pedig a jelenlegi erdőstratégiában legalábbis semmi sem tiltja az eljárást, erős a szakma félelme, hogy a védett területeken kívül tarra vágják az erdőt, és „pótlás” gyanánt faültetvényeket hoznak létre a helyükön. Látható: ha az állam ötven évre kiadja a kezéből az erdőgazdálkodást, az természetvédelmi és közjóléti szempontból is katasztrofális következményekkel jár – így a szakpolitikus.

Természetvédelmi milliárdok akácosra

Erre a pénzcsapra a WWF erdővédelmi programvezetője, Gálhidy László is rámutatott: egy májusi vonatkozó kormányrendeletben a félrevezető nevű „Erdősítés” címszó alatt igényelhető keretösszeget 33-ról 50 milliárdra növelték. Ezt azonban nemcsak erdő-, hanem ültetvénytelepítésre is fel lehet használni, a magánosok zöme pedig értelemszerűen nem 100 év alatt termőre forduló tölgyeseket fog újonnan telepíteni az uniós pénzből; így pedig csökkenni fog a hazai természetes erdők aránya – így Gálhidy.

Ráadásul nemcsak egyszerűen megnövelték a faültetvények telepítésére szánt keretet, hanem ezt a pénzt éppen a környezetbarát kitermelőktől vonják el: az említett májusi kormányrendelet ugyanis ezzel párhuzamosan a Natura 2000-es erdőterületeknek nyújtott kompenzációt és az erdő-környezetvédelmi forrásokat 38 milliárdról kevesebb mint felére, 17 milliárdra vágta vissza.

Magánosok: így is több fa nő, mint kellene

A Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) szerint viszont lazítani kell a szabályokon. A korábbi, 2009-es erdőtörvény szövege ugyanis olyan szigorú, hogy „lefogja a dolgozni akaró kezet”. Luzsi József elnök megkeresésünkre elmondta: komoly egyeztetések után dolgozták ki az elmúlt két évben az új erdőtörvény tervezetét, amely szerintük a szakma és a társadalom számára is megfelel. Ami az állami erdők haszonbérbe adását vagy privatizációját illeti, ennek kapcsán annyit mondott: ez nem az ő dolguk.

Hozzátette: a magánerdő-birtokosok a törvények betartásával dolgoznak és jelenleg is rengeteg közcélú feladatot látnak el, mindezért azonban eddig semmilyen kompenzációt nem kaptak. Az uniós pénzek közül is csak a szűkös vidékfejlesztési forrásokhoz tudnak nyúlni – márpedig vagy innen jutnak valamiféle forráshoz, vagy az erdőből kell kitermelniük az azok fenntartáshoz szükséges pénzt. Itt jönnek képbe a gyorsan termőre forduló fafajok: ha az ültetvénygazdálkodást megfelelő uniós forrásokból megtámogatják, azzal a MEGOSZ-elnök szerint a természetes erdőállomány is jól járna. Ugyanis az akácosok, nyárasok, feketefenyvesek vágásával lenne elég bevétel a fenntartáshoz, és kielégíthetnék a magyar piacot is, így nem kellene a természetes erdők faállományához nyúlniuk. Hiszen már így is több erdő nő – 12,5-13 millió köbméter –, mint az ország 7-8 millió köbméteres faigénye.

A magánosok profitábilisabb gazdálkodáshoz való jogát vagy az erdőállomány 600 ezer hektáros növelésének hasznát Sallai sem vitatta el, ugyanakkor fontosnak látná művelési ágként szétválasztani az erdőt az ültetvénytől. Előbbiben ugyanis együtt nő a 200 éves tölgy és a 30 éves kőris, van cserje és aljnövényzet, utóbbinál se aljnövényzet, se változatosság.

Akácosból nem lesz levegő

Azt már Gálhidy tette hozzá, hogy ráadásul hazánkban régiós szinten eleve kevés az erdő, ennek csaknem fele ültetvény, egy fafajjal, rövidebb vágásfordulóval, mesterséges felújítással, mesterséges szaporítóanyaggal hozzák létre ugyanazt a faültetvénytípust. Az így forgó nemesnyárasok, fenyvesek és akácosok értéke biológiai sokféleség szempontjából csekély, környezetvédelmi szerepük is kisebb, mint a természetes erdőknek. A gyors növésű fák ugyan sok szén-dioxidot kötnek meg, azonban a kivágás után ez gyorsan visszakerül a légkörbe, és aljnövényzet híján kevesebb oxigént is termelnek. Ellenben a természetes erdőkben több a biomassza: a fatömeg, a cserje és a talaj is több szenet tárol, hiszen nincsen mesterségesen bolygatva – tette hozzá.

Gálhidy szerint a törvény koncepciója viszont lazítja a természetvédelmi korlátozásokat; főleg azzal, hogy a síkvidéki állami erdőkben nagyobb teret engedne a tarvágásnak, amelyet a jelenlegi, 2009-es erdőtörvény különleges rendeltetésű területek esetén, a három magasabb természetességi besorolású erdőkben teljesen tilt, helyette szálalást és egyéb, kíméletesebb megoldásokat engedélyez. Nem véletlenül van vita arról sem, hogy be kellene-e vezetni az úgynevezett ipari célú fásszárú ültetvényeknek egy új kategóriát, hiszen ezek természetvédelmi szempontból inkább valamiféle mezőgazdasági kultúrák. Voltak javaslatok a besorolások eltörlése mellett, mások próbálták természetesebb színben feltüntetni például az akácot, ezeket egyelőre sikerült visszaszorítani.

A fa megújuló energiaforrás

Az, hogy gazdaságilag is megérje az erdőket művelni, korántsem csak a magánosok érdeke – húzta alá a MEGOSZ-elnök. Luzsi hozzátette: ők egyébként nem a természet ellenségei, és megérti a természetvédők aggodalmait is. Ugyanakkor kiemelte, hogy a magánosok a rendszerváltás óta 200 ezer hektárt telepítettek – a híresztelésekkel ellentétben pedig egyáltalán nem csak invazív vagy gyorsan forgó fajokat, és betartották a természetvédelmi törvényt is, amely eleve talajvizsgálatot ír elő telepítés előtt. A telepítésekkel pedig jelentősen hozzájárultak a környezetvédelemhez, mint az elnök mondta, „a magánerdőt művelők a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosai”.

Hangsúlyozta viszont, hogyha minden zöld szervezet elképzeléseit kielégítik, akkor csak veszteségesen tudnak termelni. Mögöttük viszont – az állami erdőkkel szemben – nem áll ott egy ország költségvetése, hogy kisegítse őket. Ha pedig ők tönkremennek, akkor velük együtt tönkremegy annak a több ezer embernek az egzisztenciája is, akik magánerdőkben az erdészeti feladatokat most ellátják. A fa energetikai szempontból is kiemelten fontos – tette még hozzá – hiszen ez az egyetlen olyan megújuló energiaforrás, amelyet nemcsak felhasználunk vagy kitermelünk, hanem amellyel gazdálkodni is tudunk.

Sallai azért hozzáfűzte: alapvetően nekik sem lenne komolyabb problémájuk a készülő törvény nagy részével, ha végre különválasztanák az ültetvényeket az erdőktől; elvégre ha szántóföldek helyére telepítenek akácost, az még jó is lehet. A gond akkor van, amikor kivágják a természetes erdőket, ültetvényekkel rakják tele a helyét, és azt mondják, hogy nem változott az erdőterületek aránya – mondta.

Megkerestük az illetékes Földművelésügyi Minisztériumot. Azt válaszolták: nem merült fel az állami erdőgazdaságok hosszú távú bérbe adása. Mint írták, a jelenlegi törvény megfelelően elkülöníti természetességük szerint (azaz besorolási szinten) a különféle erdőfajtákat, ez elég támpont a szabályozás cizellálására. Szerintük a jelenlegi erdőtörvény garantálja az erdőtelepítések természetvédelmi követelményeinek érvényesülését; a Luzsi által is hivatkozott, frissen telepített erdők fele őshonos fajtájú, a többi nagyrészt akác, ami valóban kaphat támogatást, de más, invazív tulajdonsággal bíró fafajok telepítése nem – tették hozzá. A közjóléti erdők kivágási tilalma kapcsán pedig nem terveznek módosítást.

(mno.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?